Magyar Országos Tudósító, 1933. május/2
1933-05-15 [075]
/A GYOSZ közgyűlésGV Folytatás 3./ - Annyira emberi, annyira cgyóni a gazdasági álct ős annyira fontos, hogy a vállalkozási kodv ős az ogyóni kezdeményezés fönnmaradjon , hogy a gazdasági álotct erőszakos rendszerbe foglalni•- lásd: szovjet, nem lohot. /ügy van! Ugy van! Helyoslás./ Szabadságra van szükség, amelyet körülbástyázunk nemzeti érdekeinkkel, a sorsközösság jegyében, a temelési ágak ogyrvásrautaltságának a gondolatában, s amely szabadság - ezt kívánom - száz százalékos magyar szabadság legyen. /Viharos éljenzés és taps./ De c szabadság élvezőinek szintén száz százalékig benne kell éInlök a nemzetben: az' iparnak, amelynek életkérdése, hogy ezt megtegye, még olyan időkben is, amikor talán nyöszörög tőle, mert e nyöszörgésen keresztül jön majd a nagy sóhaj, a mély lélegzetvétel, a friss levegő, a'mogerősödós. /Tetszést/ áz árkérdósben tehát nem akartam brutális lenni, habár nem tagadom, tudok brutális is lonni, ha erre a kényszerűség szőrit, do addig sohasem vagyok az, amig arra nincs szükség. Ufey érzem, - és ez hót hónapi miniszterelnökségem egyil: legértékesebb tanulsága, - hogy megértő szóval megértést lehet aratni a magyar közvéleményben.'/általános helyeslés./ Ugy érzem és ugy látom, valamennyien megértették, milyen nehéz a nemzetközi helyzetünk, milyen nehéz volt belpolitikai helyzetünk ós milyen nehéz feladatok előtt állunk a jövőt illetően. Mindenki átérzi már az egymásrautaltság gondolatét és mindenki megérti a nemzeti munkaterv elgondolásait is, jóllehet azelőtt gúnyolódtak raj-ta, most azonban citálják már ellenfeleim is. - Ma már azt látom, hogy ogy nevezőre jutott a magyar közvélemény, s szigorúan szétválasztja a pártpolitikát az egyetemes nemzeti érdekektől'. Ebben az atmoszférában az árkórdóssel is nyugodtabban lőhet foglalkozni. Azt mondták, jöjjön egy árdiktátor. /Halljuk, halljuk!/ Valamit értek az iparhoz és az árkalkulációhoz, mert mint honvédelmi miniszter intenzív kapcsolatban állottam az iparral. Ezért azt kérdezem,- hogyha' odaállítunk az . árkórflős megoldására valakit, aki bemegy egy ipari üzembe, ott elébe rakják az óriási könyveket, - de az illető nincs tisztában a gyárak' kalkulációjával, a beruházások értékével, a vasúti tarifák kérdésével, a munkabérek szerepével és a közterhek kihatásaival, lóhetsége-e az, hogy az illető néhány nap alatt meg tudja majd állapítani, hogy helyes-e az ér,vagy sem?! Aki azt mondja, hogy ezt meg tudja csinálni, az hazug fr éter,. /Taps és helyeslés, ugy van, ugy van'./ Van egy árelomző bizottságunk is, ennek fenntartásához hozzájárultam, bár az a véleményem, hogy a legjobb ármogállapitó a konkurrenc ia. / Ugy van './ Ha a konkurrenciát r ábocsáthatnám a magyar területre, s ha a nemzetközi kartellek nem veszélyeztetnék a természetes árképződést, nagyon simán elintéződnék az árkérdós. De azért uraim, mégis jogosait a magyar agrárképviseleteknek az a kívánsága, hogy revizió történjél: az ipari árakban: nyíltan ós őszintén beszélek' Önök előtt ás ezért ezt is meg kell mondanom. Az uj az ón elgondolásomban.az, hogy én az ipari érdekeltségre bisnám az árkérdós szabályozását, mórt az az érzésom, hogy az ipar átérzi a maga helyzetét, s'megértette azt, hogy elsősorban az ipar érdeke a mezőgazdaság prosperitása-, / Ugy van, Ugy van !/ Önök tehát bizonyára nem akarják szétválasztani ezt á két termelési ágat, sőt ellenkezően összekapcsolni azokat. Mog vagyok győződve, hogy ilyen módon megértik egymást: a mezőgazdaság ós az ipar, megérti egymás a kormány ós az érdekképviselet, /helyeslés/ s nem lesz szükség arra, hogy olyan intézkedésekot tegyünk, amelyekről előre tudjuk, hogy éppen azért, mert brutális jellegűek, sem okosak, sem alkalmasak nem lehetnek. Mert ha a gazdasági életben elfogadjuk azt a tételt, hogy az erőszakos intézkedések nem vezetnek eredményre, ugy el kell hogy fogadjuk ezt az ármegállapítás kérdésében, is. Minden termelő más- és más viszonyok között ól, sematizálni az életet nem lehet. Aki ezt akarja, az'szovjctclvcket vall, én pedig kapitalista elveket vallóim /Éljenzés ós taps./ - 3 itt kivan 1 . rátérni arra a kérdésre, amit az elnök ur említett, hogy t.i. leáldozóban van-c a kapitalizmus napja, vagy sem? /Halljuk, halljuk!\f Felfogásom szerint nincs leáldozóban, A kapitalizmusnak lelki adottsága, az, hogy emberi erőkön, egyéni sajátosságokon épül fel. Már pedig minden embernek az a törekvése, /Folyt,köv./ ^ C8SZÁG0S LEVÉLTÁR
