Magyar Országos Tudósító, 1931. november, 1934. január
1934-01-09 [241]
——FELHÍVÁS A KÖZÖNSÉGHEZ, AZ utóbbi időben sok panasz érkezőtt a főkapitányságra, hogy az utcákon, tereken,ügynökök, árusok szólitják meg a járókelőket és olcsó áron különböző ékszereket kinálnak olrdásra. Legtöbb esetben kiderül, hogy hamisított árukkal tévesztették msg a jóhiszemű vásárlókat. Felkéri a főkapitányság a közönséget, hogy a jövőben, saját érdekében tartózkodjon az ilyen vásárlásoktól. /MGT/H. PESTVÁRMEGYE /rESTVÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSE. Folytatás. 2./ restvármegye mai közg7/-ülése ünnepi külsőt mutatott, díszruhás hajdúk állottak kivont karddal a megyeháza és a közgyűlési terem kapuja előtt. A vármegye tisztikara pedig F r e s z 1 y Elemre főispánnal az élen diszmagyarban foglalt helyet az elnöki emelvényen. Zsúfolásig megtelt nemcsak a közgyűlés terme, hanem a karzat is ? és résztvett a mai ünnepi közgyűlése^- amelyen Eruályl Lóránt alispár'áüdvözölték harmincéves vármegyei tisztviselői jubileuma alkalmából - Larányi Kálmán, Ravasz László püspök, Horváth Győző nagyprépost, Teleki Tibor gróf. Teleki József gróf, Komis Gyula, V' r y Albert, F, Szabó Géza, Endre Zsigmond, Kálmán István, Ráday & ed^on gróf, Szüts István, Fábián Béla, Szeder Ferenc, valamint a megyei városok polgármester i küldöttsége. A közgyűlést P r e s z 1 y Elemér n:/itotta meg és elsőnek üdvözölte a meg^ r e alispánját. Az alispán - mondta Preszly Elemér - abban a boldog korszakban kezdte meg pályafutását a megyénél 7 a háborra előtt, amikor még az ezerévé a Magyarország határai épek voltak és az ország maga életét mindinkább v. nemzeti Öncélúság jegyében igyekezett kiépíteni. Független Magyarország volt a cél és abban az időben a nemzeti ellenállás volt a megyék legmagasztosabb feiadata, abból állott a megyei tis7tviselc becsülete, de ma'-már megállapíthatjuk, hogy ugyanakkor Európa Összes népei készültek, szervezkedtek és fegyverkeztek, tragikus volt tehát, hogy nekünk mindig az ellenállásra kellett gondolnunk, tragikus volt azok számára, akik ezt csinálták és azokra is, akik miatt csinálták. A háború a közigazgatást soha nem látott felaaatok elé állította. Nemcsak a mozgósítás, a sorozás, a rekvirálás és a hadigondozás terén, hanem egész fe] adatok sora szakadt a megyére, közéi"lmozés, jótékonykodás terén is és a megye ezeknek a feladatoknak megfelelt ugyanúgy, mint megfelelt a háború utáni hivatásának, amikor az ellenállás helyett az alkotó törékenység útjára lépett és amikor teljes erejével belekapcsolódott a nemzet^épitő munkába, A ni alispánunkról azt mondják, hogy a'"'z é&et , al jjpánja'. Valóban ő az uj idők követelte s^lust honosította meg a vármegyében. Ezt gyakorolja mindennap, amikor nem a régi kitaposott ösvényeken, hanem magyar szivére hallgatva mindennap uj útikon halad a naponként i váltakozó élet ujonnam és újonnan felvetődő problémai szerint.^ , Altalános taps fogadta a főispán szavalt, majd B e y Ggza vármegyei főjegyző a megyei tisztviselőkar nevében köszöntette Erdélyi Lórándot. Évszázadok során - mondta - mindig fogalom volt a bölcs, erőskezű, igazszivü vicispán, aki a szegényeket és gyengéket óvta, védelmezte és ha kellett igazsága tudatában szembeszállt a hatalmasokkal is. A vármegye falai között találjuk meg ma is az igazi nemzetmentő munkát, mert mi vagyunl a legelsők, akik a polgárság iránti szeretetből a nemzeti egységért küzdünk, r_~mc ssk mi 11 ft visel ők, hanem földművesek, Iparosok és munkások egy*arár.tg Bofe. ezésül Erdélyi Lórántban a régi idők alispánjainak nemes tulajdonságait üavözölte Ney Géza. majd Ravasz László püspök szólalt fel. - k dolgozó ember - mondta többek között - megélhet egyedül is, elismerések nélkül, mert nem ez a célja a munkának, r ab'- igaz, hogy minden komoly férfinek emeli tetterejét az elismerés éa ke uy küzdelmei- ö°\ nek a jutalma. Az elismerésre azonban tulajdonképpen a testületnek van /Folyt at á sa kev et kezik/
