Magyar Országos Tudósító, 1934. április/1

1934-04-10 [198]

/GC'MB^S GYULA MINISZTERELNÖK A TESZ NEMZETI MUNKAHETE ÜNNEPÉLYES DIJKICSZTÁS/N. Folytatás 2./ / , , " E|1 /Gömbös Gyula miniszterelnök beszédének folytatása./ - E tcrckvr.semben non hagyom mágr.tn befolyásolni és elkedvtcleniteni a rosszab.a_.rutu kritika által. Most sem befolyásol egyeseknek az a farde beállítása, hogy a Nemzeti Munla.hét voltaképen nem sikerült, mert csak hétezer ember vett részt azon a maga jószántából, a többi költségeit viszont én fizettem. /Viharos dérült RÚP. ./ Sajnos nincs ilyenre pénzem,de ha volna sem tenném, n^r* axr* »ot!öi r

'-*^

í 1 • • _ i.L • .

A ... k. A- - - Semmi ; szükség a nincsen, raert a Nemzet i Munkahétre minden ellenkező állítással szemben i"f765 ember jött fel vidékről. Ez a tábor 2.3R7 községből jelent meg, s k, zűlük 1.500- .n részesültek kitüntetésben. Megállapítom még azt ls, hogy a munk. héten v ló részvételre mintegy negyvenhárom érdekképviselet jelentkezett a sokból, mert hiszen érdekképviseletből elég sok Vén Magyarországon. /Derültség, nagy taps, és éljenzés/ - A Kossuth Lajos-téren a Nemzeti Munkahét megnyitásakor soha nem látott nagy tömeg jelent meg, sokan bizony^ nam néztélr^j á-szer.mel,párt- /. politikáról azonban most nem akaró!: beszélni, őröm töltött el,amikor hetven-nyolcvanezer embert láttam ott együtt, Ilyen szokatlan nagy tömeget,amely azért jött el, hogy tisztelatot adjon azoknak, akik munkából élnek pozitív munkából és nem semmittevés által akarnak érvényesülni, vagy pedig legjobb esetben atyáik becsülettel szerzett vagyonát tudják csak elherdálni. /Nagy taps és éljenzés!/ A társadalom nagyon figyel arra - és csak figyeljen is - hogy ki miként báni!: vagyonával, mert tudja jól, hogy he összeomlik egy vagyon, az ártalmára van a társadalomnál: is, mert produktív érték pusztul, amelyből munkát lehetne teremteni és másoknak kenyeret ,dnl./Viharos éljenzés./ -És ez az a bizonyos magasabb szolidaritás, amelyet én annyira hangsúlyozok. A mai nehéz időkben komolyan kell mérlegelni a .nemzet ós a magyarság valódi helyzetét és ha tudjuk, hogy vannak olyan tényezők is Európában, amelyei: nem nézik jószer.mel a magyar nemzet felemelkedését és nem szívesen látják haz ónk -'egér ősödé sót, annál inkább kötelessége minden magyarnak szorgalmas ép it emunkéval elősegíteni ezt « felemelkedést,ezt a megerősödést. A

r i h. r o a t ap s./ - Ér. tehát amikor most meg állap ltom,. a befejezett Nemzeti Munkahét oredményé-rc támaszkodva, hogy sikerült az első kísérlet, hogy sikerült bemutatni zt pz erőt, amit a szervezett társadalom jelent,hogy sikerült az a'sz dolgozó társadalmat a nemzeti munka jegyében összpontosítani, nyugodt lelkiismerettel mondom azt ls,hogy a Nemzeti Munkahetet megismételjük, rendszeresítjük. /Nagy taps és éljenzés./ Kimegyünk az országba ls és nvirmv.it at. juk a v 1 dó lm ok, hogy mit jelent Budapest az országnak, a budapestieKo^icsodálkoznak akkor majd,hogy mily roppant ős csodás értékek vannak' a magyar vidéken. A fővárosi mbek ugyanis fajnos rllg ismeri az országot, ha utazik, inkább külföldre megy. Inkább bojárja az Alpesokét,lsaraerl Angliát, Pránclaországot és Népetorszáaot,csak éppen Magyarországot, saját hezáját, az esi magyar vidékeket nem. Egyébként igen sok embernek meg kell ezt állap it ania önmagáról, hé szivére teszi a kezét. Már pedig a magyart csak akkor lehet meg i smern 1, ha a falut ia megismer j ük'. Ka megnézzük és szerettei nézzük - hogy mit csinál a pásztor, ha megfigye 1 jük,hogy miként éli a tanyai ember a maga életét, ka tűnődünk azon, mik lehetnek a falusi intelligencia és a vidéki kisiparos problémái. Ha mindezt megtesszük, : csak akkor eszmélünk rá igazán, hc./y a magyar sorsközösséghez tartozunk, s j én elsősoifcsak csak ezt nézem, csak a zut án'vagyok kíváncsi a külföldre. /Megújuló hosszantartó taps és éljapzés./ Eh azt szeretném és arra is törekszem, hogy az egész magyar társadalom velem együtt, egy gondolatvilágban: a nemzeti sorskezösség, a nemzeti szolidaritás és a nemzeti munka gondolatvilágában éljen. E z azt ja lenti, hogy meglássuk és megérezzük fajtánk bajait. Hogy észrevegyük a rongyos naoszámost a falun, hogv megsejtsük a soproni tomplom tornyából a déli harangszó értelmét, hogy megismerjük Kunhegyesen a tipikus ktín paraszt lelkivilágát, hogy lássuk azt, hogy a vargő• dés ellenére is fejlődik, megy előre a magyar élet, akkor - és csak akkor ébredünk a tudatára valóban annak, hogy mit ls jelent magyarnak lenni, /Folyt ot ás a követ ke z lk./