Magyar Országos Tudósító, 1933. október/3
1933-10-26 [086]
Budapest, 1933, október 26. XV. évfolyam, 244. szám. MEZŐGAZDASÁG ií /AZ OMG1 SZAIÍOSZ.-.'.-UAl "ÜLÉSE. Folytatás 3 t / 'A kormány különben rövidesen kiad a rendeletről rövid tájékoztatót, amely kivonatosan fogja Ismertetni azokat az intózkadés ke;, amelyek csupán a kisgazdákat érintik,.'úgyhogy ha ezt a rövid kivonatot akár az egyholdas kisgazda átolvassa^ azonnal ti3Ztában le3z annak lényegével. Vannak sokkol nehezebb szövegű törvények is a Corpus Jurisban, cmelyek mégis hamarosan átmentek a köztudatba. A kormány előtt, amikor a. gazdaadósságok rendezésére vállalkozó :t, amit a nyomasztóan súlyos mezőgazdasági helyzet tett múlhatatlanul szükségessé, kettős alternatíva állott: vagy véglegesen megoldani az arra vár° kérdéseket, vagy olyan átvezető, id:iglane3 rendelkezést kell -.enni, amely mintegy előkészítője lesz a végleges megoldásnak . A kormány az utóbbi módot választotta, mert a mai mélyponton álló általános gazdasági helyzetben ily nagy horderejű, a mezőgazdaságra nézve életbevágóan fontos kérdést más termelőágak vitális érdekeinek érintése sőt esetleg a gazdasági ala.ppr incipiumok teljes felborit ás a nélkül végleg rendezni nem lehet. A végleges rendezés a mai helyzetben vagy devalorlzációt, vagy inflációt, vagy az aranyalap teljes elhagyását eredményezte volna, s e megoldási módok közül egyiket som tudta volna a magá»6 évá tenni. Ez az ideiglenes megoldás megfelel a közgazdaság teherbíróképességének, a rendelet igyekszik a kérdést a végleges megoldáshoz közelebb juttatni. A gazdaadósságokat átmenetileg csak olyképpen lehet rendezni, tm' njlyire más termelőágak teherbírása ngongedi. • Sem dovelor izációs, som Inflációs gondolat sehol sem húzódik meg a rendelet hátterében. Itt még a tizholdnál kisebb birtokosoknál sincsen adósságslangédesről szó, csupán a terhek átvállalásáról, s az' . inkább teherbíró közösségre való áthárításáról. A takarékpénztári betéteken kívül ma egyéb tőke; amihoz hozzányúlni lehetne, abbén az országban ezidöszerint nincsen. E betétek túlnyomó nagyrészének azonban a legkisebb emberek a tulajdonosai, ugyhog" ezeket igénybevenni semmiképpen sem 1 h a t eégeoá Inflációs megoldásba nemreehet belo, akármi!,/en tetszető ónok látszanék is ez. Mint gazdaember élénken tiltakoznék az ilyen'terv allén, mert az infláció csak lá;ozélag szab. ditana meg a terhektől. Az infláció a racionc Lizái-an termelt ipr r cikkeknél ér emollc. dést okozott volna, a feleslegesen termelt a gr ár terménye lenéi azonban nem, úgyhogy még jobban szétnyilt volna az agrárolló. Kénytelenek vagyunk a világpiaci árakhoz igazodni, s ezért ez az ut nem járható. Tudja, hogy a gazdák legnagyobb vágya az, hogy még alacsonyabb kamatlábbal kelljen dolgozniQk. Ám ha a rendelőt egy százalékkal alacsonyabbon is szabta volna meg a kamatlábat, ez végeredményben az egész birtokos osztályra; illetve az egész mezőgazdasági birtokterületre dbszámítva miadössze 7.400.000 pengőo megkönnyebbülést j liántene. Ez az összeg végső eredményében nem olyan jelentékeny, ami lényeges könynyebbséget okozna a gazdáknak* Másrészről azonban méltóztassanak meggondolni: lehetséges-e ily nagy cliferenoiát létesíteni a kereskedelmi és a mezőgazdasági kamr tláb közö ;t? A kör vélemény nehezen viselné el azt, hogy a gazda csak négy, vagy árnál is kevesebb percentec kamatot fizessen, amikor a kereskedelemnek nyolcas, sőt még ennél is magasabb kamattal kell számolnia. Ezt okvetlen általános kamatmérséklés köv'tné, ami éppen a. rendezés érdekében igénybevett tőkét támadta volna meg. Ha a buza árát csak két pengővel .lehetne emelni, ekkor a gazdáknak az egész négyszázalékos kamatteher vis sza térülne 0 Ezért minden -rőnket a búzaárak ara lésére kell fordítanunk, A kamatláb esetleges csökkentése legföljebb csak a. gazdákon oegiten valamelyest, de a terményárak emelkedése valamennyi társadalmi rétegre és termelő osztályra nézve lényért ges segítség lenne, A pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásai során U, nehéz volt a la-a fclábat vitatni, amikor c törpebirtokosok, a legkisebb f adósok fizrtik a. legpontosabban a kamatterhet, hiszen még a nyol'cczáza•' lékos kamatláb mellett is •: legkisebb ad esdenék mindössze tizenhét ozáza« léka maradt hátralékban a kamatfizetéssel, /F olyt, köv./
