Magyar Országos Tudósító, 1933. június/1
1933-06-09 [077]
Z T J VECSEST POSTARABLAS. . ./Folytatás a 7-ik kiadáshoz./ A törvényszéki főtárgyalás megnyitása után Márton Albert elnök elsőnek a vádiratot ismertette, majd sor került 3chaili Sándor kihallgatására. & vádlottat oldalfegyveres fegyőr vezette elo a tárgyalásra, Sohaili Sándor az elnök kérdés 1 re elmondotta az egész élettörténetét,* bevallotta, hegy az 1917 évben a fiatalkorúak birösága rablás miatt öt hónapi fogházra itelte. Az 102o évben lopás büntette miatt nyele hónapi börtönbüntetést kapott, majd a következő esztendőben ugyancsak lopás büntette miaut, mint visszaeső bűnöst négy esztendei fegyházra itéltékw A sopronkőhidai f^ yházból az 1925 évben szabadult ki s ekkor eg nyomdában vállalt alkalmi munkát, majd felcsapott ékszerésznek, később önállósította magát és amikor már elég pénzt gyűjtött össze, gondolt egy merészet és kibérelte az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó pinkajövedelmét. Ezen az utóbbi üzleten rövid néhány hona*- ala bt többmint 60.000 pengőt keresett. Márton Albert elnök: 11'tó. tette ezt a rengeteg pénzt? Sohaili Sándor: Elkártyáztam, meg azután üzletileg is nagyobb ves ztess egeim tá adtak, ugy, hogy ékszerüzletemet is eladtam. A vádlott ezut.n az elnök kérdésere Máté Istvánnal való megismerked sének történetét mondotta el. Mátéval - úgymond - a sopronkőhidai fegyház an ismerkedett meg-, majd kiszabadulása után Mátét társként vette maga mellé ékszerüzletébe. amikor az üzlet rosszabbul kezdett menni, ledegradálta Mátét háziszolgának. A vádlott ezután igy folytatja vallomásat: - Máté István akkoriban egyre noszogatott, hegy "csináljunk valamit" legokosabb lenne> ha valami pestkörnyéki p ostahivatalt vagy bankot kirabolnánk. Igy vettük tervbe a vecsési postahivatal kirablá3 at. . . Elnök: Az üllői postahivatal ellen nem önök kisereltek meg rablást? Vádlott: Nem, kérem, mi űllön sohasem jártunk. Vecsésen azonban már ez év januárjának egyik éjszakáján megfordultunk. Már ekkor be akartunk ható' 1 .ni az ottani postahivatalba, hogy a pénzkészletet meg szerezzük* Ekkor azonban ide je korán- ra j tun^ütöt tek, helyesebben: munkánk megkezdése előtt "gyanús" neszt hallottunk, mire csapot, -papot visszahagyva, észnelkül elmenekültünk. Zaj-.alanux kilopóztunk a sutét kertbe és ianen az éj leple alatt az elhagyott országútra, ahol teljes erőnkből futásnak eredtünk: nyomtalanul eltűntünk. Annyi hasznunk azonban volt ebből a kisérlstbol, hogy alaposan megismertük a terepet. A vádlott egyebk- nt a kezdeményezést mindenképpen K/téra gyekstzik átháritani. Többször egymásután, nyomatékosan kijelenti, hogy a rablás tervének Máté volt az értelmi szerkője, sőt a revolver is áté Istvánnál volt. Elnök: Hiszen önnél is volt egy ismétlőpisztoly! Vádlott: Énnálam, kérem, nern volt semmifele lőfegyver, éppen azért én nem is lőttem, mert hiszen nem is lett volna mivel lőnöm, Schaili Sándor kétségbeesetten tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy hátéval előre megállapodtak abban, hogy eseti ges tettenkapas esetén használni fogják a revolvert. - 5lz a vád nem áll meg - hangoztatja Schaili - mi nem állapodtunk meg semmiben. Szo sem volt közöttünk arról, hogy mit fogunk csinálni, ha esetleg tettenkapnának bennünket. A vádlott ezután aprólékos részletességgel elmondja, hogyan ugrott ki a zaj hallatára a postahivatal ablakán, hogyan es merre menekült, miképpen bujdosott több, mint 36 óráig, ssalaeem ét len-szomjan, amig végre Vácott elfogták. - Már nem birtam tovább az éhezést - vallja Schaili Sánáor elvetődtem valahogyan Vácra és itt betértem az egyik vendéglőbe. Téliemre ebben a vendéglőben ebédelt az egyik ujp sti ismerősöm. Amikor^-ez engem megpillantott, egy pillanatig szinte kóvémeredten bámult reám, aajd hirtelen felugrott s ugy, ahogy volt, kifutó t az utcára. Itt, láttam a vendéglő ablakán ksresztül, amint a legközelebbi rendorőrazemhez ment, annak mondott valamit, majd a következő percben mindketten - az ujp sti ismerősöm és a rendőr - beléptek a vendéglő éttermébe. /Folyt. köv./KY.
