Magyar Országos Tudósító, 1932. november/3

1932-11-29 [068]

MAGYAR CR SZAGOS TUDÓSI Tó K é z i r a t Tizenharmadik kiadás. Budapest, 1932, november 29. XIV. évfolyam, 270, szám. / ANTAL ISTVÁN AZ OTTHONBAN. Folytatás 2*/ A sajtópolitika és a kormány a nemzeti érdekek elbírálásának kritériumát az újságíró társadalom etikájára,3oha meg nem téveszthető nemzeti érzésére és a közérdek előtt mindig meghajló öntudatos, tiszta judiciumára bizta. A miniszterelnök ur számtalan beszédébon hangsúlyozta, hogy az élctnek a miniszterelnöke és nem a temetőé J hogy a szabad kritikának és nem az elhallgatásnak a hive és a magyar kiállásnak az embere, nem pedig a meghunyászkodó szolgalclküségé. Sajtópolitika*tekintetóbén ezek a deklaratív kitételek ránézve céltudatos útmutatást jelentenek, azonban meg kell állapitanom, hogy a sajtószabadságot nemcsak a kormányhatalom részéről fenyegeti veszedelem, de érhotl veszedelem a nagy kapitalizmus, a különféle pártszempontok és a modern tömegmozgalmak részéről ls. Hivatásom tehát az újságíró társadalmat ós a sajtószabadságot az erről az oldalról fenyegető veszedelemtől is megvédeni, fcláír Debrecenben is hlvatkozta Mme Rol^and-ra, a francia forradalom előtti Idők nagyszellemü és csodás Intelligenciájú asszonyára, akit, amikor a szabadság szobra előtt vittek a nyaktiló alá, Így kiáltott fel: Oh szabadsá,g, mennyi gazságot követtek cl a te nevedben. Nekem és nektek közös munkával kötelességünk, hogy a sajtÓ3zab.idstagot megkíméljük ettől a kritikától. Ls most a modern életnek egy aktuális témájára ls rá kell mutatnom. Rá kell mutatnom arra a veszed ilcmro, 'amely az ál Irodaion, az álujs ág ir ászát ós az álujságlró részéről fonvegctl á tisztességes hírlapÍrást, /Taps./ Meg kell szűnnie annak a rendszernek, hogy aki más pályán nem tud boldogulni, az élet becsületes mezején, könnyű szerrel elmehessen kiadónak, vagy szorkesztőnek ls ilyen módon diszkreditálja a magyar sajtót. Meg kell szűnnie annak, hogy a publlcisjikáibdn^lézengő Rltterck" lehes3onck, akik est a nemes és tiszteletteljes tradícióban élő foglalkozást lerántják a maga magas presztízséről, ahova évtizedes becsületes munkája és pártatlan tevékenysége r£vén jutott. Meg kell szűnnie annak a rendszernek, hogy egyesek nem abb T élnek mog, amit megírnak,'hanem amit elhallgatnak. Nektek ebben a munkában támogatnotok kell engem. Ebben a munkában sajnos azt kell látnunk, amit az operatőr lát, amikor ogy daganatot operál ki és a félelem terhétől renog a keze, látva, hogy mennyi egészséges érdek^ mennyi életrevaló idegszál, ós nonnyi, a szerveset munkáját előre segito szervet kell a daganattal együtt kivennie, Ln kérem, hogy segítsetek az operáló kos munkáját helyes irányba torolni azzal a jóindulattal, amellyel a kormány és az én munkámat eddig is kísértétek. Tudom, hogy milyen kötelességek terhelik az újságokat és az újságírókat fentartó tőkéket a kormány részéről. Tudom, hogy meg kell könnvltonem az újságírók szabad mozgáisát megakadályozó egyes kör:igazgatási és egyéb béklyók áthágását. Tudom, hogy milyen feladatok hárulnak rám a magyar újság Írótársadalom szociális 03 anyagi érdekeinek meg-» védésében. Tudom, hogy mi a feladaton az újságírók müvászetében dolgozó két tőkének: a szellemi és az anyagi tőkének megóvása tekintetében. Vigyáznom kell arra, hogy az anyagi tőke úrrá ne legyen a szellemi tőkén és az ujságlráosatban működő csodálatos szellemi erők no lehessenek lenyűgözve. T vol áll tőlem kritikát gyakorolni a meglévő viszonyokról, azonban legfőbb kötelességünk a magyar ujságlrotársadalon etikai ós ihtellektuális felkészültségének emelése és blztositása

0 Érteni kell a cséplőgép-kezeléshez, a motorkerékpár vezetéséhez ás noha az újságírás a legérzékenyebb, a legcsodálatosabb instrumentum, mégis ez az, amelybe mindenki belekontárkodhatni. Nem gondolok Idétlen kísérletekre, vizsgák letételére, vagy Inirzusok rendesésére, azonban magának az újságÍrótársadalomnak kell megszabnia azokat a feltételeket, j.molyeknck teljesítése után lőhet osak hozzányúlni a magyar közvélemény irányításához, /Felkiáltások: Éljen a kamarai/ Azt hi3zem innen csak egy lépés a zugsajto, a zugirodalom-és az álhirlapá iró-irodalom megszüntetése. /Éljenzés./ A miniszterelnök ur kijelentette, / hogy az ogész ország miniszterelnöke akar lenni. Ez a kijelentés kötelez LA engem is nem ogy világnézeti publicisztikának, hanem az egész magyar sajtc\[j nak akarok a főnöke lenni. A 3ajtó és a sajtószabadság a gondolat szabad \ő/\ tárgyalása bármilyon politikai felfogás, vagy világnézet szolgálatában all, ff sokkal nagyobb érdeke az országnak, semhogy pillanatnyi kényelmi, vagy' mas • í I okokb°l a sajtó egyik, vagy másik irányzata ne teljesíthesse működését, í j /Folyt, köv./