Magyar Országos Tudósító, 1932. április/3
1932-04-25 [064]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSITC* Kézirat Negyedik kiEdás. Budapest* 1932 . április 25. XIV. évfolyam, 92. szám. JGYHAZI HÍREK RAFFAY SÁNDOR PÜSPÖK AZ IDEÁLIS TANITÓR6L TARTOá'T ELOADAST A CINKOTAI TANIT«N(fKÉ P Z ŐB SN. Cinkotár A l j3lantlk: A Pozsonytól menekült és Cinkotán otthonra talált m. kir. állami t^nitcnőképző-intézetnek szép ünnepe volt vasárnap ester R a f faj Sándor dr 4 bányakerüle ti evangélikus püspök feleségével együtt vett részt a tanítónőképző proj^tes cáns loánykörének ünnepén. A megérkező püspököt Blatniczky Pál főesperes, H o 1 lóssy-Kuthy Lajos dr. rendőrtanácsos, a mátyásföldi kapitányság vezetője, Zácorszky Zoltán cinkotal főjegyző «s if j ,B 1 a tn i c z k y Pál egyházmegyei jegyző üdvözölték. Az intézet igazgatója, Tat ó fi y Ida alapítványi hölgy Raffay Sándort, mint a pozsonyi tanítónőképző egykori hitoktatóját köszöntötte és a püspök kifejezte az elszakított részek uj vu -egyesülésében való r .• ménységét. Az intézet disz termében tartott ünnepen, a növendékek nevében, Szentgyörgyi Katalin mondott üdvözlőbeszédet, az énekkar J á m b o r y Gizella tanár vezetésével azerepeit, G a r a c z y Imre református hitoktató-lelkész imádkozott, újból a kar énekelt, K a d a Judit ésScha ller Klára szavalt, azután R a f f a y Sándor dr. püspök mondott ünnepi beszédet. A többi között hangoztatta, hogy a tanítótól talán a legtöbbet kívánja az élet, hiszen, úgymond,, az iskola az a műhely, amelyben a jövendő készül. Minden anyák közül csak a magyar anya nevezi "életem"-nek a gyermeket és nem tudom, hangoztatja Raffay püspök, minden' tani tó átérzi-e'azt a felelősséget, hogy a szülő legdrágább kincsét kapja kezéte p gyermekben. . A tanitó munkájának sok nehézségéről ak-dályáról szólt ezután részletesen Raffay püspök, majd igy folytatta: Minden egyháznak ugyanaz a célja: megtartani z embert Isten gyermekének, vagy ha kall, visszavezetni éjre az útra, Q sz-eretet eszközeivel. A mi koiunkvlehet akármennyire romlott, vigasztaljon 0 tudat, hogy minden jelenre jövendő következik, de azt is tartsuk szem előtt, hogy mentől nyomasztóbb 6 jelen, annál inkább félteni és dédelgetni kell a jövőt* Igaz, hogy az embert a i: élet formálja, de ezt a formáló-munkát az iskola kezdi meg,'' -Ezért kell a gyermeket mosolyogva fogadni és derűs arccal tanitani az iskolában, folytatja -Raffay püspök. Én, úgymond, nem azokat a tanítókat jutalmaznám elsősorban, akik "nagyszerű tanulmányi eredményeket" érnek el, hanem Inka b azokat, akik r legtöbb szeretetet gyakorolják az I iskolásgyermek Iránt. Az iskolának nem sokat kell adni, hanem jót kell adni. A tanító ne kápráztassa el és felemlítse meg tUdásáv&l a gyermeket, hanem jellemet igyekezzék alakítani tenne. Érezze s növendék, hogy a tanitc nem na p számos-munkát végez, hanem hivatást tölt be. A tanító lelkének nagyobb gazdagsága nemcsak tudásban áll, hanem az élet mélyebb és magasabb átértéséten és r, kkor lesz a tanitó egyházának hü munkása, ha a gyermekbe az evangélium lelkét önti, az t a lelket, amely Jézus Krisztusban áll.előttünk legtökéletesebben. A tanitó legyen mindig egétzj^mter, aki nem rabja szenvedélyeknek, pesszimizmusnak, önzésnek. Akkor ideális munkás a tanitó, ha ag egyház hirdetett igazságait a maga élatér«*k példájával is alátámasztja. Büszkén v llom magamat ma is tanítónak, mondotté végül Raffay püspök. B- 1 a tniczky Pál f őesperes-le lké s z imádkozott végül, majd a Himnusz hangzott el. Az estét sz erotetvendégség zárta le, s itt P e t r i k Éva szavalt, G a r a c z y Imre református lelkész novellát olvasott fel, R a f f a y Sándor dr. püspök pedig imádkozott. /MOT/F
