Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1

1933-11-02 [087]

Budapest, 19SS.novor.ibcr 2. XV. évfolyan, 248. szán. EGYHÁZI HÍREK /Rof orr:'.ciói omléiditinopsőgök. Folytatás .2 . / -.Ha arról van szó, nivcl lehet légink bb illusztrálni a refor-cict, akkor arra utalnák, amikor Assisi Ferenc találkozik III. Incével, a szegénység boldog vőlegénye és énekese a világ logfélelmesebb szuverénjével. - S amikor az egyház kerítései annyira meglazultak a r»ne*széinsz pápák idejében, hogy ez a reformáció többé nem maradhatott meg %z egyház keretei között, akkor szükségképpen két részre osztotta a korcsztyénség^et hiszen a tridenti zsinat és óriási alkotmánya is reformáció - és a protestantizmus amikor megszületett, már tovább kellett, hogy folytassa a reformációt, önmaga életének veszélyeztetésével kimondván legfontosabb elvét:"Az egyház önmagát szakadatlanul kell, hogy reformálja". - Tehát a reformációt ugy tekinthetjük, mint a mindenkori fejlődési foknál: olőlc szitő lendületét, egy dinamikai tényezőt a történelemben, amely a halállal szemben az élet javaiért küzd* - Ec kell, hogy még a reformáció pozitív szemléletét is adjuk. A reformáció nindaítóLőtt vallásos átalakulás, vallásos forradalom: áz embernek az Istenhez való viszonyára vonatkozik. Helytelen az a felfogás, mintha a protestantizmus a liberalizmussal, szabadvlzsgálódással, felvilágosodással volna egy ,•csupán egyidcjück ezek a reformációval, ezekkel iokonságot JÉ mutat és velük bd&ső kapcsolatba is lépett* Az következik tehát ebből: Luther, amikor megindította a reformációt, nem gondolt egyébre, csak erre: "Hogyan juíok .én el a kegyelmes, üdvözítő Istenhez?" és megadta á feleletet: nem emberi közvetítéssel, hanem közvetlenül, nem cselokodótekkol, hanem hit által, nem érdemből, hanem kegyelemből, • nem szer tar tássál, hanem az: Igével. - Tehát a protestantizmus módszer a Krisztus igaz követésére, Krisztusért van a protestantizmus és a reformáció, eszközi jellegű, sohasem volt öncél és sohasem lesz az. Odafent az örök üdvösségben már nem lesz protestantizmus, azért', mort toljes lesz az ismeret és annak a történelmilegadót', módszernek közvetítő munkája o földi világban lejárt. Egynéhány "nagyon komoly és fontos következtetést" von le Most Ravass László: - Helytelen, ha protestánsok, tzagy másol: ugy gondolkoznak, mintha a mi anyás zent egyház un á: négyszázéves volna. Kétezeréves és az első Pünkösd napjától számit az élete. Ha pedig hozzávesszük az Ótestamentum előkészítő munkáját, akkor azt mondjuk, hogy a mi anyaszentegyházunk, mint a Kr isztusé,'ott kezdődik, ahol az első kegyelmi tuny megtörtént. A mienk Augustinus, (Slairvoauxi Bernát, Assisi Ferenc, a szentek és a bizónyságtevők és ha mi kritikai módszerrel szoktunk is eljárni és megmondjuky mik és kik felelnek meg az Evangéliumnak, azért ők a mi nemzetségünk és mi az ő házuknépének valljuk naguhkat. A magyarság és a protestantizmus. - Különösön nem szabad minderről elfeledkezni a magyar embernek. Nem szabad belemenni olyan osztozkodásba, hogy a magyar történelem 1500-ig a másé. Nem: Szent István, Szent László, Boldog Margit, Ráskai Lea és temesvári Felbárt és minden nagy hitvallóia önnek a korszalaiak éppenugy a miénk, mint bárki másé ezen a földön. - Ha ezt a helytelen gondolatot elfogadnánk, akkor a magyartörténelem legelső s legnagyobb alakja: Árpád fejedelem senkié se volna, mert akkor még nem keresztény a magyar. Es ha most non is osztozik senki Árpáddal a pogányságban, szent, boldog és misztikus' megrendüléssel érezzük: ő volt az áldott forrás, amely ezer'évvel ezelőtt magyarnak felfakadt és átver rajta a magyar lélek tüzpatakja.., - Sőt ha a magyar történőiembon valaki a protestantizmussal ellentétbe lépett, azért nem zárhatjul'^azokat szivünkből.. A miénk Esterházy. |- nádor, Zrínyi Miklós ^s Pázmány Pé/tor, - ki az közülünk, aki kevésbé szereti az édesanyját, ha az véletlenül katholikus volt?! Aki egy nemzet hőseit, a • ' tört -nelem kincseit felekezet szerint kontingentálja, s ezen az alapon a vele non egyezőt a magyar történelemből, a magyar nemzet nagy erkölcsi értékállományából ki akarja tudni, nemcsak magát teszi szegénnyé és nyomorulttá, . hanem a világon a legnagyobb destrukciót végzi. /Folytatása következik/ g^c