Magyar Országos Tudósító, 1934. június/1

1934-06-04 [102]

Többször szakította félbe a lelkes tetszésnyilvánítás hatalmas beszédét s a beszéd végén újra felzúgott a hosszantartó taps és éljenzés. Most S á r k á n y Ferenc, a BOKSZ országos társelnöke ismertette a hadigondozás ügyét, főleg az állami és társadalmi vonatkozásai­ban. A hadigondozottak elemi joga - úgymond -, hogy ügyüket úgyszólván ál­landóan napirenden tartsák. E fontos probléma végleges rendezését elsősor­ban anyagi nehézségek gátolják. E tábor megsegitése - elsőrendű nemzeti fel ­adatl Olyan tökéletes államférflura, olyan sziklaszilárd jellemre és oly kir váló képességekre volt szükség, mint amilyen erényekkel a jelenlegi kormány­elnök: G- ö m b ö s Gyula rendelkezik, hogy a hadirokkant törvény végre meg­születhessen. Maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy ez a törvény még távolról sem jelent végleges megoldást: az államra és a társadalomra még Igen nagy feladat vár. Meg kell oldani többek közt ebben a vonat].ozásban a földreform és a telepítés nehéz kérdését, meg kell könnyebbíteni - többek közt - a közlekedési eszközökön való utazást a hadigondozottak számára, akik­nek mindenesetre van annyi jogcímük erre, mint például a turistáknak. A ha­diözvegyek könnyeit sem törölték még le. Szerencsére az ország legelső em­bere: a Kormányzó ur is mellénk állott s példát mutatott az egész nemzetnek, miképpen kell megbecsülni ezt az érdemes társadalmi réteget. Az alkalmazta­tás! helyek elsősorban a hadigondozottak számára biztositandók. Most már fől r g a társadalomra hárul a feladat, hogy problémáinkat megoldásra segitse. A MÁV Törekvés dalárdája adott elő a következő műsorszám­ként néhány hazafias magyar dalt, majd sor került Sipőcz Jenő dr. pol­gármester ünnepi beszédére. Sipőcz Jenő polgármester ünnepi beszéde -Sztranyavszky Sándor - mondotta többek között a székes­főváros polgárm'sterc - az egész ország hazafias közönségének üdvözletét tolmécsolta, én a magam részéről a székesfőváros közönsége nevében üdvöz­löm szivem egész melegével és minden szeretetével az Itt egybcsoreglett ha­digondozottakat. Nemcsak a Hősök emléke él a szivünkben, hanem az élő hősö­ké, a haaigondozottaké is! AZ elhunyt hősök megszerezték az öröklétet, a nemzet örök háláját és megbecsülését, de ugyanez a hála és megbecsülés, sze­rintem, éppúgy megilleti a hóboru életben maradt áldozatait is. Mindenki hős, aki éveken át kinnt küzdött a'frontok poklában, aki tosti épségét, dolgos kezét kockáztatta a hazáért. Hősök az özvegyek, akik egyetlen táma­szukat vesztették a háborúban s ma szenvedés, nyomor jut osztályrészükül Való igaz, amint Sztranyavszky Sándor ékesen kifejtette, hogy a háooru két részre osztotta a társadalmat; fájdalom, nem mindenki teljesítette köteles­ségét, voltak kémet, árulók, papirbakancsszállltók, akik megvámolták mások szenvedéseit. Ezeket üldözni, - hazafias kötelesség. Dc éppoly kötelesség áldozni azoknak, akik hősicsen teljesítették kötelességüket, a megdicsőülés glóriája ragyog valamennyi hős he.dvisult homlokán. Soha nom szabad megfeled­keznünk arról a tengernyi, drága, magyar vérről, amaly négy éven át szinte patakokban folyt. Az az érzésem, mintha a nemzet lelkiismeretével állanék most ^szemköztj az a látomás itt imbolyog közöttünk és néma kérdéseket intéz hozzánk: Vájjon a mai nemzedék teljesitette-c kötelességét a háború élct­benmaradt áldozatai Iránt? A halott hősöknek megadtuk a nekik kijáró tiszte­letet, Magyarországon nincs falu, ahol ne nllna szobor, emléktábla emlé­kezetükre. De kérdés: megtettük-e kötelességünket az élő hősökkel szebben? Sajnos, ha őszintén akarunk válaszolni, azt kell mondanunk, hogy itt még adósak vagyunk^ nom tettünk meg mindent, amit meg kellett volna tennünk. A jelenlegi kormány, Gömbös Gyula miniszterelnökkel az élén nagy lépést tett ezen a téren: törvénybeiktatta annek a társadalmi rétegnek a dolgát, ma már törvény Írja olő a hadigondozottak mogsegélyezését. Szerénytelenség nél­kül éliltom, hogy a székesfőváros - részint az én kezdeményezésemre - sok tekintetben még o törvény életbelépése előtt igyekezett gondoskodni a hadi­gondozottakról. Minden rendélkezosomre álló eszközzel azon vagyok, szigorú­an Őrködöm afelett, hogy a fővárosnál megüresedő állások elsősorban a hadi­gondozottaknak jussanak. Sok tere marad móg a segítésnek s mindaddig nem is lehet nyugodt a lelki ismeretünk, amíg tartozásunkat teljesen le nom rójuk, / r . /Fol vt.köv. /

Next

/
Thumbnails
Contents