Magyar Országos Tudósító, 1933. augusztus/1

1933-08-04 [082]

/Szemere. Árpád t ..raoüéso* F o 1 y b e. t ú s.l*/ A gyászszertartást Pápay Foronc dr, terézvárosi préposb-plébános v~gozte, papi segédlettel, a a temetés folyamán az operaházi énekkar adott elö szebbnél-szebb, megrázó gyászéneke kot, Az egyházi boszeutelés után Márkus László dr,, a m.kiryOperaház főrendezője lépett c ravatal elé 6e a következő beezódben vett bucsut az elköltözött Szenére Árpádtól: - Drága BcrátunkJ leik ez művész, jóember, becsületes, -íszta, magyar férfi - saulmaó részed koporsójánál örökkévaló lelkeddel beszélünk! Itt vagyunk mind, a zok lo, akiké u fizikai üávolságok elválc sztenr.k innen, igazgatód, kollegáid, munkáctársaid, jo barátaid, akiket szerettél és akik téged szegettek, Es akiket most is szeretsz, s akik téged most is szar étnek. Az Opera búcsúzik teled árpád, a te házad, a te műhelyed, a te világod, a te nemzetséged, s midőn most előrement asszonyoddal és kislányoddal megint együtt, ide visszanéztek, itt a gyászoló gyülekezetbon lelkeket láttok,akik messziről repüln k ide ideiglenes búcsúzóra az uj találkozás előtt, - Ahonnan én jövök, ott most a termést takarítják be

é Csépelik a búzát, balkon zümmögő gépek'ez élet, az akarat, a lendület, a győzhetetlen ragyarság himnuszaéneklik, Éa buzgó fohászokat énekelnek, mert gr.zd^,gyönyörű a torméc, igérezesaz élet és elhalványulnak a tél rémképei egy jobb kor hajnali d íreng ősében* És kint Gödöllőn csírázik az emberiség békéje, ujjongva tombol az ifjú világ és Krisztus országának tábortüzeit vori ég felé a határokon át suh: nó szabad leholet. Az élet dus atmoszférája törül Magyarországon éc nekünk most a hideg halált kell szenvednünk dideregve* De nem hiszünk a halálban, mert ez a zsendülő újraéledő Magyarország magába foglalja a Szemére Árpád omlókét, a Te omlékodet Árpád barátunk, aki ezért a Magyarországért doi. óztál és akinek földi léte ennek a hazának kultúrájában mogörökült. Nem hiszünk a halálban, de hisszük a boldog titkok országát,ahova te most költöztél, reméljük Isten Irgalmát, hogy sugárzó fényesebb,angyalibb dimenziókat tár fel előtted és szeretünk tégód az emlékben, mely a te megdicsőült életednek ide vloszaderongő ragyogása* Hisszük a lélek életét, reméljük a találkozást és szeretjük az embert, oki a te szent művészetedben nyila tkoz ik, - Nem örökre búcsúzunk tőled Arpádl Hallgasd meg amit morcunk, mi az Opera lgr zgr. tósága, minden művészei, hivatalnokai és munkásai, azt, 'J hogy érezzük itt jelenlétedet és I lkunk a to jelenlevő le-lkoddol ölelkezik* Élj boldogan újra fellelt kedveseiddel az isz;éretlen országban, Ige zodj mindig teljesebb igazságok felé a végzőien ti ükök között és ha s og lthetoz, segíts bennünket, hogy mi is megtaláljuk az utat a halál szépségeihez* A viszontlátásra árpád, legyen •• halálod feltámadás és a j4 Isten vezéreljen örökké! Ámen! Ezután lallő Imre, az Operaház énekművésze mondott búcsúbeszédet: - Az Operaház müvészszemélyzete nevében mondok utolsó Iszsnhozzádot a nagy művésznek és a kiváló emb érnek l Kivételes tehetségével, kivétele sen hosszú id..ig: harminc évei: keresztül volt büszkocége az Operaháznak, mint magánénekes és amikor az énekes Szemere Árpád nyugalomba vonult,s rendező Sz omero Árpád, hozott ujabb és ujabb dicsőséget Operánknak .Emlékszem, hogy huszonöt éves énekesi jubileumán, amikor a meghatott ságtói sir ve köszönte meg az ünn rplést, azt hangoztatta, hogy az 5 öröme azért értékes,mert ő ismeri a legnagyobb fájdalmat: az apa-fájdalmát elvesztett gyorsukéért,falán az átélt nagy gyötrelmek magyarázzák meg, hogy az embori érzéseknek és érzelmeknek oly tökéletes interpretátora volt. - Szemére nrpád nemcsak nemesen zugé orgoiaohcrg j ávcl ragadta el hallgatóit, hanem egyformán nagy volt, fci hogy csak egy párat emlitook: -Anfortas fájdalmában, Wolfram önfeláldozó naiaec barátságában, Don Jüan ellenállhatatlan 3Imganciájában, Sebastiano vadságában, Johanán elhivrtottságában, a Hansetes Ur magyaros jovialitásában és Tiborc mély magyar fájdal< mában,,, |,4 - .Ám amennyire különböze ember tudott lenni a színpadon,annyira r/egy: x"ftr isz tusi ember volt az életben!" Elszánó harcosa volt az igazságnak llés meggyőződése mellett férfiasan, nyíltan ki tart ott.Az ő szavára építeni Hiohotott! Min,; kolléga, mint 3ttom-kolléga védőszárnyai alá vett bennünket,