Magyar Országos Tudósító, 1934. február/3

1934-02-24 [094]

Kézirat Tizedik kiad á s 9 < 10 Budapest, 1934. február 24. (f XVI. évfolyam, 45. szám. /ELŐADÁS TISZA ISTVÁN ÉS MAGYARORSZÁG HÁéO'kíS FELELŐS JÉGÉRŐL. Folyt. 1./ Ez volt az eltérés 1914. júliusában az egyik oldalon az, osztrák, a másik oldalon pedig a magyar kormányférfiak között is. Berehtold gróf közös külügyminiszter és Oonrad vezérkari főnök például a sarajevol merénylet után egy elszigetelt szerbiai hadjáratra gondoltak és abban a feltevésben voltak, hogy Oroszország katonailag nincsen felkészülve, Románia pedig a Monarchia oldalán fog fegyvert majd. Ezzel üzemben Tisza István gróf magyar miniszterelnök már július elsején a..ként látta e helyzetet, hogy egy szerbiai hadjárat Oroszország fegyveres beavatkozásút vonja maga után, ami Románia magatartására ls döntő hatással lesz. Tlsz~ kifejez ott aggodalma irc Conrad azt válaszolta, hogy ha ez valóban Így történnék, akkor az a Monarchiára nézve súlyos veszélyt jelentene, de az ő felfogása szerint a helyzet egészen másként áll, mert Oroszország kem fog beavatkozni, Románia pedig a Monarchia szövetségese, Igy történt, hogy Erdély határai fedezetlenül, Magyarország pedig határainak egész vonalán védtelenül nézett eléje annak az oroszi inváziónak, amely a szerbeket és románokéit maga előtt tolva nyomult előre, hegy Középeurópát az olasz-német nyelvhatár lg birtokba vegye. Tisza számításai tehát helyesek voltak és július elsején és nyolcadikán az uralkodóhoz intézett jelentéseiben határozottan elleneszegült annak a tervnek, hogy Szerbia ellen megtorló hadjáratot indítsanak. Miután Berchtold gróf 'a Conrad vezérkari főnök abban a hitbon éltek, hogy Tisza István aggodalmai túlzottak, ők a magyar miniszterelnököt azzal Igyekeztek megnyerni, hogy előbb Ferenc József utján Vilmos császár hozzájárulását biztosították a szerbiai h dj árat tervéhez, azután pedig a magyar miniszterelnököt a két uralkodó megygyezése és elhatározása elé állították, amit nem a mai, hanem az akkori felfogás szempontjából ak- . ként. kell vennünk, hogy Berchtoldék számítása szerint Tisza még gondolni som fog arra, hogy ezzel az elhatározással szembe sz áll jon. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor július 14-én a ^Szerbiához intézendő ultimátumhoz hozzájárulva Tisza kikötötte, hogy a Szerbia elé tűzött feltételek ne legyenek elfogad hatatlanok és hogy a Monarczlá hivatalosan jelentse kl ós közölje a hatalmakkal azt a kötelező Ígéretet, hogy Szerbia területéből még háború esetén sem tart meg magának semmit sem, kivéve azokat a hat árki igaz 1t ásókat, amelyet stratégiai szempontból elkerülhet etlenül szüksége síteknek fognak mutatkozni. Ma már egészen világosan észrevehető, hogy Tiszának ezzel az volt a célja, hogy egyrészt Szerbia soha sem mondhassa azt, hogy elfogadhatatlan felt 5t eleket kapott, másrészt pedig, hogy miután'Szerb la területét az osztrák-magyar kormányzat háború esetére'garantálta, Oroszországnak semmi oka ne legyen a fegyveres beavatkozásra. Hogy Tlss ának ezekkel az óvlntézkedé sekkel Igaza volt, azt mutatta . Szaszanov orosz külügyminiszternek az az okmányszerűen bizonyítható eljárása, hogy a Monarchia' bekerítésére és megsemmisítésére törekedett'és hogy csupán arra vigyázott, nehogy a felelősséget Oroszországra terelje. Amíg a szerb kormány július 23-án Ó3 24-én még az ultimátum elfogadására gondolt, addig Szaszanov július 25-lkl beavatkozása és a pétervári táviratok megérkezése után nyomban elrendelték . szerb hadsereg mozgósításit , ami délután háromórakor történt, mig a szerb vált szt csak hatórakor adták át az osztrák—magyar követnek. Ugyanakkor Szaszanov Erdélyt nyíltan felkínálta Romániának, pedig AusztriaiMagyarország és Oroszország között akkor még nem volt háború. Itt tehát egy elkerülhetetlen támadással állunk szemben - fejezte M be előadását Horváth professzor - amely Tisza esetleges lemondáea esetén k\s sem maradt volna el, mert annak kitűzött céljai voltak. Ezzel a kitűzött / / céllal szemben Magyarország cs pán azzal a joggal élt, hogy védekezett. Az • • I önvédelem pedig a birói joggyakorlat szerint nem egyenlői a támadással, i. j; /MOT/Vr