Magyar Országos Tudósító, 1934. június/1
1934-06-08 [102]
ZU DREHR-UG-Y /17. folytatás ./ Bohátka Mátyáné, a 1L Eaiasz Simon cég egykori titkárnője i y folytaiéba tanúvallomását: - A miniszter úrban bizik meg elsősorban is a gazdám, félő? t em Vass miniszter ur öeoeell enc iájának, ezért nem kér nyugtat. Amikor azután hazaérkeztem, otthon, a bankban Krausz Simon rögtön bohavott és Iso kérdés' az volt: "Van-e nyugta?" kn azt feleltom, hogy nincsen. Krausz Sim n ..rre megjegy zte: " Nom baj, -gye mog a fene!" - Arra is emlékezem., hogy éppen akkor országgyűlési képvisoloválaae e ái s o k -lót t á 11 o t tunk. A titkárnő az, elnök kérdéseire, ujr - mog újra k ijelenti, hogy egyszer Vass Józsefhez, máskor Dréhr Imréhez vi t pénzt K r ausz Samonto-, , de nyugtát sohns em kapott, dt arroj sincsen tudomása, hogy ezek a pénzek voltaképpen milyen célt szolgáltak. - Később, évek múlva a népjóléti minisztérium egyik cl pj áibol a krausz bank 25a,ooo pengőt kapott, kosztkamatra, de ezt a pénzt rögtön visszafizettük, amikor az e_yik miniszt ri tanácsos mogj elme nálunk azzal, hogy a minisztériumban rovancsoias folyik' os .zart szükség van a pénzre. A titkárnő a továbbiakban elmondta, hogy budomo.sa sz rent Batthye.ny Gyula gr.ef ajánlotta fol Krausznak a bicskei kastélyt, ek-ruez rögtön szolt Vas - miniszternek, akinek a titkos tol' fonszárnát is tr.áta. Krausz a minisztertől nyert Válasz után nyomban megbizta Pártcet, s igy az ÉGISZ bekapcsolásával nyélbeütötték a kadtély VusArlásának ü'gge . Hogy Krtúsznál ©1 volt-' könvveltoe ez az ügylat, arról a titkárnőnek nincs tudomása. - Amikor Pártostol mogk érdeztem - folytatja vallomását hogy mennyit k.rcsott ezen az üzleten, Pártos nyelt egyet, majd kijo1 onte -t3, hogy lehetett volna az gyön keresni, do sajnos, lo kellett adniuk a sápot. Hogy kit értett ezalatt, azt nom tuéom, /Kié/. 'Az elnök ozut .n szebbesitette Bohátka Kátyásnét Pártos Zsigmonddal. A itknerno szemébe mondta lantosnak, hogy kijelentése szerint lett volna haszon a bicskei kastély elad.aán, de le kellő ;t adnia sápot. A sz z -besités után Pártos, aki ki j elönt, tt e, .hogy ő ezt nem mondta, megkérdezte a titkárnőtől: - Hilym volt a viszony ke tónk között? - Nem nagyon sz -rettük egymást, - felelte a titkárnő. Krausz Simon tett tzut..n megjegyzéseket a titkárnő vallomására , majd Bary Z D ltán dr. kir. ügyész megkérdezte a titkárnőtől. - Mikor vitt pénzt a népjólétibe Dréhr Imrének, vagy a •miniszternek? Es mikor vitt legutoljára? - Választások idején vittem nagyon sürün ós ugy tudom, hogy legutóbb 1929 elején. - Krausz Simon tett olyan kijelentést, hogy Dréhr kapott pénzt? - Soha! Sőt egy alkalommal,' amikor pletykák terjedtél: el arról, hogy Dréhr gazdag ember, Krausz Simon megjegyezte, hogy Dréhr nagyon is szegény ember. Krausz Simon a titkárnő vallomása után azt hangozta eta, hogy az 0 anyagi összeomlása után is a "vagyonhulladékbá" 215.ooo pengőt adott a postate ka'rékpénztár és feleségének ékszereit 45o.ooo pengőért adta el, eehát azok az összegek, amelyekről itt szo van, az o szemébon még ekkor som voltak jelentekéből:. Gál Jenő dr. védő kérdésére Bohátka Mátyásné a kövotkefc. k ot mondó tta: - Pénzt adtam át Dréhr Imrének, de nem áz Ő részére. Egy alkalommal, amikor a pénzt átadtam néki, ö nyomban borítékostól egy az elös zobában várakozó papnál: adta és igy szolt: "Te pedig utazz el." ü>y buüb m, hogy 25- vagy 3o.ooo pengőt vittem. Dréhr Imro mogjegyezte:' - Sebestyén József volo. - Gondolt ön arra, hogy bárkinek a népjóléti minis t riuraban le k- Ilont adni pénzt? -'kérd.zte a védÖ a titkárnőtől. - Nem gondoltam, . , - Hogy mit gondol a tanú, az nekünk nem fontos - szolt közbe az olnök. - Rébuszokat nem fejtegettnk. /Folyt. 1: öv./P,
