Magyar Országos Tudósító, 1934. január/2

1934-01-20 [090]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Kilencedik kiadás. Budapest, 1934. január 20. XVI. évfolyan, 16. szán.EGYHÁZI HÍREK /Dókus Ernő budapesti buo suztat ása. Folytatás// A püspök felhívására a gyülekezet a 18. dicséret első versét énekli: "Uram, a töredelmes szivet Te szereted...", azután a XC. zsoltár második versóV, a Szenczl Molnár Albert bronzpatinás nyelvón: "Az embereket Te meg hagyod halni..." Majd vlgasztalóbeszódét mondja el Ravasz püspök Mátó evangéliuma XXV. réBzének 21. verse alapján: "Az u Ura pedig monda néki: jól vagyon, jó és hü szolgán, kevosen voltál hü, sokra bizlak ezután,- menj bc a te Uradnak örömébe". - Már tul vagyunk az első negdöbbcnésen -kezdte Ravasz Lászlós az eleveelrendelés hegyfokóról nézve ezt az életet, különös világosság vesz körül.. • Megrajzolta Dókus Ernő pályájának külső kereteit. "Ehhez azonban hozzá kell venni lelkét, hiszen a dolgokat különös komolysággal vette, nagy fogainai voltak a felelősségről, kötelességről, a pontosság és a lelkiismeretesség példaképe volt." - Vannak hányaveti Atlaszok, akik a világ torhét is ugy viselik, nlnt egy foltos kacagányt a vállukon és vannak Dókus Ernők, akik egy antik amforát is ugy tartanak nagasra remegő kezükkel, mintha milliók élete és halála függene attól. Milyen "sok" volt, anlt a szent ige kevésnek mond: semni sen állott tőle távolabb, minthogy jelentőséget tulajdonitsoh annak, amit tesz, hogy elteljék önmagával, - szinte gyermekded egyszerűséggel és hűséggel teljesítette kötelességét, mindig azzal a kedves alázatossággal, anely szakadatlanul azt mondta: ha nagyon szeret sz^negboc sátod nekem az egyszerűségemet és kicsinységemet... De az ilyen erekből lesz a holnap, épül az állam, nőnek" Isten országának pillérei, teremtés és történelem ölelkezik bennük, minden erénynek és eredménynek ez a forrása: az alázatos, a hűséges, a jóakaratú önfeláldozás... Megrázó hivatali bucsuzásakor ls azt mondotta: én mindig többet kaptán, mint amit megérdemeltem és megadatott neki az a drága ajándék, hogy környezetében az emberek jobbá tudtak lenni... Ma itt egy láthatatlan proces£|ló folyik le* láthatatlan zászlók tépett selyenfoszlányai, magyar álmok, hívó látások selyme ugy takarja be halott szivét, mintha mondanák, hogy nagyon hü volt ez a szívj barátai azt nondják, legyen áldott ez az ember, a barátság művésze; jönnek a szegények, elhagyottak, negállanak itt, gondolatban . csókjuk reé,£hull halott kezére és azt mondják, napsugár és fehér kenyér volt a lelke; jönnek rokonok, gyermekek, asszonyok, megcsókolják tiszta homlokát és mondják: sötét napokban világunk volt, viharban védő, mohos kőszál, amelyet rózsa fut be, - és jön egy fényes árnyék, egy fiatalasszony, akit a siron tul egy hü férfisziv holtig szeretett és mintha mondaná: a szeretet erős, ralnt a halál, kemény a hűség, nlnt a koporsó, az Igaz férfisziv hűsége ez,... Hü és jó volt Dókus Ernő, aki lemondólev^lében gazdájának .nevezte I st ent, Akinek szava parancsszóképpen ótzengett lelkén, anikor a lelkiismeretnek kellett szolgálnia, vagy amikor lelke az örökkévalóság felé merengett.Ugy néztünk mindig reá, nint a pásztorok között a legöregebb és legkodvesebb szánadóra, a nagyar refornátus nyáj nagy tereigetőjére... ~ - De Isten előtt a legkülönb ember is csak köd ős pára, Őelőtte nincs őrdem 6 3 j'og, ha megégetjük és tüzret esszük nogunkat,akkor is csak, haszontalan szolgák vagyunk, - de vár reárk a többre-blzatás Ígérete., .Legmegdöbbentőbben mutatja Dókus Ernő többreb lzatását, utolsó órájarc sendesen indult egy szegényes enberi forrásból neriteni

y - nondotta saját bibliaóráj árol Ravasz püspök - és akkor negérflezett oda,'ahol az élő vizek forrása fakad, elindult magányos öregúrként és megérkezett a szentől-szenbelátás' égi fényességébe, hangtalan ajkáról ének fakadt,hogy Isten Örök szeretet,s minden Ígérete Igaz és ámen... Amikor pedig teste mögött majd a családi sírbolt örökre becsapódik, nagyar otthonokban megremegnek a szivek:Dókus Ernő bement az 6 Urának Örömébe.., ^ /folyt, köv./