Magyar Országos Tudósító, 1933. június/3
1933-06-21 [079]
ZU LTJKACHICH ÍJJT.-BORI-L'.GT RÍŰ.LMA&.SI PűRS /Folyt .3 .kiadi shoz ./ A. tárgyalás megnyitása után Schüszler Hozsö dr. ügyészségi a lelnél: be jelentet te, hogy miv e 1 az inkriminált cikk Lukachichnak 1 ionvédkorületi parancsnoki és karhatalmi parancsnoki állasára is vonatkozik, a főmagánvádló által eddig képviselt vádat átveszi es az ..rrev onatkozé fölhat leiazmst becsatolja. Pazmándy Dénes szólalt most fel, kijelentve::: hogy ö csak történelmi kritikát irt, anélkül, hogy Lukachich személyét sérteni akarta volna, vagy az ó hadi ténykedéseit kifogásolta volna. A törvényszék ezután vitéz Lukachich Géza bar 0 ny. altábornagyot, a pör sertett jet hallgatta ki els o tanúképpen, Lukachich eleiondotta, hogy 1918 október 26-án, éjjel egy órakor lett Budapest katonai parancsnoka. Ezt megelőzőleg kerületi parancsnok veit, az év elején pedig Magyarország és Horvát- S z Lavonországok összes csapetainak pa rancsnok, ként működött és mint ilyen, sikerült elnyomnia az akkori sztrájkok idejében több mozgalmat. Elmondotta, hogy a rendét tulajdonképpen á rendőrségnek kellett volna fenntartania es '. csakiiniie.k nem sikerül,, kellett a katonaságnak is közbelépni, a rendőrség 29-én t.;ljóson fölmondta •: szolgálatot, ő viszont semmiféle értesitóst erről nem kapót", bár akkor már több helyen volt mozgolódás. A rendőröket síkeresen n: m helye ttes ithotték katonák, mert hiszen a városi viszonyokat olyan jol nem ismerték és betanításuk az ide rövidsége miatt 1 hetién volt„ Támogatást s enkitől se kapott, előzetes engedély, vagy parancs nélkül a katonaság egyébként se avatkozhatot - bc a politikába és ha még a király ellen is elhangzott valamilyen beszéd, a katonaságnak tétlenül kellett azt hallgatni. Áréikor például Fényes László és Buza Barna azt mondották, hogy vigyázzon a király, mert ne: ó parancsol most, hanem a nép, én jelentettem ezt Váry főügyész urnák és kértem, hogy tartó ztassa le őket, Váry azonban nem tudott intézkedni., mert a beszéd hiteles szövege neei állott rendelkezésére, a rendőrség pedig semmit sem tudott az ügyről és nem tudta beszerezni beszéd szövegét sem, - mondja vallomásában -L-ukachich. A továbbiakban előadta, hogy amikor átvette a parancsnokságot, értesült azokról a panaszokról, amelyeket a katonák hangoztattak, hogy büdös káposztát adnak nekik és reggeltől estig az utcán kell az esőben is álldogálniok. Ö aztán gondoskodott, h ogy legalább fedél alá kerüljenek. Október 27-én és 28-án még hitte azt, hogy megbízhat katonáiban, de rövidesen tapasztalnia, kellett, hogy azokat már megfertőzte az izgatok munkája; akik a katonákat már heeekkel elébb megdolgozták. - Hát Bécsből nem kaphatott volna seg itséget? - kérdi az elnök. - Igen, kértem Bécsből a hadügyminisztériumból is. Kértem, hogy bocsáss ál: rend lkezé smme a szegődi, kassai, komáromi, győri csapatokat, de báróm mpig kellett várnom válaszra, amíg végül kiadtál: ezt az utasítást. 31-én pedig, amikor a szegedi és miskolci kato nák Budapestre érkeztek, már minden fel volt itt fordulva. Ha nekem akkor olyan teljes hatásköröm lett volna, mint volt az év elején, e.mikor egész Magyarország karhatalma fölött rendelkeztem, gyerekjáték lett volna a forradalom kitörését megakadályozni. - hát saját felelősségére nem tehetett volna valamit? hangzik az elnök további kérdése. - Én, ha kértem is, nem volt annak eredménye, hiszen például kaptam olyan választ a Délvidékről, hogy a katonák nem jöhetnek Budapestre, mert a temesvári hadtestparancsnokság alá tartoznak és c sác az intézkedhetik. A fegyverhasználat kérdéséről emlékezik ezután eieg Lukas chich báró és elmondja, hogy ö október 29-én részletes utasítást adót az összes csapatok számára, a forradalom éjszak áj án is parancsot adót : ogy tiz század támadja meg a belvárosi laktanyát, a bosnyákok azonban kijelentették, hogy ók nem mennek sehova. Akkor már azok is meg voltak fertőzve. - Hat a királyhoz nem fordult? - kérdi eiost ez elnök. /Folyt.köv./Ma.
