Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-10 [116]

ZU MATUSKA.../lo. folytatás./ - Milyen ajánlatot tett magának -^eó? - hangzik az el­nök ujabb kérdése Matuskához. -Hogy próbáljuk meg a hipnotizálást, azután majd társulunk, - A bűvészetet is ki akarták próbálni? - Igen! Én is tudtam már a kártyákkal bűvészkedni, - Szóval maga tanonc volt? - Szerettem tanulni ezeket a dolgokat. Az volt a terv, hogy társulás'epo^én felezzük a jövedelmet. Azt mondta Leó, hogy jó médium vagyok, • • Egy olyan ember, mint maga,aki ilyesmiket tud csinál­ni - mutat az elnök'a pódium előtti vasdarabokra - nem kerülhetett egy bűvész uralma alá... - Addig, amig nem cigarettáztam, nem tudott uralkodni rajtam, de amikor rászoktatott a cigarettázásra... Az elnök nem engedi befejezni Matuska mondatát, leül­teti. Gartner Pál dr, tett fel néhány kérdést a tanúhoz, Cza­ja válaszképpen elmondja még, hogy azt mondta neki többször Leó, hogy ha "én akarom, bárkiből rabszolgát csinálok!" Ugyancsak a szakértő kérdésére hozzáteszi, hogy Leónak kivótelesen jö fellépése volt, jó beszélőképességgel rendelkezett és ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok mutatványa kitűnően sikerült. Az elnök ezután ismertetett egy levelet, amit Dán Etel Ilona nevű nő irt s ebben elmondja, hogy halála napjáig Leóval volt. Sohasem korült szóba ITatusksi - irja Dán Etel Ilona - holott öt­éven keresztül együtt eltem Leóval, Leónak minden ismerőséről tudtam, barátja talán csak egy volt, egy tudós tanár, akivel nagy emberi kér­désekről vitatkoztak, A levél ismertetése után a törvényszók megeskette Czája Józsefet, Lévai Tibor dr. felállt ezután és kérte, hogy a törvényszék hallgassa ki tanúképpen azt a kereskedőt, jelen volt a Newyork ká» véházban, amikor LQÓ hipnotizálta Matuskát és azt mondta: : - Ezzel az emberrel még a parlamentet is fel tudom rob­bantani. Az elnök megjegyezte, hogy majd később határoz a tanú ki­hallgatása tekintetében. Ezután Golczmann'Géza dr. gyermekorvos tett tanúvallomást, aki szintén Csantavérről való. Matuskát gyorsbeszédü, gyors mozgású, halványarcu fiúnak ismerte, akin semmiféle rendellenességet nem ész­lelt. Orvos korában a Stefánia-klinikára került és találkozott M a tnH­kával, akinek kislánya megbetegedett és a klinikára került. - Tud arról tanú ur, hogy akislányom a klinikán külön­szobában feküdt - kérdezte Matuska az orvostól. - IgOn, ezt tudom. Felesége is a klinikán járt. A gyermekorvos után Golczmann Benedek, az előző tanú édesapja következett a tanul: sorába. Elmondta, hogy 1918-ban kifosz­"tották, do azt nem tudja, hogy kik voltak a fosztogatók és arról som, 1 ,hogy Matuska köztük volt-o vagy som. Mindenét elvitték s amikor visz­szajött - előzőleg ugyanis elmenekült - már semmije sem volt. Arra a kérdésre, hogy haláltak-e Matuskáéknál az elrabolt bútorokból, azt vá­laszolta, hogy egy Moidingor kályhát találtak náluk, ami fivéréé volt. , - Hallott arról, hogy Matuska a nemzetőrség tagja volt? - kérdi az elnök. - Nom, talán Őtőle kellene megkérdezni, Ő megmondhatja ­mutat a 75 éves Golczmann Matuskára, - 0 nem fogja megmondani, annál sokkal okosabb - jegyzi meg az elnök ujabb derültség közbon, /SY/ Golczmann Benedek elmondotta még, hogy Matuska igen élénk ós jófelfogásu gyermek volt, sem fiatal korában, sem később semmiféle rendellenességet nem észlelt rajta. Este kilenc órakor az elnök a tárgyalás folytatását hét­fő r ggelre halasztotta. /MOT/Ma.

Next

/
Thumbnails
Contents