Magyar Országos Tudósító, 1933. december/1
1933-12-06 [088]
j&f őméltós ága, Horthy Miklós kormányzó mai névünnepén, reggel kilenc órakor, a Református Egyetemes Konvent Szabó József-utcai székházának, emeleti, zsinati nagytermében tartották meg az ünnepélyes protestáns hálaadó istentiszteletet. Az előkelőségek között jelenvoltak: Lázár Andor dr. Igazságügyminiszter, Tasnádi Nagy András dr. államtitkárral, a honvédség részéről: vitéz Takátsy György és vitéz Kozma Ferenc altábornagyok, vitéz Marschalkó Kornél, vitéz Kovács Sándor, Boross Sándor, vitéz Dobó István tábornokok; a Református Egyetemes Konvent tisztikarát B Qn edek Za< dr. kormányfő tanács OS/konve nti tanácsos vezette, a pénzügyminisz tóriumot Benkó Ferenc dr. államtitkár, a io^i-MaostíCiisztériumot Tóth István dr, h, államtitkár, a földmivelésügyi minisztériumot Várady László dr, osztályfőnök és Parragh Gyula dr. miniszteri tanácsos, a honvédelmi minisztérium polgári tisztviselőkarát Sarváry Zoltán, Nagy Barna és Sándor István min, osztálytanácsosok képviselték, s ott volt Taubinger Rezső ny, tábori vezéresperes is. Kétszeri közének után Soltész Elemér dr. protestáns tábori püspök a XCI. zsoltárból olvasott fel, majd imádkozott: "Áldunk ezér : ; az uj napért, amely drága ünnepnap nekünk... - mondotta. Ujabb ének következett, majd Soltész pü?pök az előbb olvasott zsoltár 10-12. versei alapján prédikált: 'Nem illet téged a veszedálem ; csapás, nem közeleg a te sátorodhoz, mert az Ö angyalainak parancsol feléled, hogy kézen hordozzanak téged, hogy meg ne üsd lábaidat a kőbe,,," - Ne . mondja senki, igy kezdte beszédét a püspök, hogy a keres-áejéiL . dláö pesszimizmusra nevel, hogy szárnyát szegi az ifjúnak, korner" rá teszi a férfiút: a mi szent igénk ennek határozottan ellene mond, csak az x baj, hogy nem tudunk eléggé hinni a szent igének. Mintha azt mondanátok, könnyű a szószékről szép szavakat hangoztatni, de ezek nem a mai életre vrnnak szabva, lí Nem ,-r^et bennünket veszedelem?" - hiszen az egész elet mi más, mint csapás, szegénység, betegség, gond, csalódás, veszteség és halálí Mi azt szeretnénk, hogy Isten Ígéretei mind beteljesüljenek eletünkben, de elfeledkezünk azokról a feltételekről, amelyeket Isten szabott elibénk egyéni, családi, társadalmi és nemzeti életünkben. Mindekelőtt hittel, bizodalommal, szeretettel tartozunk. Revizió alá kell vennünk a veszedelem fogalmát: sokS2 or válik javunkra, amit kárunkra magyaráznak. Boldogan teszek vallomást arról, - mondotta Soltész Elemér -, hogy a magam életében minden veszedelem j avamra v ált „ - "Az Ur ángy alai őriznek,,, 1 ' - nem gyermekeknek való kép ez, hányszor vont vissza téged és engem a meredély széléről, hányszor érezted magad egyedül és kétségek között, s akkor megszólalt bensődben egy bátoritó hang: az Ur hangja volt az. Nézzétek Budapest utcáin- az embereket, hogyan vonszolják magukat megnajtott derékkal, földreszegzett szemmel: miért nem tudunk mi egyenesen járni, derülten, vidáman nézni szembe a megpróbaltatások kai, kísértésekkel?! Mert nem idegeztük be magunkba a bibliai igazságot, hogy Isten az embert kózen-hordozza. Nem mondom, hogy könnyű úrrá lenni a veszedelmeken, de aki bizik Istenben, hát vájjon szabad annak elcsüggedni, reménytveszteni?! És Isten Szent Fia nyitotta fel előttünk az örökkévalóság sirját, - nem fenséges osztályrész jutott-e nekünk örökül? -A magyar nemzet története szakadatlan csapások, megpróbáltatái ok láncolata, de egyszersmind az Isten állandó gondviselésének bizonysága. Isten ajándékozott ennek a nemzetnek, történelme elején egy nagy királyt, a . ki bevezette a nyugati kultúrába és ,,, és amikor az egyik magyar hazaárulónak mondotta a másikat, nem Isten ajándékozta-e nekünk akkor a sz abadsághőáS kot, a Boa""kayakat, a Bethleneket, a Rákócziakat, a Kossuthokat? És miért jött reánk ez a. szomorú, terhes, megalázó másfél évtized? Nem azert-e, hogy magunkba térjünk? Es nem azért adott-o tündöklő példaképül vezért, akit cssak követnünk kel..? Teremtett embert közöttünk, aki vérünkből való vér, aki teljes áorskö'Zösségben *1 velünk, hogy példája nyomán visszatérjünk a mi Iste| nünkhözj Az ö példája nyomán, aki jobban szereti népét, mint mi mindannyian, azt az embert vegyük körül szeretetünk, hódolatunk, hűségünk minden mologsó*- gévol. F..ny nevére, áldás életére!.,, /Folytatása következik/
