Magyar Országos Tudósító, 1934. május/1

1934-05-09 [099]

Kézirat, E 1 s o k 1 a d a s. Budapest, 1934. május 9. íf ° XVI. évfolyam, 105. szám.7 I PRO D 0 M 0 : A Hómon Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztor elnöklete alatt április 7.-én megalakult Országos Madách Imro szoborbizottság sajtóbizottsága április 27, én, Libor Endre alpolgármester, vógrohajtóbizottsógi alolnök vezetésével megalakult sajtóbizottság ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy felkéri az egész magyar sajtót, legyen szives május 10.-i áldozócsütörtöki számóban szembeötlő helyen, lehetőleg kéthasábos cimmel közzétenni a szoborbizottság alábbi felhívását, melyet Ha.rsányi Zsolt irt, egyben pedig vegyen részt a gyűjtés munkájában és az adományok továbbitásában. A szoborbizottság olnökséi ge a szerkesztőségekhez ilyen értelembon külön felkérést küldött szót, A szoborbizottság a következő gyakorlati tudnivalókat közli a t. Szerkesztőségekkel; - Az Országos Madách Imre szoborbizottság, amolynek elnöke Hóman Bálint, végrehajtóbizottság elnöko Ravasz László püspök, alelnöke Horánszky Lajos és Liber Endre alpolgármester, fótitkár dr. PacfO^r Béla tanácsjegyző, - aa adományok beküldését közvetlenül az Országos Madách Imro szoborbizottság 34.450 sz, postatakarékpénztár! f oly ó számi áj ár a. kéri, A szoborbizottsághoz intézett levelűk a főtitkár hivatalába küldendők /Közp, Városháza, I, pavillon, földszint 3. Közművelődési'ü,ó./. A sajtóbizottság felkéri az összes szerkesztőségeket arra is, legyenek szivesok ugyabban a számban, amelyben a folhivós mogj elo« nik, Madáich Imréről egy külön cikket vagy méltatást közölni a nagyközönség érdoklőd és ének felkeltése céljából, SZOBROT MADAC H IMRÉNEK. Országszerte hangosan vagyunk kénytelenek hirdetni, amiről hallgatnunk kellene: Madác.i Imrének még nincsen szobra. Madách Imro megalkotta a világirodalom egyik legnagyobb müvét. Vele egy magyar lépett az emberi művelődés történetének legnagyobb nevei közé. Ezzel világraszóló, örökkévaló amiékot omolt nemzetének. A nemzet ezt mindeddig nom viszonozta. Ha az idegen megkérdi tőlünk, hol az a bizonyára méltó és nagyszerű szobor, amely ot nagy fiának emlékezet éro állitott a hálás magyarság, zavartan hallgatunk, Se a. halála óta eltolt évtizedek mit sem jelentenek az eljövendő évszázadokhoz képest, amelyek alatt ez a nagy név zászló gyanánt fog lengeni a magyarság életének epületén. Hogy egy szobor, amelyet állitói időtlen időkre szántak, hetven évvel korábban vagy későbben omolkedik-o fel, közöínbös. Ha eddig elmulasztottuk, most majd megcsináljuk. Az idő talán még alkalmasabb most, mint az eddigi évek lőttek volna, H /Folyt.köv./