Magyar Országos Tudósító, 1933. május/1

1933-05-06 [074]

ZU kEIDALBERG ÜGY. /Folytatás a 6-ik kiadáshoz./ - Tessék csak fklálini Turánszky főfelügyelő ur, szol . ost Horváth elnök a tárgyaló teremben ülő Turánszlry Luciánra. A fef.lügyelö feláll és az elnök Schnürmacher felé fordulva megkérdi: - Ez volt az az ur, aki megverte? - Igen, 0 volt - válaszoljw Schnlirma eh er Lipót. Es még mások is alltak a hátam megett. Nekem az volt az impresszióm... - Ha valaki pofont kap, azt érzi és nem impresszioj van felele - vág kez'o most az elnök, - Azt mondja meg, hogy mikor,kitol kapta az klsó pofont? - Az olso éjszaka Turánszk;/ főfelügyelő ur adta az első pofont - vál aszol ja Schnürmacher Lipót. Az elnök szembesit3tto ezután Turanszkyt Schnürmacher Lipott. 1A detektivföfelügyaló határozottan kijelentette, hogy Schnürmacher állitása nem felel meg a valós, gnak. - Nem bántottam, de nem is volt szükség arra, hogy bármiféle ken .szerita eszközt alkalmazzunk, hiszi 1 tárgyi bizonyíték-k vpltak kezeink között á kihallgatás során. - En sem bántottam, jelentette ki ezután Tóth detektív is. Loitner Ernő most Schnürmacher Lipetnét kérdezte meg, hogy megvert ék-e a rendőrségen, mire, a

z asszony t

agadólag válaszolt, - Hᣠmiért mondotta ezt/^ST védőjéne;

\akkorj Brüll Zsigaondnak - terűi tovább Loitner dr. - Én ilyent nem mondottam neki - válaszolja Schnürma cherné. Most Brüll Zsigmond védő áll föl és ó is ldjelenti, hogy Schnürmachernétól ő ilyen kijelentése sohasem hallott. Horváth Géza ár. elnök maga ele szolitja ezut.n Schnürmachernét és felhívja mondjon el mindent, mi tör tétet hát vele tulajdonképpen a rendőrségen. Schnür acherné ki jelente e te, hogy amikor a rendőrségre kisérték, egy s zobába..- vitték és egyszer csak egészen váratlanul ugy érezte, minthogy ha valaki léhán, 1 megütötte volna, vagy valami tárgy esett volna rá. Az ütés helye másnap is meglátszott. Hogy ez tulajdonképpen ni volt, arról maga sem tud számét adni. Tény azonban az, hogy a detektívek egyáltalában n em kénys zeritették ot arra., hogy milyen valló- v mást tegyen és vele szemben mindig kedves k és figyelmesek volt k./MA' Kelemen Kornél dr. Sohnürmach/. r Lipót védő jc . emelk,dia most szólásra: sem ülni,sem_ - Igaz az kérem, hogy Schnürmacher Lipót kétnapTg nem' tudott/ lef küdni, nem hagyták ö: pihenni és egész éjjel vallattak? Ugyanis zekét panaszolta. • - Ülni lehetett, de hogy meddig tartóét a kihallgatás, azt már nem tudoré megmondani, hisz magam hallgattam őt ki. . j - És az igaz, hogy állandóan hátamögött álltak, i j ,sztgc ttéá öt és kiabáltak, mikor a lehallgatás folyt? - Ugyan kérem, hogy lehet ilyent mondani - feleli mosolyogv; a detektív. - Az igaz, hogy voltak állandóan a szobában a kihallgató"! alatt, de csak azért, hogy megakadályozzák, hogy mással beszeljen. Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök kérdezi most Schnürmacher Lipóttól: - Nekem miért nem mondta meg, hogy bántották^ én többször kérdeztem, hogy miért tett beismerő vallomást. • Schnürmacher a vád képviselője fele -fordult és kissé akadozva feleli: - Én mondtam az alelnök urnalc, hogy a rendőrségen megveri" Azt válaszolta: Az a pár pofon nem határoz.... - En mondtam ilyent? - kérdezi indignáltan a vád képviselő,; Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni. - Jegyzőkönyvbe is vesseük - mondja Horváth elnök. Ezután az elnök enunciálja, hogy most a lefoglalt okiratok ismertetése következik. Eközben lé incid.ns játszódott le. Egy folyószámla-kivonat tét leit vizsgaiga a biróság. Szerepel közöttük egy 680 ezer pengős bejegyzés, amely a vád álláspontja szerint Heidelberg külföldre kimentett pénzéré. vonatkozik. A feljegyzésekre a revizorok megtettek észrevétel- iket és reflektált a. véleménye l-re Gergely Jenő ellenőrző szakértő is. /Folyt. liöv./SY.