Magyar Országos Tudósító, 1934. február/2

1934-02-17 [093]

/XLZ UJSAGKLUDÓ TISZTVISELŐK RÁKOSI JENŐ-EMLÉKÜNNEPE. Folyt atá s 1./ - Rákosi Jenőben élt igazán és tolj ősséggel a magyar tör téneti randit he tétlenség érzoto. Nem csoda hát, ha az ő képzoloténok hatalmas szárnyalása ogy harmincmilliós nagy magyar birodalom ábrándját rajzolta ki a jövő kárpitjára, Nom imperializmus volt az, hanem ellenkezőleg, valamonynyi népnek, amely a Dunamedoncében él, egyetlen nagy erkölcsi és gazdasági é •• közösségbon való testveri egyesitéso, aként, hogy itt minden nemzet és minden faj jólétben, biztonságban, rokoni együttérzésben találja magát. Ez az elgondolás a történelmi Magyarország hatalmas alapjain nyugodott. - Ki gondolt akkor még arra, hogy néhány rövid évtized és az ozorévos magyar állam darabjaira fog széthullani. Lázálomnak is vakmerő lett volna, ha valaki ilyen lehetőségekről csak beszél is. És Rákosi Jenő,, s vele együtt mi valamennyien akkor ugy láttuk a magyarságot, mint amely az ilyen eshetőségekkel és szörnyű sorscsapásokkal sz<m bon örökre védve van. - Ezt a magyar látást és ezt a Magyarországot azután összetörte a háború. Jött a békeszerződés, jött Trianon, amely egy uj országtipust teremtett. Nemcsak az országot, hanem lakosságát is nyomorékká tették. De a lelkek csak átmenetileg bénultak meg, a magyar szellem néhány év alatt felocsúdott szörnyű aléltságából, mert itt voltak Rákosi Jenők, akik saját hitükkel együtt átmentettek nemzetük számára a szörnyű ös szeomlásból a történeti rendithetetlens-g érzetét is. Es csak igy tudtak formálni a nemzőt számára egy olyan uj életidőált, amely tartalomban azonos volt a'régibei, csupán a hangja, a külső habitusa alkalmazkodott az uj idők uj parancsaihoz. - Valóban Rákosi Jkmő az az ember volt, ald. eszményekért harcolt, ideálokat hordott a lelkében és azokhoz akarta formálni a világot. Nem ismart es nmn ismerhetett megalkuvást, egy életcél maradhatott fenn számára^ újra kezdeni a harcot, a magyarság megmaradásáért es a tőlünk elszakított népek történeti egyesítéséért, - ötesztendeje, hogy eltemettük Rákosi Jenőt, s csodálatosképpen alig változott valamit az a világkép, amelyet a sirba vitt magával, s amelynek kialakításához magyarvonatkozásban ő maga is hoz^áj árult. Ebben a világképben a központi helyet a magyarság, a nemzeti gondolat foglalta el, s a magyar toll vezéreinek nem lehet szentobb és hatalmasabb kötelességük, mint hogy ennek a képnek a. fenségét, Rákosi Jenő magyar-látását továbbra is megőrizzék, fontartaák es kimélyitsék. - A szabad gondolat és a nemzeti eszme tulajdonképpen egy és azonos volt Rákosi Jenő lelkivilágában. Érezte, hogy a nemzeti gondolat teljessége az emborjogot teljességét is jelenti és hogy amikor nemzetet mond, emberiségőt, szabadságot, kultúrát és szolidaritást is mond. Szabad gondolat &4 nemzeti eszme! lelkének ez a két hatalmas motorja ragadta őt mindig feljebb, a magyar publicisztikának legklasszikusabb megnyilatkozásai felé. Páratlan szellemi ereje, publicisztikai lendülete szétvetette nemcsak az uj ságira s, hanem az újságkiadás avult formáit is és uj lüktető, eleven életet, aodorn kezdeményezést hozott a tespedés és mozdulatlanság helyébe. - Hogy tulajdonképpen mi is az újság, mi a lényege, hivatása, s mennyire változtak sikárének és hatásának feltételei, ezt talán ő látta meg legjobban Magyarországon. Valójában mi is hát az újság? Ma már habozás nélkül mondhatjuk, hogy tulajdonképpen maga az egész élet. Nem-, csak •• szpik-rje az életnek, hanem bizonyosmértékű formál ója és alakítója is, s éppen Rákosi Jenő kezében lett azzá, ami ma, barátja, tanácsadója, vigasztalója és útmutatója a. küzdelmek setét rengetegében a magyarnak'. Rákosi korszakos tevékenysége termelte ki azt az elvet, hogy az uj ságirás, nak mindent el kell követnie az él.;t megjavitása erdekében es hogy ha hárult valaha mígasztoS feladat ezen a tépoü a. sajtóra akkor a mai magyar fi ujságirás r^ na éltetése az. Mennyit kell nmek a sajtónak küzdenie oS áldozI |\ nia azért, hogy megjavítsa, és elviselhetőbbé tegyo ezt a trianoni magyar '(/ életet, /Folytatása következik./