Magyar Országos Tudósító, 1934. október/1
1934-10-09 [113]
—ZU TRDBPAUER ILONA ÍÍG-f k /2i folytatás./ - Én nagyon izgatott voltam, nem is tudtam volna - ezt loi;a*ni, hanom a százados ur diktálta le.. *i Hát mi szüksége lett volna erre a százados urn&k -kóréi az elnök. ,. i- .. - Azért kellett nz nekem - jegyzi meg'erre Stréhn - m ik; már egy heti ismeretség títán szakítani akartam vele. Kibírhatatlan volt a magatartása, megtörtént az, hogy az utcán ledobta magát a földre és szégyeltem vele végig menni az utcán. 'Kornis Tibornét, a fömagánvádló- nővérét hallgatták ezután ki tanúképpen. Vallomása szerint Stréhn, aki 193o évben Trippauor Ilonáival többször feljött hozzájuk, az édesanyjától a tanú jelenlétében megkérte Ilona kezét és kijelentette, hogy egyúttal el is viszi a házból, mert nem akarja, hogymzsidóknál" maradjon". Édesanyja azonban kiutasította a századost, aki erre Ilonát magóval vitte lakására, . A tanú vallomása közben ismét egy kis incidens támadt, Troppauer Ilona ugyanis súgni kezd a nővérének, az elnök ezt észreveszi ós szigorúan rendreutasítja a főmagánvádlót, Közben feláll Stréhn és -zo-két mondja: - Kitalálás az egész, amit ez a nő mond, nom igaz az, hegy én a fömagánvádló kezét negkértem volna. Én csak havonként adtam neki 12o pengőt. A jeggyürü história pedig, amiről ebben a pörbon már sző volt, ugy történt, hogy a fömagánvádló ogyszor nálam volt és.boldogult feleségem jeggyürüjét kivette a kazottából és ujjára húzta* Én azonban letétettem Vele. Az elnök most a fürdőszoba jelenet iránt érdeklődik a tanúnál. Koreisné elmondja, hogy 1931 október 11-én este felindult állapotban hazajött a huga azzal, hogy Stréhn fel akarja bontani a jegyosségüket, mort súlyos adósságai miatt gazdagon kell nősülnie, Erre ő édesanyjával és Ilonával felkeresték Stréhnt a lakásán, aki azonban azt mon* dotta, hogy csak vicc volt az egész és csak ppóbára kknrta tenni Ilonát, - A húgom azt mondotta a százados urnák, hogy nem hisz nck ki, mire Stréhn kijelentette, hogy ezt tanuk előtt is megismétli, sőt irásba adfta, hogy^nem fogja elvenni Nagy Katalint. Stréhn Károly, aki ez utóbbi szavakat nagy izgatottsággal hallgatta végig, most felugrik helyéről és ezeket mondjat -Igen, mert nem birtam azt a zsarolást tovább, Bondoltam lcgyon ami lesz. Amikor a lakásomra jöttek, Troppauer Ilona beretvával kezében beugrott a fürdőszobába ós elkezdett kiabálni, hogy ha nem igéa? rom mog, hogy nem veszem el jelenlegi feleségemet - Nagy Katalint - akkorő öngyilkos lesz. Anyja is kért engem, hogy formaságból adjam ezt Írásba, majd ha lánya megnyugszik, ezt a nyilatkozatot el fogják égetnie En azt.n tekintve , hogy emberéletről volt szo, megirtam azt a nyilatkozatot, hogy "nincs szándékomban Nagy Katalin úrhölgyet feleségül vonni," Troppauer Józsefné elvitte ezt a nyilatkozatot magával, de aholyett,'hogy azt elégette volna, a nyilatkozat mégis nyilván újságba került, /MA/,.. A tanú kihallgatása után Troppauer Ilona többször idegesen az elnök felé szólt s énkor Schadl tanácselnök felszólította a'fomagánvádlónőt, hogy a tárgyalás rendje érdekében hagyja el a termőt.^roppauor Ilona nem mozdult helyéről s a tanáicselnök szigorú hangon szóltt - Hívjanak be fogházőrt! Amikor a fogházőr megjelent, Troppauer Ilona kiment a teremből. Tehel Jenő magántisztviselő elmondotta, hogy Troppauer József temetésén Stréhn Károly százados is megjelent és karőltv. ment Tro^pauefc Ilonával. - Ez nem felel meg a valóságnak - jegyezte mog a vádlott, Dr. Vitéz Barsy Jenő rendőrkapitány elmondotta, hogy az ö impressziója szerint Troppauer Ilona nem volt Stréhn Károly százados mennyasszonya. Hallotta, amikor egy polgári perben Troppauer Ilona azt a kijelentést tette, hogy azért követel 5oo pengőt a nyugalmazott századostol , emrt barátnője volt neki,. /Folyt. köv./P.
