Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2

1934-05-16 [100]

/A pénzügyi bizottsVg ülése. Folytatás. 1./ Wolff Károly is reflektált Lánc beszédéro és kifejtette, hogy a többségi pártok hibájául non róható fel, ha non volt kellő tájéko­zottságuk a zárszáriadások körül. A helyes rendszer az lett volna, ha minden óvben külön zárszámadási bizottságot küldtek volna ki, gyakorlatilag ez a kérdés azonban nem olyan egyszerit., A legislativa eddig is megnehezítette a laikus elem helyzetét' a pénzügyekbe való betekintésnél, az uj törvényja­vaslat azonban ezt a helyzetet még inkább súlyosbítja, A mai ülés az auto­nómia jegyében zajlik még le, senki pem tudja azonban, meddig lehet ezen az alapon tárgyalni, s éppen ezért a határozathozatalnál tekintetbe kell venni, hogy olyan javaslatot prezentáljanak a tanácsnak, amely még végre­hajtható. Megállepitja, hogy a közvélemény és a felügyeleti hatóság egy­aránt tévesen volt informálva, mert most már nem is húszmillió, hanem Láng Lajos szerint negyvenmillió betétösszeg derül ki. Kozma Jenő hangoztatja, hogy tényleg tudtak a 161 millió pengő összegű beruházásokról, de tisztéiben nem volt vele som ő, sem a felügyeleti hatóság, hogy a megtakarításokból a hiányok fedezésére összegek állanak rendelkezésre. Méltányolja a pénzügyi osztály működését és elismeri, hogy kiérdemelte a bizalmat, az azonban ftétsőgtelon, hogy rosszul volt az autonómia informálva. Ha az adminisztráció idejekorán tá­jékoztatta volna az autonómiát, akkor kiderült volna, hogy a múltra nézve semmi szükség a szanálási tervekre nem volt. Kellő Ínformációk után a folyó esztendőre előirányzott deficitet is ki lehetett volna kerülni, mert másképp állították volna össze a költségvetést. Borvendég ^erenc alpolgármester közli ezután, hogy a beruházásoknál a megtakarítás csupán ötmillió pengő volt, A húszmil­lió pengő nem a beruházásoknál létrejött megtakarítások eredménye, hanem ugy adódik, hogy benne szerepel a'Vásérp'nztár által lefoglalt tőke is. Ez azt jelenti, hogy pénz nincsen, a kiadások fedezésére pedig meg nem lé­vő pénzt felhasználni nem lehet. L a m o t t e Károly pénzügyi tanácsnok szólal fel ekkor, elismeri, hogy az üzemeknek van a Községi Takaróknál pénzük, de kijelenti, hogy ez olyan forgótőke, amely nélkül a mobilitást megőrizni nem lehet.A főváros jó pénzügyi renoméja éppen e mobilitásnak köszönhető, nem pedig a rendelkezésre álló nagy vagyonnak, B á n ó c z y Láaszló nem fogadja el a zárszámadást és til­takozik az ellen a rendszer ellen, hogy az autonómia tagjainak úgyszól­ván csak órák állhassanak rendelkezésükre a hasonló fontos tárgyalási anya­gok átvételére, Miklós ^erenc dr. szavaiban azt fejtegeti, hogy a zárszámadás körül olyan momentumok merültek fel, hogy ez a kérdés tulajdon­képpen átterelődött a politikum felő. Az utóbbi időben mindegyre inkább háttérbe szorul az autonómia a pénzügyek intézésénél, példa rá az uj tör­vény, amely ügyszólván teljesen kikapcsolja az autonóm szerveket a pénzügyi irányításból, Birálja az uj törvényt és tiltakozik az ellen, hogy a polgár­ságot esak olyan adóífizető gépnek tekintsék, amelyik, ha lerótta a pénze­ket, nem törődik azzal, hogy mit csinálnak az általa fizetett összegekkel. Jél tudja, hogy a'15 millió nem hozható a deficittel összefüggésbe, tud­ja azonban azt is, hogy felhasználható a hiányok fedezésére. Ezután azt fejtegeti, hogy a pénzügyi adminloztráci°t súlyos felelősség terheli azért, mert kötelességet mulasztott akkor, amidőn a most publikussá vált ténye­ket nem hdVák a parlamenti tárgyalás idején az autonómia védelmében napirend­re. Hosszasan polemizál Láng Lajossal, majd kijelenti ismét, hogy a főváros polgárságának bizalmát súlyosan megrendíti az a törekvés, amellyel a pénzügyek intézéséből teljesen ki akarják szorítani. Javaslatot tesz, hogy a zá,rszámadást, - nem törődve az uj törvény esetleges áletbclép.tetésével ­külön bizottság tárgyalja meg, az tegyen jelentést a pénzügyi blzottság­. nak az érdemi határozathozatal előtt, A zárszámadást nem fogadja el, nnSZÁGOS LEVÉLT Art /Folytatása következik/ /kk

Next

/
Thumbnails
Contents