Magyar Országos Tudósító, 1934. június/1
1934-06-04 [102]
Többször szakította félbe a lelkes tetszésnyilvánítás hatalmas beszédét s a beszéd végén újra felzúgott a hosszantartó taps és éljenzés. Most S á r k á n y Ferenc, a BOKSZ országos társelnöke ismertette a hadigondozás ügyét, főleg az állami és társadalmi vonatkozásaiban. A hadigondozottak elemi joga - úgymond -, hogy ügyüket úgyszólván állandóan napirenden tartsák. E fontos probléma végleges rendezését elsősorban anyagi nehézségek gátolják. E tábor megsegitése - elsőrendű nemzeti fel adatl Olyan tökéletes államférflura, olyan sziklaszilárd jellemre és oly kir váló képességekre volt szükség, mint amilyen erényekkel a jelenlegi kormányelnök: G- ö m b ö s Gyula rendelkezik, hogy a hadirokkant törvény végre megszülethessen. Maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy ez a törvény még távolról sem jelent végleges megoldást: az államra és a társadalomra még Igen nagy feladat vár. Meg kell oldani többek közt ebben a vonat].ozásban a földreform és a telepítés nehéz kérdését, meg kell könnyebbíteni - többek közt - a közlekedési eszközökön való utazást a hadigondozottak számára, akiknek mindenesetre van annyi jogcímük erre, mint például a turistáknak. A hadiözvegyek könnyeit sem törölték még le. Szerencsére az ország legelső embere: a Kormányzó ur is mellénk állott s példát mutatott az egész nemzetnek, miképpen kell megbecsülni ezt az érdemes társadalmi réteget. Az alkalmaztatás! helyek elsősorban a hadigondozottak számára biztositandók. Most már fől r g a társadalomra hárul a feladat, hogy problémáinkat megoldásra segitse. A MÁV Törekvés dalárdája adott elő a következő műsorszámként néhány hazafias magyar dalt, majd sor került Sipőcz Jenő dr. polgármester ünnepi beszédére. Sipőcz Jenő polgármester ünnepi beszéde -Sztranyavszky Sándor - mondotta többek között a székesfőváros polgárm'sterc - az egész ország hazafias közönségének üdvözletét tolmécsolta, én a magam részéről a székesfőváros közönsége nevében üdvözlöm szivem egész melegével és minden szeretetével az Itt egybcsoreglett hadigondozottakat. Nemcsak a Hősök emléke él a szivünkben, hanem az élő hősöké, a haaigondozottaké is! AZ elhunyt hősök megszerezték az öröklétet, a nemzet örök háláját és megbecsülését, de ugyanez a hála és megbecsülés, szerintem, éppúgy megilleti a hóboru életben maradt áldozatait is. Mindenki hős, aki éveken át kinnt küzdött a'frontok poklában, aki tosti épségét, dolgos kezét kockáztatta a hazáért. Hősök az özvegyek, akik egyetlen támaszukat vesztették a háborúban s ma szenvedés, nyomor jut osztályrészükül Való igaz, amint Sztranyavszky Sándor ékesen kifejtette, hogy a háooru két részre osztotta a társadalmat; fájdalom, nem mindenki teljesítette kötelességét, voltak kémet, árulók, papirbakancsszállltók, akik megvámolták mások szenvedéseit. Ezeket üldözni, - hazafias kötelesség. Dc éppoly kötelesség áldozni azoknak, akik hősicsen teljesítették kötelességüket, a megdicsőülés glóriája ragyog valamennyi hős he.dvisult homlokán. Soha nom szabad megfeledkeznünk arról a tengernyi, drága, magyar vérről, amaly négy éven át szinte patakokban folyt. Az az érzésem, mintha a nemzet lelkiismeretével állanék most ^szemköztj az a látomás itt imbolyog közöttünk és néma kérdéseket intéz hozzánk: Vájjon a mai nemzedék teljesitette-c kötelességét a háború élctbenmaradt áldozatai Iránt? A halott hősöknek megadtuk a nekik kijáró tiszteletet, Magyarországon nincs falu, ahol ne nllna szobor, emléktábla emlékezetükre. De kérdés: megtettük-e kötelességünket az élő hősökkel szebben? Sajnos, ha őszintén akarunk válaszolni, azt kell mondanunk, hogy itt még adósak vagyunk^ nom tettünk meg mindent, amit meg kellett volna tennünk. A jelenlegi kormány, Gömbös Gyula miniszterelnökkel az élén nagy lépést tett ezen a téren: törvénybeiktatta annek a társadalmi rétegnek a dolgát, ma már törvény Írja olő a hadigondozottak mogsegélyezését. Szerénytelenség nélkül éliltom, hogy a székesfőváros - részint az én kezdeményezésemre - sok tekintetben még o törvény életbelépése előtt igyekezett gondoskodni a hadigondozottakról. Minden rendélkezosomre álló eszközzel azon vagyok, szigorúan Őrködöm afelett, hogy a fővárosnál megüresedő állások elsősorban a hadigondozottaknak jussanak. Sok tere marad móg a segítésnek s mindaddig nem is lehet nyugodt a lelki ismeretünk, amíg tartozásunkat teljesen le nom rójuk, / r . /Fol vt.köv. /