Magyar Országos Tudósító, 1934. április/1

1934-04-07 [198]

SÜMEGI VILMOST ÜNNEPELTÉK AZ UJ SÁGIKIADÓ TISZTVISELŐK.. Az Újságkiadó Tisztviselők Nyűgül j egyesülete Sümegi Vil mos Jrormányfőtanáesost, az egyesület alapitó tagját és husz év óta elnökét működésének ötvenéves és életének hetvenéves évfordulója alkalmából társas­vacs-ora' keretében ünnepelt© szombaton este. Az ünnepi bőszedet dr. Berkes Róbert, az egyesület társ­elnöke mondotta. , - Ami még megmirradt nékünk: rz a mi bizakódásunk,-úgymond. Bi­zakodásunk az isteni örök igazságban, s bizakodásunk az emberi emberben. Rá­termett, hivatott egyének a maguk helyén megfordíthatják sorsunkat. A boldo­gulás kapui feltárulnak, ha azoknak kulcsa emberséges ember kozébo jut. Álla­mi életbon, társadalmi közületekben megismétlődve látjuk beigazolódni azt az igazságot, hogy az ember mióta tölti be a hely lényegét, annak lelkisége for­málja a reája bizott nyájat, A sok-sok féle érdokalakulat és sorsazonosság között létrejött tömörülés között, ami ezen a világon, s benne a mi orszá­gunkban megfogant , - legalább ránk nézve - ugy érezzük - nagyon fontos, na­gyon kedves a mi foglalkozásunk űzéséből alakult egyesület, melyet talán azért szeretünk legjobban, mert amióta csak ismerjük, amióta csak van: Sümeg: Vilmos áll az élen. A mi kis házunk kapujában ő állt őrt, - a kulcsát nem koll keresni - ő» tartja kezében, ő p mi Péterünk;, A szikla, amelyen épüle­tünk áll. - Életének és munkás ságának jubiláris évforduló jón csak azért boszélünk róla, hogy törekvésoinkot, molyok a magyar újságkiadás tisztviselő­jének tekintélye és jóléto öregbítését tartalmazzák, - feltárhassuTjc bará­taink és jóakaróink előtt, hogy az ő érdemes életének hangoztatása**j ava> a szo gáljon egyesületünknek és példára ösztökéljen sorainkban. Bocsássa meg nekünk hogy ezt a kivéfealos Ünnepet is csak eszközül használjuk fel az öfcvegyek és árvák istápolására. Hogy az ő ünneplését küszöbnek érezzük, melyről az uj ság­kiadótisztviselők üdülő és gyógyuló házába léphetünk. Tudom, hogy a fényből semmit sem kivan a maga ragyogtat ására, mint ahogy tisztes elete során min­dig és mindig r közért élt, a közért áldozott. Ií'.akórától kezdve izig-vérig magyar és a köz embere. Bölcsője ott ringott az ősi sümegi vár alján, amely az árpádházeeli királyok dicső korát idézi. A vár, melyet még az Ur 1210. esztendejében Jeland veszprémi püspök emelt, - ma kőhalom. De történelmi vonalai belerajzolódnak az ősi város szülötteinek lelkébe, Izzó hazafias ér­zést ontanak a parányi helység ifjúságába. Kisfaludy Sándorok és Darnayak kellnok szárnyra az ódon falak közül. Innét ijjdul el az o hónap negyedikén hetvenedik életévét botöltő pátriárkánk is,ki. magával hozza, mint dárga örökséget egy 48-as nemzetőr édosatyjának megalkuvásnélküli, irgalomnélküli nemzeti gondolkozását, Tüzön-vizen keresztül magyarrá váltani minden ide­gont, 32 az életprogrammja, Rákosi Jenő és Blaha Lujza oldalán: nyelvében, szokásaiban, erkölcsében, ruházkodásában színtiszta magyarrá lenni, hirdeti rendületlenül. Testét más, mint magyar posztó még nem fedte, lelkét még se Keletről se Nyugatról jövő idegen áramlat át? nem járta. Szive felett a magy; tulipánt hordja a mozgalom megindulása óta szünös-szűntelen, s talán már egyedül, A főváros VI. kerületében husz egynéhány éves korában városatyává választják, s ma mint örökös tag ő a legrégibb tagja Budapost közgyűlésének,, 190*á*>on Gyorgyószentmiklós követnek küldi be az ország házába. Választói rajongásától övezve az összeomlásig viseli a mandátumot, moly a mamelukrcnd­szor megdöntéséhez vezetett, A székelységért küzd, verekszik. Iskolát, köz­egészségi és jóléti intézményeket lét ősit számukra, miért a hálás székelyek Gyergyó községeiben díszpolgárra avatják. Szivárványt ékesit a magyar tenger és Erdély között s mióta a trianoni átok lehetetlenné teszi számóra, hogy a trikolor-iv déli oldalát felkeresse, imádott Balatonja, felől figyoli várva­vágyva a felhők eltakarodását, szép Erdélyország felszabadulását. De nem tölti a napot bárgyú búsulással, idejét két részre osztja, s minden perc fel használásával az Újságkiadó Tisztviselők Egyesülete és az ő második büszke­sége: Boglár felvirágoztatásán kertészkedik. Mint Kossuth Lajos egykor a né­pet, valahányszor utja a Balaton felé viszon, kalaplengetéssel köszönti az eléjotáruló csodakepet. Ehhez a szokásához is oly hűséges,mint minden röghö amelyhez a haza neve fűződik. Ha pályafutását végigvonultatjuk szemeink • előtt, mit látunk? Az ideális rajongással teles-tele 17 éves ifjú feljön Pestre, hajlamát követve a szabadsajtó szárnyalása felé tekint égő szemmel, /folyt.köv./ 1/ *-?j&L»r s Lr» „ - "^^SH

Next

/
Thumbnails
Contents