Magyar Országos Tudósító, 1933. október/3

1933-10-25 [086]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Hetedik kiadás. Budapest, 1933. október 25. XV. évfolyam, 243. szám. / HÍREK J ^ j A KISFALUDY TÁRSASÁG ARANY-SERLEGAVATó VACSORÁJA A HUNGARIA-SZALLÓBAN• A.~v..r Jánoa bf.lál áriak-őtvermel

A

vfordulój.'ar. r. íx'irJlia' Társulat, mely T

:"

%--P •: ok I ..adója, omlókccrlosot, ajánlott ful a iviefaludy Táraaüc*3M°r'.. A . - .v-aruiinopöi-ycs vcocora keretében avatta fal fc;;ard Í . •; s,.s * Arnny-oor 1 '-g« > •« *•.•**'• A 3orlegavátó ünnepi beszédet Berzeviczy Albert, a társaság elnöke mondotta, - Nagy köszönettel tartozunk a Franklin Társulatnak - Hangsúlyozta Berzeviczy Albert, mely ujabb jelét adva annak, hogy nom pusztán kiadóvállalat, hímem hosszú fennállása alatt valóban a magyar irodalom jelentős tényezőjévé lett, nemes áldozatot hozott a kogyolet oltárán, midőn - mint az Arany János müveinek kiadója - e szép serleggel ajándékozta meg a Kisfaludy Társaságot Arany János omlókére, s a serleg felavatása végett bennünket erre a barátságos lakomára hitt össze. - Az ajándékozó ós a megajándékozott bizonyos közösséget , érezhetnek Arany Janódhoz való szoros vlszonjukban. A Franklin Társulat H\ mintegy tulajdonosa a nagy költő szellemi örökének és a Kisfaludy Társaság működése Arany élete idejében egészen Összeforrt az ő pályájával, amiért csak természetes, hogy különös bensőséggel ápolja az ő emlékét, melynek uj, maradandó szimboiumát nyerte meg e serlegben. -'A Kisfaludy Társasság nyújtottaAranynak első és utolsó babórjót;'o társaság pályadíja buzdította a nagyszalontai másodjegyzőt először arra, hogy életét egészen a költészetnek szentelje; az elismerés., melyet társasagunkban Toldijával aratott, omeltc őt első. költőink 3órába; a Kisfaludy Társaság meghívására hozta őt fel Pestre, s helyezte őt'oly állásba, moly szépirodalmunk vezetőjének szerepével volt egyértelmű, mely őt szépirodalmi folyóirat alapítására is indította. Bár tovékonységc nagyrészét utóbb elhódította az Akadémia, ő mindvégig hü maradt társaságunkhoz, neki köszönhetjük pártolói könyvtárunk megindítását, Madách Imre felfedezését, a magyar Shakespeare, magyar Mollere kiadás létrejöttét és népköltési gyűjteményünk felélesztését. A Kisfaludy Társaságban Gyulay Pál utján értesült a magyar közönség a "Toldi szerelmé"-nek megírásáról ós Itt hangzott el Arany hattyúdala: 1880-1 közgyűlésünkön olvasták fol az "Éjféli párbaj"-t. -A Kisfaludy Társaság egynek érzi magát az ogósz nemzettol az Arany kultuszban, s az ő költészetének csodálatában és szeretetében. Minél többtől fosztott meg bennünket a balsorá, annál jobban kell megbecsülnie azokat'a javalt, amelyek megmaradatak, amelyektől semmi hatalom meg nem foszthatja. Ezek között szinté elsősorban áll nemzeti költészetünk, s nemzeti költészetünk világában az, amit Aranynak köszönhetünk. Az ő páratlan eredetiségo, a nemzeti lélekben való gyökerezése, általános érthetősége mellett magas művészitökélye, lelke borongó hangulatán Í3 mindig átcsillámló, megtörhetetlen hite a legnemesebb ideálokban, őt mlndonokfölött alkalmassá teszik arra, hogy egy súlyos megpróbáltatás napjait élő nomzet az ö költészetében kimeríthetetlen forrását találja fel a lelki üdülésnek, megerősödésnek ós uj életrékelésnek. - Arany, aki több flájdalmat élt ót, mint örömet, több fájdalmat énekelt is még, mint örömet, akinek élete nehéz Icüzdclerabon telt el és kitartó munkában, akinek csüggodéséA mindig győzedelmeskedni tudott a kötelesség és hivatásérzós, a jövőbe vetett, hit, Arany a maga költészeté-' vei és élete példájával valóban a mi napjaink szamára teremtettnek látszik, művel hatására sohasem volt a magyarnak nagyobb szüksége, mint ma,'ezért korunk talán még jobban megbecsülni tartozik őt, mint a saját kora. Es mintha ő sejtelmével birt volna á jövendőnek, költészete dúsgazdag világában hátrahagyta ne Írünk . biztató, bátorító szavát is, melyet a ml nemzedékünket ért sorscsapások közt legjobban érthetünk mog. Vájjon nem ugy hangzlk-ea feszültséggel teljes 1848.. évben "Álomvaló" cim alatt Irt költcményr, amelyét mintha a „aTrianon utáni Magyarország szómára irt volna és alig több, mint 10 évvel később az elnyomatás utáni nagy nemzeti ébredés, folpozsdülés napjaiban énekel Reményi Edének, hogVo hon élni fog, menny. " föld minden hatalma zúduljon bár fel, mert élni akar?.. /Folyt .köv./