Magyar Országos Tudósító, 1934. január/3
1934-01-29 [091]
MAGiÁR OtlOfJlÚOS TTIDcS^ó Kézirat- Tizenke: cedik k i a d á s, Budapest,, 1954, január 29. l ' J XVI.-évfb lyam 23.szára 0 /ífáy Szer ér., ".esetése, F o 1 y t a t á s.l,/ • I:-•- rekszik a jóság, itt fekszik a szeretet - mondotta -a. mi drága,felejthetetleu Szerénánk. Mit mondjak, mit mondhatok búcsúztatásodul, amely méltó lenne a Te életedhez és a mi veszteségünkhöz 0 Müvészi nagyságod annyira összeforrt a T e emberi nagyságoddal, hogy a kettőt egymástól elválasztanunk nem lehet és igy egyaránt siratjuk benned művészetünknek igazi papnőjét, akinek a szinészi pálya sohasem jelentett anyagias kenyérkeresetet, la nem szentséget, hivatást, mely a közönségnek folytonos szépre és nemesre való tüzelésében végül is önmaga hamvadt el é Nora volt olyan darab, olyan szerep, lettlégyen az a legrégibb klasszikusok, vagy a legmodernebb irók alakjai közül, mely a Te egyéniséged bája.vagy erejo által különös suiyt, értékes ragyogást ne kapott volna,Emberi nagyságod karaktarizálására pedig nem találöku megfelelő jelzőket.Hint hitves, mint anya, miat testvér és barát, mint kollega, vagy mint az iíjusag nevelője, egyformán tökéletes voltál. - De amit itt a koporsódnál külön akarok hangsúlyozni emelte fel hangját Gál Gyula - hogy késő utódaink is ce ak a legnagyobb tisztelettel, hóc lattal és szeretettel emlegessék Fáy Szeréna nevét, az a Te meg nem alkuvó izzó magyarságod, amelyről mint asszony és mint művész akkor tettél tanubizonyságot,amikor annak tiszta emlitése is halálos veszedelemmel járt! Elnémult a gyönyörű hang, amellyel a mi imádott magyar nyelvünket a legzengzetesebben szólal t-mÜsd meg, de akik ezt a hangot hallották, azok lelkében ez, a hang sohasem fog elnémulni „Mit mondjak még a Te árván hagyott Hemzeti jgzinházi testvéreid nevében ,akiknek disze és büszkesége voltál es az is maradsz, mert a Te szellemed velünk marna, hogy útmutatója legyen további küzdéseinkhez, a pályánk iránt való önzetlen ragaszkcaáauuichoz és lelkesedésünkhöz, Ezután 0 d r y Árpád, a Színművészeti Akadémia igazgnt ósága és tanári kara nevében beszélt. - "Engem ne kiméljetek. Nekem nem kell pihenés. Én összeforrtam a tanitvanyaimmal és az életem nem volna teljes,ha köztük nem élhetnék," - Még nem sokkal ezelőtt ezek voltak a szavak, amelyeket Fáy Szeréna a Színművészeti Akadémia falai között utoljára mondott; és ereje végső megfeszítésével, addig a pillanatig, amig a természet korlátai megengedték - csakugyan a tanítványai között élt, - Oly közel vannak ezek az órák,hogy még nem is válhattak emlékké* Halljuk a hangját, mely tele volt a magyar szó legtisztább csengésével .Látjuk a fanatikus hazaszeretet lobogását a szemében es érezzük a szivét, melynek minden dobbánása a szinpadó volt, Tul a művész©téli,melyet régi, egész hazánk legkisebb zuga is jólismert, - nő volt a legnemesebb és legemelk^dettebb értelemben és pályafutása és élete megjelölte ezt a hivatást,, ami a színművészet szolgálatában nőre vár .Ezt a hivatást oltotta tanitvanyai lelkébe és ez a nagy ihlet kiséri őt ma utolsó utjéra,Az a kifogyhatatlan emberség és szeretet, amelyet oly bőkezűen árasztott meg a körül, meg fogja teremni gyümölcsét a kegyeletben,amelyet a Színművészeti Akadémia mindenkor érezni fog emléke iránt, A mélyhatásu beszéd elhangzása után G e 1 1 é r t Lajos,a Budapesti Szinészek Szövetsége képviseletében mondott utolsó istenhozzádot, - Drága, csöngés Szeréna Nagyasszony! Köszönni jöttünk hozzád,nem elköszönni,, Köszönjük orgonahangod muzsikáját, akit szived bársonyozoát dalossá, köszönjük könnyeid rivását, akik szemedből arcodon lejártak, a mozdulataid fönséget, báját, igazságát köszönjük akivel megörvendeztettél bennünket,tanulni szomjasakat, muskátlipiros magyar szivedet,akivel simogattál,biztattál nemzeted aggódó óráiban - csókolva köszönjük, <? 0 ,! I T tána , Várkonyi Zoltán a színiakadémia növendékei nevében vett bucsut,majd Fáy Szeróna földi maradványait kivitték a főváros által adományozott diszsirhe lyjlhez^ahol a színiakadémia volt növendékeinek nevében Egri istván, s végül ;j a Nemzeti Színház műszaki személyzete képviseletébe n Várhegyi József mcn~ i dottak megrendült hangon bucsubeszedet 0 /MOT/Vr. ,
