Magyar Országos Tudósító, 1934. március/3

1934-03-26 [097]

EGYHÁZI HÍREK NÉMETEY KÁROLY, VááY L..SZLÓ E>Ró, SZABÓ IX.JRE ES MURAKOZY GYULA BESZÉDE A BUDAPESTI REFORMÁTUSOK VIRÁGVASÁRNAPI NAGYGYŰLÉSEN. Virágvasárnapján délben tartották, a Festi Vigadóban a budapesti reformátusok II. Nagygyűlését. Egymásbanyitva is zsúfolásig megteltek az összes termek és az emelvényen ott voltak a protestáns élet jelesei közül: Farkas István tiszáninneni református püspök, Balogh Jenő fogondnok, a Református Egyetemes Konvent világi elnöke, Juhász Andor, a Kúria elnöke, Puky Endre, a Közigazgatási Birőság elnöke, Besaenyey Zénó, a képviselőház alelnöke, Darányi"Kálmán, Petri Pál, Tóth István, Tasnádi Nagy András államtitkárok, továbbá: Szász Károly, Benedek Sándor, Dabasi Halász Lajos, Finkey Ferenc, Benedek Zsolt, Bethlen Pál gróf, Naményi_Imre, Kováts J. István, Benkó Ferenc, vitéz Csécsi Nagy Imre, Csilléry Dezső^ Borsos Endre, Tavaszy Sándor, Sörös Béla, ifj. Némethy Károly, Ravasz Árp£ád, Magócs Károly, Sebestyén Jenő és még sói-: más előkelőség. A Budapesten vasárnap megnyílt Országos Református Diák konferencia tagjai zászlók alatt, teljes számban, tehát közel ezren vonultak fel a nagygyűlésre. A XXVá zsoltár első verse: "Szivemet Hozzád emelem..." dallamai hangzottak fel mindenekelőtt a hivek száján, majd ,B e r e c z k y Albert külsőlipót-terézvárosi lelkipásztor imádkozott: "Add, Istenünk - úgymond -, hogy rajtunk keresztül a sebektől vérző egész magyar fajtának legyen gyógyulása ós békessége az Ur Jézus Krisztusban... "

Türelmes a refor

m

átussag ott is, ahol többs

égLen~

~n. " Id, K é m 9 t h y Károly dr. v.b.t,t., felsőházi tag, mint a budapesti egyházmegye gondnoka tartotta a megnyitót, s a többi közt . igy szólt: - Azt, hogy a mi evenkint megismétlődő seregszemlénknek nem a kihivó fellépés, nem a támadás, vagy a felekezeti béke megzavarása az alapgondolata, sőt még a legtávolabbi célzata sem ez, immár szükségtelen bizonyítgatnunk. Mindenki - bármily felekezethez tartozzék is -, aki a mi gyűléseinkre esetleg betekint, vagy. ezekről hiteles értesülést szerez, kiállíthatja rólunk azt a bizonyítványt, hogy a reformátusoknak, általában a protestáns oknak bármelyik hivatalos, vagy félhivatalos szervezete, tényezője önszántébá 1 oo

ha nem nyul támadó fegyverekhez, sőt még megtámadtat ás esetén sem lepi tul az önvédelem megengedeTí eb köteles korlátait. Mi nemcsak szóval, de egész gondolatvilágunkkal ós összes tetteinkkel, a többi felekezetek hivő seregevei nemes versenyre kelve, a közö

s nagy s

s> menyeket^ a,., élő hitet, az istenfélelmet, a puritán erkölcsöket, a hazaszireteket,~~a nemes értelemben vett kultúrát igyekszünk tőlünk telhetően szolgálni. - És ha valaki azzal igyekeznék leszállítani a mi őszinte vallomásunk és tárgyilagos viselkedésűn.-, értékét, hogy ez a tékes hang kisebbség,! kötélosségünk, - akkor legyen szabad ezzel szemben egy tényt erőtalj esett hangsúlyóznunk, Ez pedig az, hogy a raformátusság és az egész protestantizmus a türelemnek, a felekezeti békének, más vallások tiszteletbentartásának hirdetője és gyakorlója azokban a vidéki városokban és községekben Is, ahol abszolút többségben vagyunk. Történelmi büszke bizonyítékképp pedig legyen szabad hivatkozni az er

délyorszagi paldaadásra, amely örökös dicsősége marad a református többség^ a református fejedelmek politikájának., akik felekezeti és nemzetiségi különbségtétel nélkül a vallásszabadságnak, a jogegyenlőségnek zászlóvivői ós megtestesítői voltak. Sajnos, sem előzetes precedensekre, sem a nemes példa követésére nem igen vatkpzhatik a történelem. De mi, annyi katasztrófát megélt árva nagyarok, hitünkért, meggyőződésünkért annyit szenvedett magyar reformátusok is bizv bizunk a mi "jó befektetésünknek valamikor mégiscsak gyümölcsöző voltában: hiszünk az isteni örök igazságban. i /Folyt, köv./