Magyar Országos Tudósító, 1934. augusztus/3

1934-08-23 [109]

// BUD'PESTI PROTESTÁNS EGYHÁZAK ÜNNEPÉLYES FOGADÓESTJE PÓLING AMERIKAI ' " EGYHÁZI ELNÖK TISZTELETÉRE. Folytatás 1./ Póling elnök a továbbiakban ezt fejtegette, hogy a világ összes protestánsainak összefogására, a lelkek egységére van szükség, hogy Jézusért, a világ megjavításáért diadalmas harcot lehessen indítani. Ezért örül annak is, mondotta, hogy a jövő év augusztusában Budapesten lesz a^ Keresztyén Szövetségi Vllágmozgalom konferenc1 áj a és reméli, hogy legalább! ugyanaz a negyvenkét nemzet elküldi ide is képviselőit, amelyek a nógyóv előtti, berlini vllággyüléson összosereglettek. Végül a szabadság fogalmát fejtegette, amely szerinte nemcsak határok dolga, hanem egy olthatatlan belső, lelki tüz kérdéso ls, s igy végeztet Tegnap akormányzó ur őf őméltóságával feledhetetlen órát töltöttem el, ma pedig Ravasz püspök úrtól és Szendy Károly alpolgármester úrtól kaptam biztosítékot arra nézve, hogy a jövőévi budapesti világgyülest messzemenő támogatásukban fogják részesíteni. Nemcsak a saját nevemben, de hazám ifjúsága nevében is melegen köszönöm a magyar vendégbarátságot, biztosithatom önöket, hogy amikor holnap visszaindulok Amerikába, a leggazdagabb emlékeket viszem magammal. Tea után az elnök isnét szólásra emelkedett és élvezetes szavakban rajzolta meg a jövőévi budapesti vlléggyülós kereteit és várható eredményeit. S a 1 1 a y István lelkész-főtitkár imája és az "Erős várunk..." eléneklése zárta be itt az ünnepet. /Folytatása következik./ A TOLNAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. Szekszárdról jelentik: Bonodok Sándor, a közigazgatási biroság nyugalmazott másodelnöke, egyházmegyei gondnok ésGilicze Sándor esperes elnökletével a szekszárdi vármegyeháza nagytermében ma délelőtt tartotta a tolnai református egyházmegye évi közgyűlését, G i 1 i c z e Sándor espores imája utánBonodek Sándor agyházmegyei gondnok mondott megnyitóbeszédet. Bevezet ős zavaiban pórhuzamot vont az elmúlt évtizedek két nagy református államférfia, Darányi Ignác és Tisza István gróf között abból az alkalomból, hogy nemrégibon mindke ttőjük szobrát Leleplezték a fővárosban. Ezek a kiváló államférfiak egyaránt vezérei voltak a református egyházi közéletnek, s noha vérmérsékletük s'okban különbözött, az egyházi kérdések terén toljes volt köztük az összhang, Bonodok Sándor dr, beszéde további során részletesen ismertette Darányi Ignác es Tisza István élote folyását, különös tekintettel &z egyházi 'létben kifejtett korszakos tovékonysógUkro. Mindketten egyaránt szerették a népet, s a nép vallásos érzületének orősitéso volt életük egyik lognomosobb feladata. A folekozeti békéhez való ragaszkodás szintén közös tulajdonát képezte Darányi Ignác és Tisza István lelkületének. Tisza István igazi őrálló volt a felekezeti béke mállott, s ez a fényes tulajdonsága érvényesült a"No temoro" pápai dekrétummal szemben, amely ajien katolikus lelkész előtt kötött vegyesházasségőt kánonjogi szempontb 1 nem ismerte el törvényesnek, s emiatt a felekezeti bóko annakidején majdnem felborult. Tisza István abban jelölte meg a kibontakozás útját, hogy a magyar állani és a magyar katolicizmus illetékes tényezőinek kell felvilágosítani az apostoli szókot arról, hogy a "No temoro" magára a katolikus egyházra is hátrányos és voszodolmos. A Tisza István által kijelölt ut célhoz-vezetett, s a római kúria területi kivételt engedélyezett Magyarországra. Ez az örvendotos fordulat kifőj uzottun a magyar katolikus püspöki kar kérésére történt, - A háború alatt a felekezeti béke még erősödött, Tisza István miniszterelnök es Csornoch János bercogprimás egymást megértő lelkülete közelebb hozta egymáshoz az egyházakat is. A háború után azonban ujabb fordulat történt, az uj Codox Juris Canonici sok súrlódásra, panaszra és ko!. y^sorüsugro ad okot, fU * ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Folytatása következik./