Magyar Országos Tudósító, 1934. augusztus/3
1934-08-30 [109]
ZU CSALÁSI ÜGY SGY FŐVÁROSI INSÉGMUNKA KölüL. /l. folytatás./ A pályázók ilyenértelmü nyilatkozatot is irtak alá-és ozt kövotöleg 8•mindont megtett, hogy a magára vállalt kötelezettségéknek megf elei jen. Irodájábai alkalmazott két mérnökkel állandóan dolgozott, a vége azonban az lett, hogy a pályázók nem nyerték öl a munkát. Az ezt' követő második pályázaton többen szintén megbízták öt különböző•munkálnotok elvégzésével és'ezúttal három pályázó 1932 év végén valóban meg is nyerte a pályázatot. Nem felel meg a valóságnak tehát az a vád, mint hogyő semmit sem csinált volna, csak hitegette volna Kovaltsikot. Az sem felel meg a valóságnak, hogy kijárásra, megvesztegetésre kért volna pénzt bárkitől is. A törvényszék kihallgatta ezután Szász Albert okleveles mérnököt, aki tanúvallomásában elmondotta, hogy emlékszik arra, amikor Kelemen őt is meghivta a vállakozók megbeszélésére. Itt arról volt szó, hogy Kelemen néhány vállalkozónak árajánlatot dolgoz ki és ennek ellenében a pályázók a vállalati összeg bizonyos százalékát fizetik neki. Kelemen ugyanekkor vállalkozott arra, hogy különféle küldöttségeket fog vezetni a székesfőváros illetékes tényezőihez és mindent megtesz a pá- lyázOk érdekében. A tanú hallott arról, hogy Kelemen valóban do3gózott ilyen értelemben. Arról azonban semmit sem tud, hogy Kelemen kijárás vagy megvesztegetés céljából kért volna pénzt a vállalkozóktól. Kovaltsik Béla épitési vállalkozót, az ügy sértettjét hallgatták ki ezután. Elmondotta, hogy Kelemen 1932 nyarán őt is felhívta, hogy csatlakozzék a pályázok csoportjához és vállalkozott'arra, hogy megfelelő kölcsönt tud szerezni a munkálatok elvégzéséhez. A megállapodás az volt, hogy ha Kelemen kötelezettségének eleget t03Z '•, akkor a pályázat elnyeréséért hat százalékot, a pénzkölcsön megszerzéséért '*' pedig további két százalékot kap a nyilatkozatot aláíró vállalkozóktól, A második pályázaton ő két másik társával el is nyerte a munkát, ez azonban nem Kelemen fáradozásának eredménye•volt, hanem annak következménye, hogy ók adták be a legolcsóbb ajánlatot. Kelemen - a tanú szerint - semmit sem csinált. A vádlott folyton hitegette őt, hogy a kölcsönt megszerzi, de pénzt mégsem szerzett. Ennek ellenére a 6ooo pengős váltót, ame- • lyet 8 állított ki a pályázat elnyerése után Kelemen részére, Kelemen felhasználta, Fenessy biró elébetárta, hogy előző vallomásai szerint Kelemen kijárásról beszélt azzal, hogy erre a célra is kell pénz. Kovaltsik erre kijelentette, hogy nem kijárásról volt szó. Kelemen egyáltalában nem emiitette, hogy befolyásos politikus részére kellene ap énz, hanem csak azt hangoztatta, hogy neki különböző bankoknál kell eljárnia a kölcsön megszerzése érdekében. A vádlott azonban - mondotta ismételten a sértett - kötelezettségének nem tett eleget,pedig a munkálatokat 8 áb le annyi pénzért el tudta volna végezni, ha akkoriban a szükséges tőke a rendelkezésére állott volna, Kovaltsik Béláné a következő tanú azt adta elő, hogy mivel K clemen Ígéretének nem tett eleget, még a 2o.ooo pengős kauciót sem tudták kifizetni és hogy pénzt teremtsenek, ő a kelengyéjét, két nagynénje es édesanyja pedig egyéb értéktárgyait áldozta fel, csak hogy férjének a munkálatukhoz szükséges pénzt meg tudják szerezni. • • . • /F 0 lyt. köv./Ma. •
