Magyar Országos Tudósító, 1932. november/1

1932-11-02 [066]

EAGEAR ORSZÁGOS TID6SITÓ Kéz irat Tizennegyedik kiadás© Budapest, 1932, november 2. XIV. évfolyam, 247. szám. /Hegedűs Kálmán beszéde a Tisza Is tv án-oalékünnepen. Folytatás 4„/ - Idealizálta a magyart, do emelkedni csak nagy célok kitűzésével lehet és nagy céloket csak ugy lőhet elérni, ha idoálkép"t festünk és vasmarokkal visszük felé a nmzetet, amely kiváló tulajdonságaival erős vezetés alatt csodákra kép-s. Az irodalom, a művészet és e kultúra kincseivel el akarta árasztani nemz .'kiét, mert ismerte annak hatalmát a lelkeken. Hányszor hirdette, hogy csak a lelki javaknak van örök értékük és Örök hatásuk. Lelkileg felrázni és lelki egységbe foglalni a kultúra erejével csak ugy lehet a nemzetet, ha alapja a hősi, fenkölt nemes és egyszerű hagyományokban gyökeredzik. \ hazugságot megvetette, álnokságot a legmagasabb érdek védelmébwfíürte el. A machiavellizmus nem .z ő hitvallása,a" right or vrong - it is ny country" nem az ő jelszava volt. Az igazság vártanujának az Igazság kultusza annyira vérévé vált, hogy a hazug helyzeten hallgatással sem tudott átsiklani, nehogy hallgatásával az igazság . látszatát adja annak, ami nem Igaz. Milyen nagyszerű érzés volt a barát-'-., nak, hogy mindig építhet rá, az ellenfélnek, hogy sohasem csalja tőrbet .ilyen fellegvára volt a nemzeti biztonság érzésének az a sziklaszilárd tudat, hog^ soha senkit nem vezet í'élre, hogy soha senki sem csalódhatik benne. D, aki felette állott minden látszatnak, a látszattal szemben maga volt a valóság, a gyanúval szemben maga a bizonyosság. A zordsággal határos erkölcsi lényéből kisugárzó erő lenyűgözte a bűn ösvényén tépelődő-' ket: nem mert vétkezni senki, mert félt a nagy számonkérő szemébe nézni. Az az erkölcsi fenség, amely egész lényéből kiáradt, minden megtévedés, minden kisiklás élő tilalomfája volt. Csak azt szabad tennünk, amihez nem fér kétség, amit nem kell magyarázni, amit nem szükséges mentegetnünk. Ahol már bizonyítani kell a tisztességet, ott már az szünőfélben van. Ezeknek az erkölcsi tanoknak a nemzet lelkébe való átvitele a vezetők kötőles3ége, Do nem elég az erkölcs hirdetése, hanem példaadásra van szükség, Azck a vezetők, akiknek a köz érdekében kifej'tett működéséből a magánérdek csillogó aran^szállai ütköznek ki, nem méltók arra a tiszteletre, amelyre csak a közélet önzetlen szolgálatában szerzett tekintély tarthat számot, A vezetőknek az ellenük szóló látszatot is kerülnlök kell, mert tarka fantáziával kelruházott keleti fajtánk könnyű prédája az erkölcsi képrombolóknak^ akik e látszatba kapaszkodva inditják'meg a valódi tekintélyek és vezetők ellen azt a becsületrabló hadjáratot

f mely végeredményében a magyar nemzet jó hírnevét 3ebzl meg, - \ tekintélytisztelet helyreállításához az első lépést mainknak a tekintélyeknek kell megtcnniök. Csak az a tekintély tud valódi tiszteletet parancsolni, aki nemcsak ennek hirdetésével, de erkölcsi példaadásával vívja ki magának azt. Az a tekintélytiszx,elet, amely lelki vakságot kivan, nem tekintélyt isistelet, hanem bálványimádás, amely a büszke magyar önérzetet gyáva szolgalelkÜ3égre kárhoztatja, IJem elég az erkölcsi prédikáció, erkölcsi példaadás kell a vezetők részéről az önfeláldozásban, a közélet önzetlen szolgálatában, köz és magánéletük puritán tisztaságában és egyszerűségében, - Ezt hirdeti nekünk Tisza István erkölcsi evangéliuma. Ezt az erkölcsi evangéliumot kell nekünk a magyar közélet diadalkapujára kifüggesztenünk! Ezt az erkölcsi evangéliumot leli nekünk, mint magyar tízparancsolatot a lelkekbe átvinnil Ezt a tízparancsolatot kell nekünk az erkölcsi újjászületés buzgó hitével végrehaj tanunk! Lehetséges-e ez? Lehet, mert kelll Ez a magyar feltámadás kategorikus imperatIvusa, Milyen világraszóló dicsősége a magyar nemzetnek Tisza István erkölcsi nagyságai Milyen kiapadhatatlan gazdag forrása az a magyar becsületnek, amelyet a világ szemeden Tisza István világszerte elismert erkölcs', nagysága, reprezentált Es milyen hatalmas fegyver ez abban a segltőkézben, amelyet Nyugat nagy államférflai n-nzjtanak felénk reviziós küzdelmeinkben

0 / - Nem volt ő morállprédlkátor, de kérlelhetetlenül leszámolt j azokkal, akik a közéleti erkölcs hangos hirdetésével a maguk morális Achlll lessarkáról akarták eltéríteni a közfigyelmet. És kérlelhetetlen volt a \ közéleti tisztesség ellen elkövetett vétségek megtorlásában? Nem hirdette a tiszta erkölcsöt, hanem gyakorolta, nem fenyegetett, hanem büntetett. /Folyt, köv e

/