Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-06 [116]

— ZU M AT US KA- ÜGY « /ll .folytatás ./ - Akkor azt hittem, - mondta Matuska - hogy Leó valóság és én ugy éreztem, hogy ott van, Ma'már tudom, hogy nem volt ott,. En azt hittem, hogy Leó ongem ellenőriz, - Ez a Leó nem húsból és vérből való ember volt,, aki várta magát, akivel találkozót beszélt meg? - Nem, bár húsból és vérből való volna, bár Így lenne, mert akkor nyugodtabban ülhetnék itt, A A védekezése alkalmas arra, hogy valakit takarjon, - Ha társam volna, akkor megoszlana a büntetés, - Ez a Leó nem arra szolgál, hogy takarja azt, aki magát éa családját anyagilag támogatja ezalatt az idő alatt? - Nem, dehogy, - szólt közbo Matuska, Az ideges közbeszólás után az elnök ismét figyelmeztette M •tuskát: - Nézzej az a sok energia, amit itt elpazarolunk, a maga érdekébon is van, ,„> - Látom, . - szól közbe a vádlott, mire az elnök ismét, figyelmezteti: -Ne lásson most semmit, figyeljen'idei Ugye maga most már tudja azt, hogy ez a Leó csak fantóm volt, - Igen, /Folyt.köv,/ P. '•>-.• —- ZU DOHÁNYDÉZSMÁLÁSI BÜNPER /l.folytatás./ A törvényszék több tanút hallgatott kij majd kérdéseket' intézett Radics dohánygyári igazgatóhoz, aki válaszában kijelentette; hogy hiányt a gyár'nem tud kimutatni, bar lefolytatták a vizsgálatot. Billányi Ferenc dr, ügyészségi alelnök vádbeszédében fenntartotta a vádat, a törvényszék azonban mind az öt vádlottat felmentette az ellenük emolt vád és következményei alól, azzal az indokolással, hogy nem merült fol ellenük oly an bizonyíték, melynek alapján a törvényszék megnyugtató Ítéletet hozhatott volna. Az Ítélet nom jogerős. /MOT/. Sy. — — •• — — — ZU MATUSKA /12.folytatás./ Elmondotta Matuska, hogy délután hat óra tájban'érkezett meg a merénylet színhelyére, de akkor már egészen sötét volt. - ftalékszom azon a napon volt a születésnapom. Elmondja, hogy a zseblámpájával integetett Leónak, akiről akkor nem tudta, hogy csak fantóm, mog volt győződve, hogy húsból és vérből való ember. Részletesen elmagyarázza a továbbiakban, miképpen helyezto el a magával hozott sihdarabokat és satukat. Ötször tette mog a hosszú utat, a nehéz holmival, le meg fel, a töltésig,, meg vissza. - Hát ha Leót látta és azt hitte róla, hogy élő ember szorítja sarokba az elnök Mataskát kérdésével - miére nem hivta segítségül? Miért dolgozott ugy, mintha rabszolgája lenne Leónak? - Nem tudom-^ vonogatja a vállát a vádlott - mindont egye* dul én magam csináltam .... - Nem sajnálta meg szegény öreg Leót, aki ott állt, fázlódott, éhesen a domb tetején, amig maga pompás vacsorát fogyasztott? Miért nem hivta meg vacsorára? Hiszen amikor évekkel előbb Pesten találkoztak, rögtön megszánta és megvendégelte;., - Ilyesmire akkor nom gondoltam. Elmondja ezután a vádlott, hogy a menetrend iránt egyáltalán nom érdeklődött, de az elnök megállapítja, hogy éppen ellenkező1eg történt, - Jogerős itélot állapi ej: mog ezeket - szögezi le Márton dr. - Mégis téves -'hangoztatja Matuska- én kérem beadványt Is intéztem a Landesgerichthcz... - £

rro nem vagyunk kíváncsiak! Azt is tudjuk, hogy maga direkt gyorsvonatra pályázott,' Az elnök az iratokból megállapítja, hogy a müncheni gyo: Levonaton 234 személy utazott, nyolc kocsiban, do csak a mozdony első két kereke siklott ki, mert a fék önmagától működésbe került s igy emberéletben kár n m esett, a vasútnak mindössze 4ooo schillingnyi kára származott a sikertelen merényletből, • *'.•',* /Folyt. köv./Ky. '/lOf oftssrinos LEVÉLTÁR