Magyar Országos Tudósító, 1932. november/2
1932-11-11 [067]
/A költségvetés tárgyalása a közgyűlés előtt. Folytatás,/ követelnie kell, hogy ezekért az elmaradt aáójövedelmekért megfelelő kárpótlást és hozzájárulást kapjon, hogy igy az egyenleget helyreállíthassa, /lénk helyeslés./ Az e tárgyban tett felterjesztések nem vcltak oélravezetők. _>p most érkezett egy miniszteri leirat, amely nem honorálja a forgalmladórészesedés iránti kérést. Azt kérte a fővárcs, hogy a forgalmiadórészesedést a kormány 10 millió pengő állandó összeg fcen szabja meg, a minis ztóri'am azonban közölte ? hogy az óhajt oaak akkor lesz módjában teljesíteni, ha a forgalmladonól nagyobb Összegek folynak l»e. Nem hiszi, hogy felterjesztésekkel ezt az ügyet meg lehetr . eldani." Inkább az a nézete, hogy azt kell kivánni, létesüljön megfelel megállapodás az állammal, az adójövedelmek helyes éa arányos megosztására nézve. Nem elég azonban a megállapodás az adójövedelmek mérsé kj ' sere, hán«ím ennél talán még fontosabb a feladatkörök megaaztáaára va* 1 egyezség. A főváros igen gyakran létesít olyan közművelődési Intézm. nyéket, amelyekre ninosen kötelezve,, ittiis mutatkoznak tehát bizonyc igényei az állammal szemben. Pontos az Is, hegy az államnak és a fő / rísnak vannak egymással versenyző közművelődési intézményei éa bár ennek Jjekh sok jóoldala mutatkozik, az állapot mégsem tartható Így fe Szigorúan el kell határolni az állami és a fővárosi feladatköröket. Fel kell vetni a pestkörnyéki városok és községek kérdését is. Ezek a közületek egyre azon panaszkodnak, hegy a főváros külön vámterületekéiállit te és az o lakosaiknak megélhetését nehezíti. Teljes objektivitással jelenti ki, hogy a f őv ároajjelen helyzetében nem képes a környéki követeléseket honorálni, mert "ez anyagi helyzetét clykép renditheti meg, hogy nem tadná ellátni mindama kulturális éa szociális kötelezettségeit, amelyeket a fővárostól joggal megkívánhat. Az állammal való feladatkor megbeszélésénél a várost környező közületek kérdéseit is be kell venni. Gyakran* halljuk azt, hogy a gzfbfi&g főváres könnyen tehet en gedményeket. Éppen ezért mcat szembenéz ezekkel a kérdésekkel, Vagycni állag tekinteteién a főváros tényleg kedvező helyzetben van. mert vágatnának értéke 1700 millió pengő, terheinek végösszege pedig 70ű mill" pengőt tesz ki. Nem kétséges, hogy ez tényleg óriási vagyán és feltétlenül megnyugtató fedezett a főváros hitelezőinek, a vagyán jövedelmezi'' ségénél azenban már a kép. A középületek, felszerelések,a 200 millió pengő értékű ingatlanck együttesen alig jövedelmeznek 9 millió pengőt Az államnak, de a különoözŐ segélyt kérő egyesületeknek, az engedményeket kérőknek és mindenki másnak tisztában kell lenni azzal, hogy a főváres nem olyan gazé&g amerikai nagybácsi, aki minden olajnak meg tu> felelni, hanem neki magának la nagyon szorosan kell beosztani jövedelmeit. A fővárcsnak a legnagyobb takarékosságra van szüksége. Ez a takarékosság kottős. És pedig takarékosság az elhatározásban, ez elsősorban a testületi fórumokra vonatkozik és takarékosság a kivitelben. A kelts égvetóstervezet Összeállításánál az volt a törekvés, hogy konzervative megófjuk meglevő intézeteinket. Hallatszottak ugyan olyan hangok Is, hogy*az egyensúly érdekében bizonyos intézményeket fel lehetne áldozni. Ezt a felfogást nem helyesli, mert minden érték megóvása és megőrzése nemcsak magának a fővárosnak, de az államnak éa a társadalomnak Is elsőrendű érdeke, sőt létérdeke az egyeseknek Is, hiszc ezer meg ezer embernek kenyeréről ia szó van. Uj intézmények létes it séra a mai helyzetVen természetesen csak a legnagyobb óvatossággal, a pénzügyi helyzet keretein belül lehet gondolni. A költégvetést ily alaysn sikerült hiánymentesen és áriéemelés nélkül összeállítani. Ez a helyzet kíízben megváltozott, mert a kormány az inségakoió fedezetéül az adóemelést jelölte meg. Az Ínségeseken segíteni 1 *akar és segíteni fog a főváros. Éa ezért bármily nehéz is a helyzet, a kormány által elrendelt adóemeléstől eltekinteni nem tud. « •> A kivitelben való takarékoaaágot mindenképpeng-ógrehajtJák ő is, közvetlen munkatársai la todják,- hogy a keserves Iáiófülepekkel, a'közpénzekkel a legmesszebbmenő pedantériával kell bánni* /Folyt,köv./
