Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-02 [116]
/Tis^a-onlékünnop. Folytatás 2,/ & - Sokan non értik azt magyarok és külföldiek, hogy Tisza, he nár a háborút annyira ollenozto, ni ért noö vonult félre, ni ért non nono ;": • lo? - Ö holyén maradt az ooz ura lkodé kérésére, akihoz igaz hü' :•-seggel ós hódolattal i.^ ..k-c. .tt.. Ott maradt a zátonyra futó hajó kormányán. ., mórt tudta, orozta, hogy bonno vannak meg azok a képossúgok, molyok a nomzo'. élethalálharcának nogszorvozésőro szdkségosok. kort lomondásával a háború ugy som lott volna elkerülhető, do az G Srók szétforgácsolására vezetett vol: , arra a züllésre, moly később, óraikor a hatalmat ki kellott adnia a közéből, ténylog bo is következett. •' y " * -"• • - Szórt mindon erejét a kikerülhetetlen háború szolgálatába állította ós valahányszor kodvozőbbro fordult a harctéri holyzot, f^Lomol-A' .• to szavát illotékos holyon, do' non a nyilvánosság előtt, a béka tárgyal ás o k érdokébon. A lemondás ós igy a felelősség olháritása az 6 személyéro lott volna előnyös, a noruzotro kiszámíthatatlan hátrány és iáikor választania kollott a kottö között, Tisza ogy pillanatig som habozott. - Tisza ogÓ3z élete nyitott könyv volt , az ogész nomzot az-mára, do non lopóztak bonno, vagy a politika ós az ogy óni érdokok hamis szomüvogén nézták. Sokan tulkonzorvativnak oS pártombornok tartottóik és különösön a választójog kérdésébon kifogásolták intranzigons álláspontját, mondván, hogy pártérdekből ós a hatalom nog tartásáért c solokszik. Pedig ő a pártpolitikát csak eszköznek tekintette, do féltőt to nomzotét az. álprófóták tol és az iggafe óktól és népszorü jolszavnk kedvéért soha sor: volt hajlandó a nomzot érdokoit föláldozni. - A-t hiszom, hogy a mai változott viszonyok dacára is olf .gadhatjuk azt a*, olvi álláspontfát: "A választójog reformja tárgyában nem mohetünk tul azokon a határokon, moly okot a magyar nemzeti állam fönntartáséinak ? -^..kktbgórilcus imperatívusza megkövetel." - Lohot, hogy Tisz *t kortársai gyakran nom értették mog, mégis tévődés volna azt hinni, hogy tolj oson f.írJismerték páratlan érté • két. Nagyszerű tulajdonságait ellenségei is .ismerték ós nagymértékkel mérték. Ezt legj óbban rutát ja, hogy még buka^afután is megmaradt tekintélye. Azt hiszem, hogy az államférfiúi nagyságnál ez ogyik legbiztosabb foknérőjo. - A gyöngyösi tűzvész alkalmával történt, hogy szoBoncsés voltam öt odakist>rni, mikor az ifjú királyi pár is meglátogatta az olpuo\~ tult várost. Likőr az udvari vonattal visszautaztunk, azalatt történt, hogy Károly király vasúti kocsijába kihallgatás, ra hivta és lomond ás át elfogadta, _ '— 9 - A kihallgatás rövid ideig tartott os aztén Tisza visszatért abba a fülkébe, melyben kotten voltunk és ott lovolokot és aktákat olvasott. Csakhamar megjelent ogy udvari lakáj, aki moghivott bonnünkot a király kiséretc szárúara tálalt ozsonnára. Tisza előreküldött, mondván, hogy előbb elvégzi munkáját és később fog odanonni. Bomonten az etkocsiba és ott találtam a különböző udvari méltóságokat, a katonai és polgári kabinetirodák vezetőéit ós több magasrangu katonatisztot. - Mindönki tudta már, hogy mi történt, hogy Tisza nom miniszterelnök többé. - Elénk beszélgetés folyt a politikárél, a katonai és gazdasági holyzotről. Egy szőrre csak nyilik az ajtó, belép a lomond ott' minis z£ terelnök. Udvarias köszöntés ós siri csend. Végre Tisza megszólal: Kórom csak nom zavarok? Miért non. folytatják a beszélgetést? A kérdésro ogy magas udvari méltóságot viselő osztrák herceg válaszolt kodólyos bécsi modorba nj fajén találva a szeget: "\7isson» s Exccllenz, so lango wir untoroinander waren, habon wir ungoniort politisiort, aber söjo/tdon Sio hior sind, traut sichkoinor zu r^don, donn wir fürchten allo eino Dummhoit zu sagon." Ilye:: nagy volt a bukott Tiszának is a tekintélye, mort azok is, okik éveken át ellőne intrikáltak, elismerték, hogy mindnyájuknál okosabb. - Az Őt legjobban gyűlölő forradalmárok is látták nagyság't, érezték erejét, tudtok, hogy nagyobb akadálya a forrdalomnak, ezért kollott meghalnia. így az ő halála nem a véletlen, nem. a bosszú müve volt, hanem vértanúhalál, mort az oszlóért kellett meghalnia, amit képviselt, n *V /Folyt.köv./ '
