Magyar Országos Tudósító, 1934. január/2
1934-01-18 [090]
Kézirat, TlaenBtödlk kladAa. ""i Budapest. 1934, január 18 0 XVI„évfolyam 14,szám, /A Budapesti. Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülé se. Folytat ás, I./ Az értékesítés átszervezésére vonatkozó intézkedések példájaként a felszólaló a gyapja értékesítés küszöbönálló megszervezésére hivatkozott,Ez a megszervez, * c cnér hogy négym.llió kilogramm hétmillió pengő értékű gyapj:itcrmi3 után c. jatalék mindössze tízezer pengőt tenne kl,ekkorra bruttó bevételen kellene osztoznia mintegy ötven régi gyapjukereskedő cégnek* A tervgazdálkodás propagálói ezt a javaslatot is kevésnek találták és azt követelik, hogy államilag létesítendő szerv vegye át megszabott áron az egész magyar gyapjutermést, amelyet viszont ettől a szervtől a magyar gyapjufeldogozó gyárak lennének kötelezve átvenni.Ezekkel a kereskedelem létét veszélyeztető irányzatokkal szemben kéri a kamara vezetőségét, hogy eddigi.eréllyel folytassa megkezdett munkáját, F r e y Kálmán szerint a tervgazdálkodást követelő mai irányzat eredete főként a mezőgazdasági termények mai katasztrofálisan alacsony világpiaci ái sz invonalára vezethető vissza, tehát olyan tényezőre, amelynek hatását a mienkhez hasonló' export országokban semmiféle tervgazdálkodás nem lesz képes kikapcsolni 0 A termelők világszerte jelentkező elégedetlenkedése érthető, de jogosulatlanul irányul a kereskedelem ellen*Különösen súlyos volt ennek az irányzatnak a hatása a magyar gabonakereskedelemre, amely kísérleti objektumként szolgált egy olyan klsérket végrehajtására, amelyik semmiesetre sem sikerülhet* Az értékesítés állami lefe bonyolítása a termelők érdekeit nem sggitheti elő, sőt mivel az egykóz által történő értékesítéssel előbb-utóbb az egykéz által való bevásárlás fog szembekerülni, s a két szembenálló tényező közül az utóbbi az eresebb: természetes, hogy az árakat az import államok fogják diktálhatni, mégpedig a forgalom központosítása után sokkal inkább, mintha a szabadkereskedelem Individuális szervel bonyolítanák le az értéke sitést ft Ami a termelés szabályozását illet 1,-mondotta a továbbiakban - ebbe a kereskedelemnek nincó beleszólása, bár jogosult az az aggodalom,hogy állami eszközökkel csak a minőség javulását, a termés mennyiségének korlátozását azonban nem lehet elérni. Az értékesítésre vonatkozólag a következőket -mondotta F x e y Pálmán: Akár egy kéz kínálja az árut, ckár több' . kéz, mást, mint ö világpiaci árakat elérni nem lehet, legfeljebb'régi, bevezetet b magáncégek megfelelő külföldi összeköttetései alapján s Beszódé végén arra kérte a Kamara elnökségét,hogy a kereskedelem szabadságát újból megfordítani akaró törekvésekkel szemben kellő eréllyel szálljon sikra • Lat z k ó Sándor irányit ott gazdálkodás látható eredményeinek illusztrálására a tej és a burgonya forgalom szabályozásának hatására mutatott rá. Kérte a kamarát, hogy a kötött gazdálkodás elleni állásfoglalását, az ország egész kereskedő- és iparos-társadalmának erélyes állásfoglalásával támassza alá, F o r g ó István kifejtette, hogy a kötöttgazdálkodás problémája messze túlmegy: a kereskedelem érdekszféráján, ez a kérdés az emberiség egész jövőjét érinti. Le kell számolni azzal a ténnyel,hogy a sz abadkereskedelem elve a maga tisztaságában ma sehol a világon nem érvényesül és éppen igy nem érvényesül t nemzetközi munkamegosztás elve sem.A termelési költségek között világrészenként, sőt országonként olyan óriási különbségek vannak,hogy ha szigorúan kellene venni a legkisebb előállítási költség elvét, agy igen sok országban, köztük Magyarországon is jóformán semmit som lehetne termelni,hfcszen búzát olcsóbban termel Argentína és Kanada, iparcikkeket Japán, stb,Ezeknek a különbségeknek ki egyen-' ütésére szükségesnek tartja az egye s| érmeié s i ágak szervezkedésé t * A legmesszebbmenőén elitéi mindennemű állami beavatkozást, amely a gazdasági tényezők belső szervezkedés' bc belenyúl és attól féá,hogy amennyiben a kereskedelem elzárkózik a szervezés gondolat ától, akkor ezt a tervezést nem vele, hanem ellene fogják Végrehajtani, H a d a r a s s y B e c k Gyula báró Forgó István fejtegetéseire válaszolva, kifejtette, hogy a kamara feladata nem lehet a "tervgazdálkodás- /agy szabadgazdálkodás problémának" elméleti vizsgálata, /folyt, köv./
