Magyar Országos Tudósító, 1933. július/2

1933-07-21 [081]

/ .."T/JHY 2RZSI TEMETÉSE, folyt. 1./ Fontban öt órakor kezdődött meg ;a gyásczortartás^ Békáooy budai sogéd.1 olkéaz no;'ha tó gyászbeszédet mondott, czutáu. b:; ózont oltó Póchy Erzsi fölei meradványaít. A gyászénekek után föltűnt a gyáozhás ajtajában a sötét órckoporoé, amelyet cselmára C -Íjoson elfödött a hófehér dáliákból szőtt iopol. Kát hatalmas kocsi vitte a koprsó után a renget -g koszorút de virágcsokrot, do ekkora olyan -.agy lett C tumultus a kbcffiii: nyomában, hog" rz eddig vissza T rtott tömör*' átttörte a rondörkordont és b. vonult a ro!:onok és barátok sorai közé, A hósazu útvonalon a a.ig.vOOJÖ sírig óriási .öra-g hömpölygött, ugy hogy amikor c koporsót vivő gyuo zkocoi :.ar; érkezett a székesfőváros által adoma;, ózott diós sírhelyhez, c kivezényel:; Írét száz főnyi r endörlogény ség csak Ugy tudott hely ot szorítani c 1 gkÖzalJabí hozzátartozók'03 c buccüboozédot mondók részér.., h-ogy szoros kordont vont-a sir körül. Atiorro a sz^ti ol: át ott, ozer és eZjr or.íber szorongott, hogy hc. ram'is láthatja az utolsó szortrrtdst, do legalább hallja a búcsúzó szavakat. A pap mososejnnhgzó áhítatos imája közben erősen .rázott a nap a hófehér virágokkal b vont koporsóra éo itt is, ott is feltört a zokogás. A pap l..ája után Bárdos Artúr a Budap sti Színigazgatók Szövetsége n.. véb.ai viondo ; ta az első búcsúbeszédet. - Búcsúzunk Tőled Péchy ^rzsi.keődte meghatottságtól roa—gő hengon.- Előttem állsz őzike félénkségeddel és azzal a leányos nooolyLyal, amely életed végéig elkísért c amellyel helyet kértél magadnak a szín padon. Ott volta:.: az olcő aik.r.ídnél c napóleon korsoztül hallgattam r jkfdról a nolankéiikúc dalt, caoly megindította népszerűségod; Szivar.: ni non ncgyüttk Parisba." Minden emlék egy-egy do 1, moly Hozzád köt, dalaiddal és mosolyod.- al gazdagított ad életünket. Fiatal halálod tragikumát az aranyozza be, hog.; mindig fiatalnak, szépnek fogunk látni ós sohrson felejtünk el drá .ga PécUy ^rzsi. E g y o d Zoltán állt ezután a koporsó mellé. A Magyar S

2

inpai Szorzok J

%yö3Üloto növébon wondott utolsó höszönsőt a. halott prímad.onndnak ezért a sok dicsőségért, melyet a magyar íróknak szorzott. -A szép szokó halott, akink csalogányhengje egy ogész világrészt hcd.ito-:meg, akinek lopk járása a színpadot virágos kertté változta'- ;a, aki árva lény Xhaj-erdo f ejévol, ibolya szemű nos óljával, fo2yó napsugárként suhogó hangjával folojthr- M;l ~n omlók, marad annak a városnak',- ug

( fekszik itt a. öze; vedé sok vé^aö nyoszolyá ján, nint a magyar színpad a3.abásfcror.i Mária-szobra* Virág volt Péchy Erzsi, szenet, szivet gyönyörködtető, b ár sony-az irmu kék virág." 'r z édes dclnak,- a szépség és a báj virágé volt, melynek illatától ennyi forró cetén át ít.taoult uog az a város, cnoly szerétté o r.nolv nőst legforróbb könnyeivel siratja őt. • Egyed hr agja is .1-el-csuklett b széáközton és val zokogott a sokez'.r onber, aki annyit gyönyörködött Péchy Erzsi hangjában flro szépségében, Sürnn hu2.. o'-. ; ak Honthy Hanna könnyei is, al:i egészen a koszorú elrendezésig ottmaradt Péchy ^rzsi hantja :a 'iiett. Tol n a 77 Andor a 3

u

öap s .1 S

2

inészok 3

s

öv . toég- n-. vében bőszéit. - Drágn "rzsikénk, kezdte - a,v .d ugy visszhangzik szivünkben, mint a szépség, jóság, tehetség igazi, gyönyörű szimbóluma. A színpadon és rz él -eb n ..gyformán szeretett mind' nki, neved és :r:lék.!d mindörökr. bevésődött szivünkbe.. Ezerkétszáz vit.éP.i színész utolsó Ist aahozzáá j ás N a g y Jenő tok.iác sóit a. -Ma dél lő vb 12 értkor Magyarország vr Ima ennyi színpadán m-gált r próba.. A vidék.:, színészek így hódoltak :z ibolya szomü, szökehaju 5zép Helénának,, akit arra nérnukj, hogyha a Nagy Tár suli tnál találkozik / kollogáivc.1: Blohe Lujzává?., Potírása Sárival, Lábass Jucival és a többiekkel, mondja a g n .kik, ' hog:* az ö. szellemükben fogunk ..sután is dolgozni a művészet dicsőségére* * r\ Hl / foíyt. köv./ ^gy^^|