Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2

1934-05-16 [100]

/Bódy Tivadar temetése. Folytatás 1./ A székesfőváros no vében Libor Endre h. polgármester búcsúztatta ol a főváros nagy halottját, s a következőket mondotta: - AZ örökkévalóság küszöbén, mielőtt átlépnél a túlsó partra, a halhatatlanjuk és megdicsőültek örök hazájába, megállítunk Bódy Tivadar, hogy végső bucsut, utolsó Istonhozzádot mondjunk Neked megrendült lélekkel és könnyes szemmel. A magyar szekesfóváros közönsége és alkalmazottai nevében búcsúzom főied, ki földi életedben, az emberi sors megpróbáltatásai idején a város első polgára és közéletének disze, büszkesége voltál. Életed egy darab történelem a főváros múltjából, neved dicsőséges zászló a magyar közelet szellemi csatáiból, emléked pedig világitó fáklya lesz azon az uton, mely Nagymagyarország és Nagybudapest feltámadásához vezet. - A főváros szolgálatában eltöltött életed két határállomása a nemzet sorsának két fordulópontját fogja át. A magyar nemzet nagyságának és dicsőségének napjaiban léptél a főváros szolgálatába és a trianoni gyász évében, a magyar elesettseg és megaláztatás legszomorúbb napjaiban mentél nyugdíjba, A lelkes ifjú annakidején a harmincmillió magyar merész álmát, Szent István birodalmának heroikus eszményképét melengette a lelkében, a munkában és küzdelmekben megőszült férfi pedig a csonka ország dermesztő tudatával, a porbasujtott magyarság keserűségével távozott a főváros éléről, de lelkében akkor is kiolthatatlanul égett a magyar hit vesztalángja. - Szive tele volt jósággal és szeretettel. Minden pozíciójában példát adott a nemzethez és a fővároshoz való hűségre, a férfias kötelességtelj esit ésre, Az örökkévalóság szine előtt bizonyságot teszek mellette, hogy nemes hazafi, jó magyar volt, nemcsak hivatali méltóságánál, hanem leikénél, jelleménél, szellemi értékénél fogva is Budapest első polgára volt, A közérdek volt vezérlő csillaga magaápí ive lő közpályáján, nagy hitet és izzó lelkesedést hordozott a szivében. A főváros fejlesztésében, közigazgatásának, közeletének emelésében halhatatlan érdemeket szerzett, Budapest történelmében pedig külön fejezetet érdemel, amelyből okulást és szellemi gazdaságot merithet az utókor. - A honalapító magyarok gyönyörű, felemelő szokása volt, hogy a háládatos gyermekek érzésével rótták le végső tiszteletüket kiváló embereik halólakor. A hősi érdemeket, a nemzetnek tett nagy szolgálatokat azzal jutalmazták, hogy ősüknek nyilvánították az elhunytat, a dicsőséges elődök sorába iktatták a temetés napján, A mai magyarság a második honalapítás küzdelmeit vivja, az ősi haza visszaszerzésének nagy gondját hozdozza a lelkébe*. Neki is szüksége van a nagy elődök után ujabb ősökre, olyanokra, kik a mai élét súlyát érezték, a mafc magyar gond emésztő lángját hordozták a lelkükben. - Bédy Tivadar azok közül való volt, akik megérdemlik a nemzet hálás kegyeletét, az utókor hervadhatatlan háláját és tiszteletét a haláluk után, ősünknek tekintjük őt abban a munkában es odaadó kötelességteljesitésben, amellyel a nemzet és a főváros oltárán áldozott. Dicsőséges elődnek tekintjük, akinek életéből és példájából hitet és lelkesedést merithetnek a következő nemzedékek. A kiváló ember

e

lzelleme erősebb a halálnál, az örök életet, a feltámadást hirdetik az isteni erők hatalmával, Bódy Tivadar szelleme itt marad közöttünk, hogy buzditson, lelkesitsen a magyar főváros jövőjeért való áldozatos munkában. - A bölcs ige szerint minden ember annyit ér, amennyi szeretetet és tiszteletet hagy maga utón. Bódy Tivadar gazdag örökséget hagyott, nagy szellemi kincset, amelyet azok örökölnek, kik hasonló'" lélekkel fognak dolgozni a nemzet megmentésén, a főváros felvirágoztat ás á.n.A közM mondás azt mondja, hogy a nagy emberből is egy marék por marad, de mi Bódy .1 Tivadar ravatalánál ugy érezzük, hogy abból a marék porból is lelkek fognak támadni és uj harcosok állnak az örök magyar csatasorba, A Te ravatalodnál l megdicsőült polgármesterünk, mélységes meggyőződéssel hiszem és vallom,hogy * nincs halál, csak örök élet.