Magyar Országos Tudósító, 1933. május/1
1933-05-08 [074]
m MÜLLER ERTEKP^PIRKERkSKEEÖ ÜGYE. /Folytatás a 3-ik kiadáshoz'*/ Erre a folyószámlára aztán líjrülbelül 800 frank lefizetés történt, amely összeget mult év novemberében párisi tartózkodása ala^tt Müller félve t és elköltött. A vád szerina az elmúlt év folyamán a budapesti tőzsdén kisebb nagy0éh tételekben pengőt adott el ismeretlen egyéneknek, összesen 178.ooo frank kifizetésekért, á 3o és 31-es zugárolyamon számítva s e pénzeket a Grcdit Lyonnaisénél vezetett folyószámlájára irattá. Amikor aztán párisi banktól a 1 ©fizetések megtörténtéről értesítések megérkeztek, a megfejelő pengő ellenértéket Budapesten kifizette, az elad oknak. Ezen párisi e jabb és ujabb kifizetésekot a vád szerint azért vásárolta,a°$redit Lyonná is e folyószámláján tőkéje iegy en a lebonyolítandó üzletkötésekhez. Az gy vásárolt és folyószámláján diszponált frank kifizetésekről több tételben a párisi bank által 9oo darab 2o frankos Napóleon aran at vétetett 91.55o frankért, azokat a Magyar Olasz Bank elmére ifj. Horzum János budapesti tőzsdeügynök részér: lüldette el, akivel előzőleg megbeszélte az arany érkezését. Ifjabbik Herzum az aranyakat a budapesti piacon eladta es árát jutalék elleném.n Müller Vilmosnak elszámolta. Az ügyészség szerint 1932 szeptemberében Emil Pons párisi tózsdéstol 4 százalek magyar arany - járadék 1-sJlcsönkötvényeket vett 14.000 frankért, amit párisi folyószámlájáról utaltatott ki Emil Poncnak, At afany járadékkötvények a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság téri fiókjához, Müller Vilmos cimére érkeztek, ahol azokat átvette és egy tételben Schweitzer Samu tÓzsdebizományosnak 2o pengős kurzuson eladta, 1932 decemberében ismét vett Emil Ponstól részvényeket amiket Emil P o ns Parisból postán. küldött el cimére, azokat ő a fcőza dén eladta, amiknek frank-ellenértékét Emil Ponsnak, a Credit Lyonnais nél lévő folyószámlájáról mtaltatta át. Részletesen megemlékezik az ügyész ezután Müller Vilmosnak Weinréb Ármin zürichi bankárral való összeköttetéséről is, akivel Müller különböze ügyleteket bonyolított le. Előterjesztése végén az ügyér ségi alelnök összegezte, hogy a vádlott vagyoni haszonszerzés céljából magyar pengőket folytatólagosan eladott külföldre külföldinek, magyar pengőt külföldre kinált és-ezzel a pengő nemzetközi értékelését lerontotta. Müller cselekedetével a magyar közgazdaság érdekeit sértette. Müller Vilmos kihallgatása során tagadta bűnösségétE" 1 nondotta, hogy ő Weinréb Ármint már régebben ismerte és vele állánde levelezésben állott. Egy alkalommal a bankár irt neki, hogy szeretne Bu dapesten ingatlant vasarolni és egy tózsdés-menházat szeretne létesik ni. Erre a célra kérte az ö segité-gét és ebben Ő segítségére is akr.it lenni Weinrébnek. Közben Weinréb Budapestre érkezéét, mert itt szere,tette.volna letelepedni, de utóbb kedvét vosztette és elutazott Magyarországból egy, hogy a menházból semmi sem lett. Müller Vilmos kihallgatása során tagadta, hogy az ügyészség által terhére rótt bűncselekményt elkövette volna. Szerinte semmiféle illegális üzletet nem bonyolított le. Az elnök elébetárta, hogy a rendőrségen részletes beismer; vallomást tett, mire Müller kijelentette, hogy a rendőrségen terror é fenyegetések hatása alatt állott. Az ót kihallgató detektívek durvehangon beszéltek vele és első Idéha Ugatás a alkalmával az ügyes ze ... 1 azért nem mondotta ezt mindjárt meg, mert ott is állandóan detektk r kel volt körülvéve, akiknek a jelenléte a legnagyobbrészben fe&zél. c. te. Védekezése szerint a detektívek kilátásba helyezték, hogy ha az^ ügyészségen visszamerné vonni előző vallomását, visszaviszik a rendé ségre s ó ezt mindenárén el akarta kerülni. Az elnök ezután ismerte vazt a levelet, amelyet Müller Vilmos később a fo, házból intézett az ügyészséghez és amelyben beszámol arról, hegy elsöizben miért nemkö zölte az ügyészséggel, hogy a rendőrségen kén-'szerihat ás a alatt tett c ismerő vallomást. . Levelében tagadta Müller, hogy bármiféle vissza élést elkövetett volna, szerinte az egész forgalom, crnit lebonyolito 1o7.ooo frank volt s ez sem az ó tranzakciója, hanem a Weinrébé. A rendőrségen azonban nem akart annakidején ezzel a védekezéssel előáll' ni, mert a Weinréb név nagyon ominózus volt akkor. /Folyt. köv./MA.
