Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-07 [116]

—SZÍNIGAZGATÓ ÉS RENDEZŐ PÁRBAJÜGYE. Emlékezőtas még az, az affér,, amely a Bethlen-téri színházban történt" ez év tavaszán Rákosi Tibor dr. színigazgató és Vajda Pál rendező között. Aif3lek nemsokkal később kardpárbájt vivtak, ami miatt az ügyészség párv:.dal vétsége cinén vádat ereit r

Igy Vajda, mint Rákosi ellen. Mára tűzte ki az ügy tárgyalását a büntotőtörvényszék Várady Brennor tanácsa. Vajda Pál nom jelent meg, orvosi bizonyítvánnyal kimentette' magát s igy"csak Rákosi T.Vbor dr.-t vonta felelősségre a törvényszék, - Bűnösnek érzem magam - kezdte védokozését a színigazgató A Vajda részéről ért inzultus után a lapok foglalkoztak az üggyel a mint tartalékos huszártiszt,, nom tórhottom ki a kihivás elől. A párviadal szabályos körülmények között folyt le, mindketten eg#sz jelentéktelen laposvágást kaptunk egymástól. A viadal után kibékültünk. Kihallgatta a törvényszék tanúképpen KIrz Gyula dr. pérbajorvost, aki olmondta, hogy vér nem folyt, ugyan igy vallott Potschauor Attila hirlapiro, párbajsogéd ls, A bizonyítási eljárás lefolytatása ós Lonkey Dezső dr. ügyészségi alelnök, valamint Virág Gyula dr. védő felszólalása utun a törvényszék bűnösnek mondotta ki RákosiTibor dr.-t párviadal vétségében s ötven pengő pénzbüntetésre'Ítélte. ' Vajda Pál ügyét később tárgyalja a birQság. Az itélot jogerős. /MOT/Sy. MATUSKA SZILVESZTER BŰNÜGYINEK HARMADIK NAPJA. Szerdán délelőtt 11 órakor folytatták Matuska Szilveszter bűnügyének tárgyalását. A törvényszék épül-tének esküdtszéki termo lőtt a kíváncsiak egész tömege várakozott, de legnagyobb részük nem juthatott be a terembe. Az érdeklődök a folyosón várakoztak és a teremből kijövőktől érdeklődtek a bünper egyes mozzanatai iránt, A tárgyalás megnyitása után Márton Albert dr. törvényszéki tanácselnök a következő kérdést intézte Matuska Szilveszterhez: - Emlékszik arra, hogy tegnap este hol hagytuk el? Ugy-e ott, hoc;- maga Bécsből Berlin félé utazott. - Nem emlékszem, - felelte Matuska, - Azelőtt • maga mindig brilLirozott az emlékezőtehetségével és már tegnap este is észrevettem, hogy egyes dolgokra n em akar emlékezni. Tehát elutazott Bécsből. Mikor ért Berlinbe? - Augusztus 5-én este. Már várt Leó, - De nem-egyenesen Berlinbe utazott, egy vargabetűt csimlt, Elöbh másutt kiszállt. - Már a felszállásnál is láttam Leót; Amikor leszálltam, akkor is láttam. Ott volt a pályaudvaron, Welsben, - Találkozott-Leóval? Beszélt vele? - Csak láttam. - Örült annak, hogy látja?* - Nem örültem, féltem tőle. Tudtam, hogy nekem attentörnek kell lennem, \ - Maga félt a ^eótól, menekült előle, mégis utána ment. Nem tartja ezt furcsának? / - Tudtam, hogy nem tudok menekülni. Welsben szállodába mentem, mert féltem a Leótól és éreztem a tintaceruza izit, le kellett mosdanom. Azután visszamentem az állomásra, ott ismét láttam Leót, Ö is felszállt a vonatra, - Hűsből és vérből való'volt? - Természetes, hogy élt. Én embert láttam benne. Most tudom csak, hogy láttam, most tudom, hogy álmodtam. Akkor nem tudtam. • - Téves képzet volt? - Azt n^m tudom. Most tudom már, hogy Leö meghalt. Ezután elmondta Matuska, hogy beszállt a vonatba és este Berlinbe érkezett. / /Folyt. köv./P.