Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-05 [116]

ZU MATUSKA /2.folytatás./ - Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? - hangzik Márton elnök első kérdése, - Igenis, megértettem és bűnösnek érzem magamat « feleli Matuska erőteljes hangon - teljes szivemből sajnálom, hogy ennek az"atten« tat"WiCkilyen szerencsétlen eredménye lett, - Mi az, hogy "attentat"? Miért keveri az'idegen szavakat? - Mondjuk, hogy "merénylet", Leó bűvész,,, - Na, na, még nem tartunk itt, lesz még módja "leózni" eleget Magának az az érdeke, hogy az én kérdéseimre őszintén válaszoljon! - Igen, tiszta vizet kell öntenünk a pohárba, - szavalja nagy hangon Matuská, - Emberi Meg fogom büntetni! - szakad vége az elnök türelmének - né oktasson itt ki bennünket, ne használjon ilyen-nagyképű kifejezéseket, nem áll érdekében, hogy ezt a modort tanúsítsa. A maga jól felfogott érdekében figyelmeztetem: szálljon magába. De nem elég, hogy a nyelvével fejezzen ki töredelmet, ez fölöttébb hamis hangszer, így is lehet hangolni, meg amúgyis I Hogy van-e őszinte megbánás magában, azt a tetteiből, néni pedig a szavalatából tudjuk megítélni. Amikor ön az előbb azt állította, hogy bűnösnek érzi magát, egyetlen egy hurt sem láttam megrezdülni á lelkében,,, m De, igenis, megrezdült bennem egy hur

f - nagyképűsködik a vádlott - arról nem tehetek, hogy nem tudem eléggé kimutatni megbánásomat; Az eset után, de meg azóta is számos alkalommal sirtam, zokogtam, ., - Hát miben érzi magát bűnösnek? ' *'* m Abbán^ hogy Biatorbágynál attentatot, vagy,,, izé,,, merény letet követtem el, - Ön ezt a saját elhatározásából tette? - Ha meg szabad mondanom, akkor ki'koll jelentenern^ hogy cselekedetemet_Leó szuggesztiójára követtem el, - Ön az orvosok előtt sokkal precízebben fejezte ki magát, figy címezteti Matűskát az elnök» - Igen, már emlékszem: ''ellenállhatatlan kényszer hatásaalatt" követtem el tettemet. Legalább,,, igy olvastam ezt a lapokban, - Mit ért "kényszer" alatt? - A birói Ítéletekben ez a kifejezés szerepel, Leó ugyanis nem hagyott nekem békét,,, - Előbb azt mondja meg: ki az a Leó? Élő lény-e, vagy a famtáziájának a szüleménye? - Ez kérem'húsból és vérből álló ember, mindig is az volt, méltatlankodik Matuska, - Mondja el körülményesen, ki volt ez a'Leó, hol találkozott vele olőször,'honnan ismeri, mit csináltak stb, - XIII, Leó pápáról'már gyermekkoromban sokat hallottam kezd bele vallomásába a vádlott; de Márton Albert tanácselnök erélyesen leinti: - Ha ilyen szamárságokról beszél, meg fogom büntetnil - Hót akkor csak arra utalok, hogy egy Gáspár Le

ö nevü fiatalembert ismertem, aki gyermekkori pajtásom volt, együtt jártunk a csantavéri elemi iskolába, a harmadik osztálytól kezdve és később a négy als-^ó gimnáziumot is ogyütt végeztük el, sőt a tanítóképző intézetbe is egyszerre iratkoztunk volt be. - Miért kevori bele a dolgaiba ezt a Gáspár Leót? - Én kérem, bűnöztem, s ezt annak köszönhetem, hogy Leó miatt kiestem az Isten kegyelméből.., - Tény eket mondjon! - szól közbe az elnök, - Tényeket nem mondhatok, mert a megholtakról nem szabad rosszat mondani.' - Na, ezt mindjárt gondoltam. Egyszóval ön azt állit ja, hogy Leó miatt esett ki az Isten kegyelméből, - Igen! - Ez volt az a Leó, aki miatt elveszítette az isteni kegyelmet? - Nem! A Sátán ennél sokkal hatalmasabb'Leót küldött ellenem, - hangoztatja nagy határozottsággal Matuska vádlott, /Folyt ,köv,/ Ky,