Magyar Országos Tudósító, 1932. november/1

1932-11-07 [066]

Budapest,, 1932 4 november 7. XIV. évfolyam^ 251. szán. IÍ ö Y H i. Z I HIRBK DÉLIBÁBOS LÁTOMÁSOK NÉLKÜL MA NEM VOLNA ÉRDEMES £LNI.»» . I A mátyásföldi protestánsok ünnepe. Budapest kornyék villasorában, Mátyásföldön az ottani Protestáns Egyesület nagyszámú és előkelő közönség részvételével sikerült ünnepet rendezett. S o ós Jenő nyi postafőigazgató lendületes megnyitója után II c eyy Izabella, az Operaház művésznője Far Ica s Imre, Lány

i Viktor és Ba láz

s Árpád dalaibél énekelt bársony-puha és meleg hangon, A p r ily L"ajos, a Kisfaludy.Táj^saság tagja nemes tónusban adta elő nagyszerű verseit, o n c z János, a Zeneművészeti Főiskola tanára hegedült, s megnyíló mélységek és sugaras magasságok, szív és szellem találkoztak játékában. A zongofakiséretet kitűnően látta el K o d u 1 a István, a Nemzeti Zenede tanára, A b o n y 1 t Gé%á| a Nemzeti Szinház művésze verseket és dalokat adott 10. A váratlan betegsége miatt elmaradni kényszerült R

avas

z László g, püspök felkérésére M u r a k ö'Z y Gyula , a másik Kálvln-tér'l lel* .ész tartott igen érdekes előadást, A magyarról, mint a "délibábok hősé"* ről beszélt. A délibáb a láthatatlan világnak hozzánk közei-hozása, minden ;agyság titka a délibáb-látásj úgymond* Amikor Széchenyi István Angliában .gr t, ez az álmodozó magyar visszanéz Keletre és a Duna habjai felett lót. egy hidat, s ez nincs acélből> hanem a nyugtalan -.agyar lélek bánatából és a jobb jövőt akaró vízióiból| lát egy épületet, amelynek oszlopai olyan ingók és . törékenyek, m'iht a nádszál •• és mégis ez a délibáb: a Magyar Tudom nyos A sd én la- megépül, mert látta, mert ' feléje ment; Petőfi lelkében egyszerre felvillan a vértől piros csatamező, látja a maga végzetét és feléje haladt a délibáb nem valami lázas beteg víziója, a délibáb az Isten tervének titokzatos megpillantása. -A mai magyar nemzeti léleknek kétszeresen, sőt százszorosan törvénye az, hogy délibábok hőse legyen. Sokszor az a fájdalmas, gyötrő kérdésünk: vájjon a nemzeti lélek nem vesztette-e el látását, nem ugy'jár-e az élet utján, mint ha lelkében meghaltak volna a diadalmas víziók? - Nem lehet manapság, sőt nem ls volna érdemes diadalnas reménységek, délibábos látomások nélkül élni, Kern lehet ma ugy élnünk, mint a lepkénél', amely elkerüli a füstölgő romokat, nem lehet ugy járnánk a világban, mint a gyermeknek a mezon, az erdőben, aki csak arra megy, amerre virágok nyílnak, mint a vándor a Szahara közepén, aki önmagát megadóan várja, hogy ellankadva mikor hull alá,,, . ' • A mai magyar lélek legszentebo hivatása az, hogy délibábokat,templomot lásson, nemzeti feladatunk, hogy építsünk óriási délibáb-várat, nemzeti életünk letört márványoszlopalból, amelyeken rajta piroslik ennek a nemzetnek ezeresztendős vére, amelyet sem idegen festék, sem könny le nem moshat róluk. - A valóság felé, - a csillagok felé építsük kl a nemzeti jövendő házát. Hol van ez az épület? Sehol sincs és mindenütt van,de ha nem volna, akkor nem volna érdemes tusakodni tov.'bb a magyarnak, akkor nem volna érdemes a magyar élet barázdáiba belevetni a szivünket. - Ez az a vár, amelytől a határon tul remegnek az őrállók. A két kezünktől nem félnek, mert lemetszették^ a hadseregünktől nem félnek, mert gazdasági háborúban elsorvasztották erőinket. De azt a mi álom-várunkat gránát nem fogja,'ezt nem lehet diplomáciai eljárásokkal ledönteni. Ezt várat építsük- szakadatlanul, minden kicsi szolgálattal, szeretettel: a nemzeti egység ez a vár. Legyünk hajósok, akik mert egy csillag után indulnak, együtt haladnak. Nekünk egy másik uj magyar krisztusi társadalom kell, szegények s rongyosok, lázban égek, vándorok, látomást látók, a dé! 1ibábok hősei, akik a vállukon tartják ennek a roskadó nemzeti templomnak I oszlopalt és tornyalt... Az ünnepi beszéd után A b o n y 1 Géza, a Nemzeti Színház művésze meglepően szép baritonján,'dalokat, azután pedig Arany-verseket adott elő. F ö 1 d e s Géza ny. polg. lsk. igazgató mondott záróbeszédet, /M0T/F-,