Magyar Országos Tudósító, 1934. január/3

1934-01-25 [091]

K é z i r a t Tizenegyadik kiadás. Budapest, 1934. január 25. /0 XVI. évfolyam,. 20. szám. POLITIKA /Folytatás 6./ Normális viszonya;: között azonban, amikor az omlitott rondkivüli körülmé­nyek nom forognak fenn, a törvényhozás hatalmi jogköre hangsulyoztassók, amely ezt a jogkört az államfő által kinevezett, s a törvényhozás többsé­gének bizalmát élvező felelős kormány közreműködésével gyakorolja, Ami­koris tehát a sikeres kormányzásnak az az előfeltétele, hogy a kormány ogy világnézetileg teljesen egységes, célkitűzéseiben homogén erőteljes többségű pártra támaszkodjék, /Nagy éljenzés és taps,/ - Meg vagyok győződve arról, hogy a párt a maga részéről is teljes mértékbon caztja ezt a felfogásomat, amellyol a magyar alkot­mányfejlődés jövő irányait igyekeztem feltárni, s amely felfogás nemcsak hogy megfelel az ezeréves magyar alkotmány szellemének, do ogybevág a politika és a közjog tudományának elméleti követelményeivel. Ha az alkot­mányfejlődésnek ezt a - nézetem szerint - egyetlen helyes irányát követ­jük, elkerülünk minden megrázkódtatást a nemzet életében: elkerüljük a diktaturálcát, de elkerüljük a forradalmakat is, /ügyvan! Ugyvan!/ A mai kaotikus világhelyzetben, amikor a nemzetközi horizont £> lőtt még áthatol­hatatlan ködfolhők gomolyognak és - sajnos - a bolső viszonyaink som tel— json normálisak és konszolidáltak, csak az erélyes, nyilt, őszinte,vilá­gos és határozott politikai vonalvezetés az, anollyel a nemzetet irányí­tani és a jobb jövő felé vezetni lehető /UgyvanJ Ugyvan!/ - E nyilt, egyenes, világos és ha.tározott politikai vonal­vezetésből következik, hogy olyan törvényekkel, olyan kormányzati intézke­désekkel győzzük meg a közvéleményt politikánk helyességéről, amely tör­vények és kormányintézkedések, a közvélemény túlnyomó többségének helyes­lésével, óhajával és együttérzésével találkoznak. Az előterjesztett fővá­rosi tervezet nézetem szorint ilytermészotü kormányzati cselekvés, /Ugy­van! Ugyvan!/ akárait is mond róla az elfogult ellenzéki kritika. Egyéb­ként engem nem túlságosan érdekelnek ezek az ellenzéki kritikák, mert az a tapasztalatom, hogy az ellenzék még nom vonta le a kor követelményei­ben rejlő konzekvenciákat, játszik a szavakkal, nem az igazság erejéTeJ., hanem hamis látszatok beállításával igyekszik átmeneti sikereket aratni, /Ugyvan! Ugyvan! Nagy taps és éljenzés minden oldalról!/ - Ha csak a magam egyéni pozícióját nézem, ugy igen könnyű dolgom volna. Egyszerűen nem kellene semmit sem csinálnom, csak nyugodtan ülni a helyemen, semmiféle gondolattal olő som jönni, csak taktikázni, tranzigálni, mert hisz minél kevesebb a reform, annál kevesebb az ellen­állás. /Ugyvanl Ugyvan!/ Én azonban a kormányzásnak nem ezt a kényelmes módját választottam, én uj szollemet akarok bevezetni a közéletbe, a re­formok szellemét, /Nagy éljenzés,/ Hiszen ;^ a nemzet is, amely annak­idején először küldte be a párt képviselőit a parlamentbe, ezt azért tet­te, hogy uj szellemet képviseljenek; a reformok szollemet, En tohát ak­kor felelek meg o párt nagy alkotói szelleménok, ha minél több reformot hozok, reformokat, amelyek átalakítják a nemzet életet és általánossá teszik a ma és a holnap nagy foladatainak megoldására. Ha pedig e refor­mok megvalósítása elé egyes politikai erők akadályokat gördítenek, ugy az akadályokat alkotmányos utcn el kell hárítani és tovább mennünk a kitű­zött cél felé. /2Jajos éljenzés és taps./

Next

/
Thumbnails
Contents