Magyar Országos Tudósító, 1933. június/3

1933-06-21 [079]

— - Zü LUKACHICH-ÜGY /Poly t. 6 , kiad ásho z ./ Megjc-gyzcn, hogy a vádlott ugy állította he mindezeket, minthogyha ezek teljesen i siórétien dolgok volnának. De hiszen én ugyanezeket már a Tisza-pörben elmondottam, Töroky elnök, majd Méhes szavazóbíró intéznek most több kér dést a tanúhoz, hogy tisztekkel, önként ..sekkel, katonai rendőrséggel vagy csendörs éggel nem lehetett volna-e közbelépni és az eseményeket feltartóztatni, mire Lukachich kijelenti, hogy ez toljcscn ki volt zárva az akkori hihetetlen felfordulásban. Aztán igy folytatja: - Engem a vádlott cikke tulajdonképpen személyileg nem érintett, ón hogy ugy mondjam, magamat folülállónak tartom a rágalmakkal szerben. Hogy mégis följelentést tettem, ez azért volt, mert katonatiszti minős égem kényszoritett erre. Ha a cikkben foglalt állitások megfölelnének a való ságnak, akkor én ezt az egyenruhát nem viselhetném és böe tenbe korülnék. /Ma,/ A további kérdésekre a k övotkozokot mondotta: - 1018 májusától o táboréig 14 osoeben mondott halálos ítéletet a rögtönitólö bíróság katonaszökevények fölött. Kilenc esetben én vezettem az ítéletre a záradékot, hogy végrehajtandó, öt esetben pedig a helyettesem. Ugyonebben az időben a K.u.K. Mi 1it árkommaudo hatáskörében szintén 14 osctbon hoztak halálos ítéletet. Megjegyzem, hogy ebben az időbon 4o.ooo katonaszökevény volt Budapesten éskörnyékén os csupán hetven esetben rendelték el a rö^tönitélo bírósági eljárást. Csak azért állíthatta a cikkíró, hogy én halálba küldtem az embereket, mert nem ismeri a. rögtönitéló bírósági eljárást. A . p- • rancsnok az ügyész indítványa alapján deöht, seeoti befolyása sincs a bíróságra. A felforgatoknak tulajdonképpen az fájt, hogy a 7o.ooo munkás sztrájkját sikerült elfojtani és hogy eljártáé: a panamisták ellen .. Megjeg ózni kívánom azt is, hogy a kommün után megkérdezésem nélkül hivat-.1 os koniünikét adtak ki arról, hogy én kötolc sségszorüen jái •• t am el és hogy azok az emberek, akiket a rögtönit élő bíróság halálra i tolt, nem csak szökéssel, hanem lopással és más bűncselekménnyel is vádolták. Az a vád, hogy én utasítottam Volna a helyettesemet a he lelo^it eletek végrehajtásának alrend- lésére, ez abszurdum, mert ilyen utasítást kiadni nem lehet. - Hogy korült ön az Astoriába és eiként távozott onnan? - kérdezte Lukachich altábornagytól a vádlott védője. - Engemet bevittek, amikor a parancsnokságot átadtam. A távozásom ugy történt, ahogy azt már korábban elmondtam. - Ki ajánlotta fel önnek ' • a nemzeti tanács nevében a vá.roep rancsnokságot? - Nem a nemzeti tanács nevében ajánlották fel, hanem a miniszteri ami nevében. A törvényszók Luk. chich altábornagyot megeskette vallomására . Ezután Lázár Miklóst országgyűlési képviselőt, a Reggel szerkesztőjét hallgatták ki. Vallomását igy kezdte: - Én a 2o. ' gyaloghadosztály kötelékébe: tartoztam 1916—bar és ebben az időben Lukachich altábornagy urat a katonai erély mintaképéül ismertem meg, Ezut:.n elmondotta, hogy 1918 október végén végigjárta., uj ságirók és képviselők társaságába^ egy éjszaka a fővárost, megnézte a kaszárnyák korny két és mindenütt anarchikus állapotokat talált. Szerinte abban az időbon a kaszárnyákban még cseh tisztek voltak és ezek a cseh tisztek közömbösen nézték a forradalmi erjedést. Oktébor 3o-án felment Lukaeieíchhjoz, hogy figyelmeztesse őt az anarchikus jelenségekre. Az volt az impresszió', a, hogy Lukachich jórészt informálva v an a b.'y zotröl. Mog tudta tőle, hogy előterjesztés eket tett a szétbomlás és az anarchaeeus állapotok megszűnte té s--. re, de az előtér josztéseit nem akceptáltok. Megmondotta ekkor Lukachichnak, hogy az ő katonai erényeit a nemzeti tanács is igénybe kívánja venni, de Lukachich kijelentette, hogy ő nem hajlandó a nemzeti tanács megbízását elfogadni. /Folyt, köv./p, •