Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-06 [116]
—- ZU MATUSKA /4,folytatás,/ *» De mégis csak gondolt arra, hogy a szokta a merényletek végrehajtásában ségitségero lesz önnekt - Nem, erre nem gondoltam, - feleli határozott hangon a vádlott - Tulajdonképpen mikor indult ol Csantavérről hazafelé? - Akkor, amikor Darvas álneves sürgönyét megkaptam; vagyis december 29-én a kora reggeli órákban. íi Útközben 'kiszállt Budapesten. Mennyi ideig tartózkodott itt? - Nem tudom, lehet, hogy egy óra hosszati de az is lehet, hogy egy telje s napig. Emlékszem, a Baross-tér egyik házán láttam kiirva: "Lakás kiadó". Háromszobás saroklakásról volt s--zó. Ezt ki akartam venni a vallás-^os kommunista szokta eéljaira. Harminc pengő foglalót is adtam, - Hogyan képzelte ön: mennyi idö kellett volna ennek a szektának a megalakításához? - Nem tudom, A továbbiakban Matuska elmondja, hogy egészen 193o január olsején délelőtti kilenc órára adott találkozót Bécsben Darvasnak, - Ön ezt a Baross-téri lakáskivótelt eddig nem igy adta elő tér vissza az elnök az előbbi kérdésre. - Kérem, én már nem tucb m az álmot megkülönböztetni a valóságtól. Slőadja a vádlott,'hogy vásárolt egy franciakulcsot, de arra már nem akar visszaemlékezni, hogy'mikor és milyen körülmények közt vásárolta meg a Teleki-téreh a többi, merénylethez szükséges szerszámot. Elmondja, hogy a terve az volt, hogy a sin csavarjait egyes helyeken meglazítja s igy idézi elő a vonatkisiklást. Ezt a Budapesten megvásárolt franciakulccsal akarta végrehajtani, - Igen, a lugorkulccsal - állapítja meg az elnök. - Nem tudom: luger vagy luegerkulcsnak hívják-c, - próbál szellemeskedni Matuska, aki még hozzáteszi, hogy később a zsibvásáron vésőket is vásárolt. - Kalapácsot nem vett? , - Minek? - kérdezi vissza Matuska, hiszen a franciakulcs son más, mint egy kis bb kalapács,,, A holmit azután összepakolta, a csomagot a hóna .alá votte és igy ült fel Bécsben a vonatra. - Télikabátban volt-c, vagy trenseoatban? - hangzik az elnök ujabb részletkérdése. - Ugy emlékszem: télikabátban voltam. - De hiszen ön elment még előbb sakkozni a.barátaival a bécsi Terras kávéházba. Ezt többen is vallják, - Erről nem tadok f , - jelenti ki a vádlott és újra szenvedélyes hangon vitába merül az elnökkel, aki végül Is orélyesen szól reá: - Már megint vitatkozik?! - Kérem, méltóságos uram, inkább mind.nt visszavonok... - Inkább no csinálja ... Hát olyan sok ideje van magának? - Dehogyis van - jelenti ki általámos d rültség közben a vádlott. Előadja még a vádlott, hogy oste ült fel Bécsbon az anabachi vonatra. Az ar mohi állomás egy félórányira van az osztrák fővárostól. - Ma is le tudnám rajzolni az ansbachl terepet, olyan kitűnő terepismeretem van! - dics ekszik Matuska Szilveszter, /Ky./ Az \elnök'ezután iratokat ismortotett, amelyekből kiderült,hogy Matuska Knsbachban, ugyanott, ahol a merénylet történt, a vasút két ol-' dalán^ingatlant akart vásárolni, a földöt'háromszor meg is nézto, do nom vásárolhatta meg, mort nem volt pénzo, Matuska különböző kérdésekre elmondta, hogy miként jutott el a merénylet szinhelyéro, maid az elnök kérdésére a következőket vallotta az ansbachi merényletről: - A kanyarodóban levetettem a kabátomat és a füre tettem. Sötét volt; fél tiz óra lehetette A sinokot összekötő hovedort akartam lecsavarni. Már háromnegyed órája db Igoztam, de csak négy csavart tudtam lecsavarni, AZ orsókat ti ás húztam, A hevedert nom tudtam levenni, mart hat'csavarral volt odaerősítve* Ekkor jött a vonat, el kellett menekülnöm , /Folyt.köv./ P.
