Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2

1934-05-14 [100]

EGYHÁZI HÍREK /Ravasz László püspök előadása a Skót Misszióban. Folytatás 1./ - A keresztyénség ahelyett, hogy lebontotta volna a válaszfalakat, uj válaszfalakat emelt s ezért a zsidóság elszakította magát a kerosztyénségtől, istentelennek látta, s ezért betokozódott a gettóba. A gettó a keresztyénség és a zsidóság közös alkotása, közös tévedése és bűne s megold'.sa mindkettőnek közös feladata. A másik hiba az volt, ha egy áttért zsidcf azután is zsidónak tartottak és bizonyos tartózkodással viseltettek vele szemben, akinek elszomorodva kell tapasztalnia, hogy nem osztják meg vele az uj lelket. - Viszont sok zsidó testvérünk van, ak.i áttért hozíánk anélkül, hogy igazán testvérünkké lett volna, sokszor érdek, sokszor az az ok, hogy odaát nem érezte már jól magát, vagy az, hogy a műveltség ezer szálával közösséget tart fenn a körülötte lévő társadalommal' és az egyéb vonatkozású közösséget lelki közösségre is át akarja váltani. Csak az jöjjön át hozzánk, akinél a Szentlélekkel való megkeresztelésről lehet szó,nem vízzel való megkercsztclésre, hanem a Szentlélek által 'megkoresztolkedettekre van szükségünk, nom a statisztika a fontos, hanem az, hogy a Krisztus anyaszentegyháza gyarapodjék, lelkeket szerezzünk meg a Krisztus számára. Mert az érdekből áttért zsidó atyánkfia örökre idegenül fogja magát érezni közöttünk, bármily szeretettel fogadjuk is. .• - Nem áttért, vagy botért zsidókra, hanem megtért zsidókra van szükségünk. - Továbbmenően azután nem lehet azt mondani, hogy a zsidó nép más'alkatú volna, mint , mondjuk a turáni. Rál apostol már csak elfcég jó keresztyén volt, Jánossal is meg lehetünk elégedve, pedig zsidó volt mindakettő. Olyan megtérés kell tehát, amelyben az emberek csak eszközként szerepeljenek, amelyet feltartóztatni és megakadályozni nem lehet, amelybon Isten lelke teremt és munkál. - Ha közelebbről megvizsgáljuk a zsidó ember lelki alkatát, mintegy predesztinálva látjuk öt arra, hogy a zsidókérdés vele megoldassák. Adventi €élek a zsidó lélek, amelyik karácsony után vágyakozik. Newyorkban tettem azt a tapasztalást, hogy az a zsidóság, amely a maga ortodox formájában hagyományos, a modern világban már helyet nem talál, nem tud önmagával mit kezdeni, - a newyorki bankárnak, a párisi Írónak, az; amsterdami kereskedőnek, a budapesti újságírónak a Tóra nem ad kérdéseket oar és nem ad feleleteket, a zsidó vallás megkövesedett azért,'mert nem alakult át, nem ment át nagy újjászületésen, nagy megfrissüléseken, nem voltai: óriási és boldog kitörései, amelyekben a S2entkönyv uralkodó gondolatával összeforrott volna és az idők mindenkori kérdéseire megfelelő feleletet adhatott volna, A zsidóság a félbemaradt fejlődési fok, de az ő tiszte, hogy átvezessen a keresztyénségre és amikor . rről megfeledkezett, kilépett az idő sodrából és mint valami állandó anakronizmus, tudatalatti emlékeknek és hagyományoknak kuszált tömegeképpen élt tovább a lelkekben,, anélkül, hogy a lelkeket vezetni, a kérdésekre felelni és személyes vallásossággal éitalakitani tudta volna. « A zsidó lélekben bizonyos könnyelműség, szkepticizmus, cinizmus ós szellemeskedő hajlandóság vort tanyát, - minden szépségre kissé rálehelni, hogy homályt kapjon, mosolyogni az élet és a halál örök kérdései felett, egy bizonyos fintorral nézni szembe a nagy problémákkal, elmenekülni az élet és a halál örök miértjei elől, mindent lenézni, legfőképpen lenézni önmagunkat és másokat,-.. Pedig nagyobb az élet, hogysem nevetni lehetne rajta, igazságok vannak, amelyek előtt nem lehet kételkedve megállani. Hiányzik a mai zsidóságból az a halálos komolyság, amely az ótestamentumi zsidóság legfelségesebb vonása volt, kihalt belőle az ótestamentumi próféták zordon, nagyszerű páthosza, hitének lobogó bizonyossága és ezt a prófétizmust csak a keresztyénségben találja meg. A ^ zsidóságnak tudnia kell, hogy ahol most van, az csak váróterem, küszöb, - emberek, ne sirjatok az ajtón kívül, menjetek át a hidon, tul rajta a végső, nagy megérkezés és felelet vár...