Magyar Országos Tudósító, 1934. október/3

1934-10-22 [115]

TÖREKY GÉZA DR. KÚRIAI MÁSODELNÖK ÉS GÁLL ENDRE DR. KIR. KORONA­ÜGYÉSZ SZÉKFOGLALÓ BESZÉDEI - A KIRÁLYI KÚRIA MAI TELJES ÜLÉSÉN. A magyar királyi kúria hétfői teljes Ülésén, amolynok tárgysorozatán dr e Töroky Géan kúriai másodelnök, dr. Gáli Endro kir. koronaügyész Ca az uj kúriai "birák oskütétolo szerepelt, az igazságügymini sztori um fő­tisztviselői, a kúria tanácselnökül és birái, a budapesti Ítélőtábla, a Budapcston olholyczott törvényszókok és járásbíróságok funkcionáriusai, valamint a koronaügyészség, a főügyészség és az ügyészségük vezetői 5s tagjai csaknom teljes 3zámmal megjelentek, Elsőnok az olnöklő Osvald István dr, m.kir. kúriai ölnek üdvözölto meleg szavakkal a nagy számban megjelent notabilitásokat, majd megemlékezett nagynevű elődéről: dr. Juh. sz Andorról s ezzel kapcsolat­ban örömmel számolt be arról, hogy az orsz^ kormányzója Juhász Andorhűa nyugalombavonulása alkalmából rendkivül meleghangú kéziratot intézett, melyben a távozó elnöknok teljes, legmagasabb elismerését fejezte ki a egyben őt a felsőház örökös tagjává nevezte ki. Osvald István dr. mél­tatta Juhász Andornak az igazságszolgáltatás fejlesztése terér szorzott hervadhatatlan erdőméit s indítványára a teljes ülés közönsége egyhangú­lag alhatáirozta, hogy dr. Juhász Andor maradandó érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti és arcképét a kúria képtára számára megfesteti. Ezután Töreky Géza dr,, a kúria most kinevezett másodelnöke éű Gáli Endre dr;, az uj királyi koronaügyész tették le a hivatali esküt. As. oskümintát dr, Ruhmann Emil kúriai elnöki tanácsos olvasta fel. Osvald István dr. kúriai olnök őszinto melegséggel üdvözölto Töroky Gézát éa Gáli Endrét diszos közjogi méltóságukban s részletesen elősorolta azokat az érdemokot, amelyek okot o kiemelkedő pozíciókba juttatták. Töreky ©óza dr., a királyi' kúria uj másodelnöke mondott ez­után nagyszabású székfoglaló beszédet: - Magyarország kormányzójának alattvalói hódolattal 0 3 hálá­val fogadott legmagasabb elhatározása alapján - úgymond - letettem hi­vatali oskümet s ezúttal hálás szivvel köszönöm mog Osvald elnök ur ő­nagyméltóságának hozzám intézott kegyes üdvözlőszavait s mély tiszte­lettel köszöntöm az ország legfőbb bíróságát, a féméltoságu királyi kú­riát, molynok kebelébe most másodszor volt szerencsém fölvétetni. A kú­riáéi ozolőtt tizenkét évvel történt távozásom csakis formailag jelontot­te o magas biröi*tostülottől való elszakadásomat, mert azok a lelki 0 3 szellemi kapcsok, molyok minden birót a királyi kúriához fűznek, éppen korábbi itteni szolgálatom alapján a rendesnél is szorosabb kötelékekkel tartottak engem a kúria működésének 'moss zo kisugárzó hatása alatt. - Az a tizenkét osztondő, amit a kúriától való távoz;som e-fcr a büntotőtörvényszék élén töltöttöm el, az igazságszolgáltatás első harc­vonalába állított bíróság küzdolmo3 munkájával tolt el. Közvotlon közel­ből láttuk ott az embori szenvedélyek kitöréseit és összeütközéseit. Úgy­szólván a maguk eredeti nyorsoségébon kerültök ott olibénk az ország gazdasági romlásából "származó ' .3okféle bajok. Nagyrészt ott zajlot­tak lo azok a pörök, amelyeket az országnak kaotikus állapotából a jog­rend állapotába való visszahelyozéso érdekében az igazságszolgáltatás ol­ső fokán kellett lebonyolítani. - Ebbon a munkában a kir, bíróságok működésének hivatásszwrü­ségébo votott erős hittol é3 azzal a szil'xrd meggyőződéssel vottom' részt, hogy hatalmas, nagy és boldog országok som ongodhotik meg maguknak, - do a mienkéhez hasonló helyzotben lévő országok semmiképpen sem tohotik mog azt, - hogy lanyhán és olnézőon visolkodjók a törvény mogszogőivolj a ;og rond mogtámadóival, vagy akár csak annak veszélyeztetőivel szombon. Nem kell mo3sziro monnünk a saját történolmünkben,'hogy ennok az állitásruk a holyosségéről szomorú bizonyságot szerezzünk. Kezdettől fogva tisztá­ban voltam azza.1, hogy az ilyen moggyőződéson alapuló tovékonységet nom fogja kisérni a mindent elnéző, a mindent mogbocsajtó, emberek népsze­rűsége. Do ilyonfajta elismerésre nom is vágyódtam 30ha. Az én törekvé­sem^ "az én ambiciom mindig aaz volt, hogy a jóindulatú, a törvényt tisz­telő, a hazafiasán gondolkodó polgárok tekintsenek a bíróságra abban a biztos tudatban, hogy méltatlanul szonvodett sérelmeikro ott oltalmat, erve.alánt és elégtételt kapnak. Igenis: elégtételt, mort minden korban kxiibhaóatlanul él az ombori jogérzet követoléso, hogy a jogtalanul ért bántalmak elégtétolbon rész ősül jon ok, a bünt bűnhődés kövoss.o, /Folyt.köv./ Ky.

Next

/
Thumbnails
Contents