Magyar Országos Tudósító, 1934. október/1
1934-10-01 [113]
Magyar Testvéreim! A hóboruelőtti magyarság irtózott, de talán a háború utáni magyarság is irtózik a szorvozkedestői, A magyar ember talán természeténél fogva nehezen tudja alárendelni magát a közösség,vagy egy egyén akaratának. Aki a magyar sors útvesztőjében tépelődik, rájön arra, hogy magasabb akarással szemben ez a vedekozós tulajdonképpen soremi ogyéb, mint folyománya a régi időken átélt közjogi helyzetünknek, A múltban a magyarnak fontartó ereje volt az, hogy passziv rezisztenciát fejtsen ki valamivel szemben, az önálló független Magyarországban azonban teljesen moddő és felesleges ez a passziv rezisztencia. Nem azért létesítettünk és létositünk ugyanilyon szervezőteket, hogy azok állandóan szembehelyezkedjenek a hivatalos hatalommal,ha :om azért, hogy szeretettel segítőtársai legyenek a hatalomnak a nemzetépitő munkájában, Ahhozt nem kell báti&páág,hogy négy fal között összeülő választmányok hivatalos hatalomnál szömben határozatokat hozzanak, bátorság ahhoz kell, hogy vállalják a vezetők esetleg a népszerűtlen dolgokat 4s ha magasabb közérdekekről van szó, /Ugy vanl Ugy van!/ A regi Magyarországon kétezerkétszáz ogyosülot volt, a csonka országnak 18,227 egyesülete van. Ez a szám azt mutatja, hogy ami hiányzott a háború előtt, tudniillik a. szorvozkedes, túlzásba ment át a háború után. Nem azt mutatja ez a szám, hogy 18,227 eszmekör érdekébon kellett ugyanannyi ogyosületot főlállitani, hanem azt, hogy ennyi elnökjelölt aspirációit kellett kielégíteni, /Hosszantartó viharos taps,/ így azután ahelyett,hogy mogszervezetten halmoznák ezok az egyesülőtök a magyar erőket, állandóan osztják és bontják azokat, a közönség podig - gondoljanak csak egy kis falu közönségéro - lassan nem tudja, hogy hány egyesület tagja, s a naponként öszszoülő választmányi és ogyéb ülések miatt megunja, hogy . bármily szervezet tagja legyen, A magyar társadalom pedig, amely ráeszmélt a szervezett élet szükségére, ilymódon lassan szervezetlenné válik, jóllehet esetleg elkövetkezik majd olyan idő is, amikor ujb ü l szükség lesz arra, hogy a nemzet szervezett legyen. /Ugy van. Ugy van! / - A TSSZnok az a hivatása, hogy a 18.227 egyesületet közös nevezőre hozza^ amonnyibon erro megvan a lehetőség. Összefoglaló tendenciája van tehát a TESZnek és jellemző, hogy a TESZ e gondolatvilágát ellonfoloi éppen ezért támadják nyíltan és burkoltan, mert érzik, hogy olyan nagy és nemzeti szempontból _rt kos j feladatokat vállalt, amik eddig hiányzottak a társadalomból, - Az elmúlt es ztendŐben volt az első Nemzeti Munkahét és ennek kapcsán az első országos felvonulás. Azt mondották akkor, hogy e megmozdulásoknak mintegy tizozor résztvevője volt, holott körülbelül hetvenötezer ember jelent meg az Országház-téren, Tegnap a rendőrség jelentése szerint százötvenezer ember vonult fel a Tattersallban, - én százozerro becsültem a tömeg számját, A múltévben ipari felvonulást rendeztünk, most mezőgazdasági kiállítás nyilott meg a feldmivelésügyi miniszter és a mezőgazdasági érdekképviseletiek rendezésében. Látjuk, hogy mily óriási a haladás. Tegnap, amikor a kormányzó ur őf őméltóságét volt szerencsém üdvözölni, .'hangoztattam, hogy az önmegismerés a Nemzeti Két munkásságának feladata 1 '., Hegy a Munkahét óriási erőfeszítéseivel - a szellemi együttműködés segítségével közelebb hozza .egymáshoz a nemzőt tagjainak gondolatvilágát, megismertesse velük azt, hog^r melyák azok a gazdasági kérdések, amelyek egyformán érdeklik ma a várcs t, a falut, az iparos t, a kereskedőt, a napszámost, a munkaadót, hogy mogimutassák, hogy a művészet terén milyen irányban halad a nemzet, mert hisz*.on oz is idetartozik hozzánk, ez is mind politika, társadalom, magyar élet! - így tanulják meg egymást bocáülni, s igy eszmélünk rá az igazi sorsközösségro, a harmonikus együttműködés szükségességére, s nom ülünk ( fel azután majd hangzatos jelszavaknak, amilyon például az, hogy tessék az adósságot elengedni. Amikor ezt hangoztatja valaki, azt hiszi talán, hogy a bankáré az a pénz, ami a bankban van, holott az a betevőé, talán az illető saját tjotvéréé, de mégis igy beszélnek, mert nincsenek ós nom voltak tisztában soha a kérdésekkel. Valljuk bo, bennünket, az örogebb gonorációt nem is neveltek az igazi nemzeti elet megismerésére ós annak kiélésére; mi nem tudtuk, mit jelent magyarnak -enni, mit jelentenek a Kárpátok, mit az erdők, mit jelent a s ó, a vizierő, a közlekedés, a külkereskedelem, a pénzpolitika - mindezt Bécsben intézték helyettünk, •
