Magyar Országos Tudósító, 1934. június/3

1934-06-23 [104]

---ZU DEÉHR UGY. / 12. folytatás./ A védő kérdezto most mjg: - ün a!boriban tömeges végrehajtások előte állott és fa 'rvári tanuk mondják, hogy ön: akkor nagyon szoronggtták a hitelezők és ön ebből a pénzből fizetett nekik. Szabó felháborodottan válaszol: - Akik ilyéneket mondanak, azok hazudnak. - Szabó leire elszámolt ezzel az összeggel - jegyzi meg Tcr eky el.nök. - Hát akkor a belégeket szeretném látni - mondja a védo. - Tessék majd ezt a szünet alatt átnézni, feleli elnök, mire Gál védo tovább kérdez: -•• - an együtt irt alá Vass Jánossal bizonyos kötelezettségeket, , . - Ezt kikérem magomnak - vág közbe Szabó, - esküszöm az élő Istenre; hogy egy fillért

v sóm fizettem ki ebből a pénzből a saját adósságomra, aki ilyeneket m°nd, az hazudik. • Az elnök csititólag szól közbe, s

zabó Imre azonban éles hangon sivitja: - Én Vass János adósságaiért vállaltam kezességet, azért foglalták le még a feleségem bútorát is. - Do hiszen a Hargitta Szövetkezetnél is együtt voltak érdekelve - mondja a védo. A tanút ez már teljesen kihozza a sodrába1 és szinte magánkívül kiabálj a: - Ne tessék összekeverni a kukoricát a krumplival, nem ugy volt az, ahogy az ügyvéd ur itten beszél. - Es ön ellen sikkasztás cimén is eljárás indult meg - folytatja zavartalanul a védő. - De felmentettek - harsogja most már a tanu. Az elnök egy darabig türelemmel hallgatja ezt a rendkivü

1 i zgaláas szócsatát, majd ismét közbeveti magát, hogy a tanút lccsillád pitsa, Gál JenÖ pedig felállva helyéről az elnökhöz fordultva monrja: - Csak ezért intéztem ezeket a kérdéséket a tanúhoz, hogy lassúk, miszerint ez az önzetlen teher ... A védo nem folytathatja tovább, mert Szabó szinte magáarkávül kiabálja: - Az is vagyok! Mknb kapitány harcoltam végig a háborút, kikérem magamnak, hogy az ügyvéd ur itt engem fürészeljen. A védő kijelenti .erre, hogy neki szándékában sincs a tanút fűrészelni, de szükségesnek tartotta ezeket a kérdésekéé feltenni, mert a tárgkhoz tartóznák. Az elnök viszont megjegyzi, hogy , kérdések egyáltalában nem tartoznak a tárgyhoz. Közben Szabó Imre tovább kiabál: - j.n emléklapos tiszt vagyok, efóléket ne tessék rólam mondani . A védő rendűiétle-ül kérdez tovább: - Kapott-e ön 15 hold földet és jár t-e az ön érd kében közti t Hankó Elemér? - Igen, kaptam - válaszolja Szabó - de setéi köze hozzá r akinek, mert én, mint menekül : kaptam azt a Pöldbirtokrendezö tiiróságtól* Beigazoltam ugyanis, hogy az én vagyonomat az oláhok ellopták. Hankó különben is nagyon ki s* ember volt ahhoz, hogy a bíróságnál az én érdekéé' ti közbejárhatott volna. «» De ahhoz nem volt kisfiú ugyebár, hogy pénzt szerezz, a j egyzi meg ar védd. Töreky elnök most már komolyan megelégeltt ezt a szóharcet és közbevágott: - Kost már elég legyen ebből a kérdésből. /FrPlyt. köv./ MA.