Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2
1934-05-14 [100]
/GRÓF B UTHLJSN ISTVÁN BESZÉDE AZ AXADEálf ÜNNEPÉLYES m ZL.'LT STN.Folyt ,9 ./ Sz a nenizet sokkal gyengébb lenne nemzeti öntudatban, szegényebb alkotmányos intézményekben os az állami nagy kurdésok és összefüggések felfogásában, elmaradottabb gazdasági es kulturális terén, ha apponyi nem élt volna. A szabadelvű kiegyezési korszak nagy magyar parlament ár iusa volt tehát ^pponyi életének o főkor szakában, 'ki nemesek szónokolt, nemcsak ellenzéki volt, neme sak a kuruc hagyományok utolsó fényes v ezorlóc si llrga a magyar történelem negyszázéves Habsburg-korszakában, hanem termékeny gondolatokban gazdag államférfiú volt egyúttal. - Apponyi életének ez a korszaka 1918-ban a Lonarchia felborulásával és hazánk megcsönkitásával lezárult. .Mindazok a törekvések és cálok, amelyek negyvenöt éven keresztül eletének tartalmát képezték, amelyekért küzdött es forró csáttákat vivott, az osztrák-magyar Monarchia es az ezeréves Magyarország történelmi kereteinek összeomlása folytán egyik napr°l a másikra tárgytalanná váltak. Apponyi nagyságát,hazájával szembon érzett kötelességtudásának soha el nem pusztithat 0 erejét az tanusitja talán leginkább, hogy amikor ö a világháború vér zivatarai ós a nemzeti összeomlásunk után ugy állott itt közöltünk, mint egy ezeréves letarolt őserdőnek egyedül fonna.radt os eletének további folyás óban is derékban kettétört fenyőóriása, ez a fenyőóriás újból meg tudott fiatalodni, uj rügy eket es ágakat tudott hajtani, törzse uj koronába borult es igy a. földig letarolt magyar erdő mezítelen talaján ezeréves fennállásunkat a világ miaden tájékán messzire látható fenséges Hirdetőjévé vált. - Egyedül állva még nagyo bnak tünt fel előttünk és a világ előtt, mint azelőtt, amikor cuttg más magyar fenyőóriásokkal együtt a világosságért es a napfényért, a magyar égert küzdve sok társát árnyékba boritotta. Az >gész magyar látóhatárt most egyedül Ő uralta; ha a. letarolt erdőn fagyos szá.l sávitett végig, misztikus visszhangot a szavára ő adott, a tüzelő napsugár elleni hűsitő árnyékot a fáradt magyar vándornak örökzöld koronája nyújtott. Mindenki ismerte es mindenki benne az ezeréves Nagymagyar ország nagy szent fáját tisztelte, amelynek rendeltetése, hogy Közöttünk ltám^dást iiirdesse. - npponyit az összeomlás után uj életfeladata nem erte váratlanul, mert már azelőtt is képviselte Magyarországot külföldön, olyan alkalmakkor, amikor idegen nyelven kellett magyar érdekekből felszólalnia. Különösen 1895. óta szerepelt az interparlamentáris unió összejövetelein, amely a háboruutáni béke törekvésüknek es a Népszövetségnek volt már akkor előhirnöke. Neve tehát 1918-ban máér világszerte ismert volt. Szónoki képessége, nyelvtudása, békeszeretete es lojalitása más nemzetek fiaival szemben hirnevet «s tekintélyt szereztek neki. Tehát nem készületlenül ment ő annak az uj életfeladatnak es hivatásn k neki, amely a háború utan várt reá és amelyet s<n ki sem tudott volna helyette betölteni ugy, mint ő és amely őt a külföld szemében is a magyar nemzet nagy képvise lőj évé, szószólójóvá, a magyar igazság hirdetőjévé, bent az ors zágban. pedig a nemzeti feltámadásnak igazi apostolává és prófétájává avatta. - Ez a szerepe Trianonban vette kezdet-t. A legnagyobb nemzeti gyász, a legnr.gyoeb nemzeti megaláztatás pillanatában az Ő személyen keresztül magasztos fenségben es méltóságban ragyogott a magyar nemzet öntudatos magatartása. Nekem, aki jelen voltam abban a pillanatban, amikor Apponyi Parisban a békekonferencián felszólalt, örökké felejthetetlen marad az a jelenet, amelynek akkor szem- és fültanúi voltunk. Már maguk a külsőségei ennek a jelenetnek mely benyomást keltők voltak. *.z a terem, amelyben az ünnepélyes aktusnak végbe kellett mennie, félhomályba borult és azt az elnöki asztalnál egyedül ülő Clemenceau mellett álló kandelláberek gyér fénye alig világította meg. A kép o'yan volt, mintha temetési szertartáson vennénk részt. Clemenceau felszólalásának gyűlölködő, de egyúttal ironikus akcentusa, amelyből a maga lázé sunknak a szándéka, majdI nem leplezetlenül csendült ki, kiált 0 ellent tben állott apponyi végtele/ hűl komoly, de egyúttal méltóságteljes válaszával, amelyből" egy ezeréves j nemzeten elkövetett igazságtalan es barbár elbánás felett „érzett fájdalom i/csak visszafojtva csendült ki, nem adva meg ezáltal a velünk szemben álló I győzőknek azt az elégtételt, hogy a letiportak fájdalmában gyönyörködhe ssone I ORSZÁBüS! R/FiTÁP /Folytatása kövotkezik./