Magyar Országos Tudósító, 1934. február/3

1934-02-27 [094]

---ZU MALONYAYNÉ i GYE. /2. folytatás ./ Kollár Margit hangsúlyozta, hogy ha Malonyayné nem biztat|a, sohasem lopja el a betétkönyvet. Ezután Légrádi Lajost állitja a fogházor a bir^ság elé. Elit ne it. folyik bűnvádi eljárás. Mint Kollár Margit vőlegénye nem kivan val lomast tenni. Löwi Vilmos kereskedő tanúkihallgatásra kerül ezután a sor. A takarékbetétkönyv ellopásának körülményeiről beszélt, majd megjegyzi: - Látom, hogy most perzsabundában van ez a nő, - mutat Maloryaynéra - szeretném tudni, nem-e az én pénzemből vette. - Én sem nem öltöztetek, sem nem vetkőztetek - veti közbe ati tfclnök. Szentpétcry Gyula dr, védő megjegyzi, hogy Malony/aynénak nem volt semmi féle kabátja és egy vellatár snő jétol kapta kölcsön a bundát. Német Sándorné, Ignác Ist vánné,Kollár Margit nagynénje /ignácné lakásából lopta el a bélyegalbumot/ tettek még vallomást. Kollár Margit egészen megtörve hallgatta a kihal Iga t ás oka t» /Folyt. köv./SY. — -BÁRÓNAK ADTA KI MAGÁT, HITELBE LAKMÁROZOTT S EGY &.BAT0T. IS ELEMELT. Brunauer Vilmos 64 éves gazdósz ellen csalás és lopás büntette cimén emelt az ügyészség vádat,mert - a vád szerint - kétévvel ezelőtt egy vendéglőben bárónak adta.ki magát, hitelbe evett-ivott, majd kölcsön kért egy kabátot azzal, hogy bankigazgató barátját látogatja meg, de többé nem jelentkezett. A büntetőtörvényszék Márton-tanácsa előtt Brunauer, aki már nagyon sokszor volt büntetve és legutóbb ötévi szigorított dologházat szabtak ki rá, ártatlanságát hangoztatta a kabát kicsalásával kapcsolata vádban, annyit beismert, hogy evett-ivott, de a pénzt később megfizette, A tö rvényszék Rengcr Ernő dr. ügyészségi alelnök vádbeséde után mogálla pitotta Brmnauer bűnösségét, de az eljárást megszüntette, mert amugy^is dologházba kerül, tehát ujabb büntetés kiszabásának nem volna helye. Az Ítélet jogerős. /MOT/SY. -—AZ IBUSZ' SIKKASZTÓ TISZTVISELŐJE A BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. Hónapokkal ezelőtt feltűnést keltett az a nagarányu sikkasztás, amely aziEBUSZ Baross-téri irodájában történt. Egy rovancsolás alkalmával kiderült, hogy a pénztárból 2l'.53o pengő tűnt el s a pénzt özv. Vajda Já~ nosné pénztárosnő sikkasztotta el. A kir. ügyészség özv. Vajda Jánosné ellen sikkasztás büntette cimén emelt vádat, de megvádolta a pénztárosnő vőlegényét, if j . Rajcsinesz János magántisztviselőt is, orgazdaság bűntettével, mert a vád sz rint a fiatalember a pénztárosnő által sikkasztó t pénzt elköltötte, A bűnügyet ma tárgyalta a bünte tótörvény széken Gö czy K'

r

oly dr. egyesbiró. A vádlottakat fogház őr vezette a térg-alö terembe. Özvegy Vajda Jánosné reszkető hangon, idegesen mondotta el védekezését. - Amikor özvegységre jutottam - vallotta az asszony - el kellett tartani az édesanyámat. Nagyon szerenyen éltünk, s hogy az anyámról gondoskodhassak, csaknem szalonnán éltem. Ebben az jüőben sem nyúltam ' idegen pénzhez, bár pénzt kezeltem. De beleszerettem egy fiatalemberbe, Szerelmes voltam és akit szerettem segitségért fordult hozzám. A vőlegényem elmondotta, hogy édesanyja házát elárverezik, ha nem segitek rajta. Egy napra 3oo pengőt kért és én ekkor nyúltam először idegen pénzhez. Háromszáz pengőt vettem ki a pénztárból. Átadtam a pénzt annak a férfinak, akit szerettem, de ő nem tudta a maghatározott időben visszaadni az egész összeget, csak egy töredékét. Ez volt a vesztem. Ekkor a vőlegényem azt a tanácsot adta, hogy lóversenyezsünk , biztos tippjei vannak/A lóversenyre sikkasztottam, és mindig vesztettünk. Nem volt megfelelő ellenőrzés és ezért csak hosszú idő múlva, an xkor már nagyon sokat sikkasztottam, akkor derült ki a dolog. Ha előbb megállapítják a hiányt, a rokonaim talán pótolni tudták volna és nem vesztettem volna el a becsületemet és az egészségedet. /Folyt. köv./P.