Magyar Országos Tudósító, 1931. október/3
1931-10-21 [061]
M/iWiVR 0ASZ..G03 TÜDOSITO 12. törvényszéki kiadás. Bui apes t,1931. október 21. t—ZU VAY ÜGY r /Folytatás a 11-ik kiadáshoz../. Szelecsényi ezután elmond ja, hogy tudomása van arrő,, miszerint Ozillér olyan ajánlatot -ett az építkezési bizottságnak, hogy ha megengedik neki, hogy fürészelt fa helyett faragott fét használhasson a Fohérváry uti építkezésnél, ebben az esetben Btvenfilléres árengedményt tesz. Abban a magáin jellcgő b szélgotésben azonban nem vett részt, amikor Ozillér ezt az ajánlatát negyven fillérre módosította. Ozillér azonban erre felállott helyéről és a tanu szemébe mondatta, hogy igen is ott volt. Vay ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy az errevonatkozó akták a számvevőséghez tartoztak, eléje nem is kerültek. Szelecsényi a makói építkezéssel kapcsolatban ki je lenti ,hogjy Vay olyan megjegyzést tett elette, he ;y a méltányos az volna, ha ezt az építkezést Tét hé k kapnák meg. Vay Kázmér az elnök kérdésére azt válaszol ja, hogy annyiféle ajánlatot nyújtottak be ezzé], az építkezéssel kapcsolatban hozzá,.hogy már nem emlékszik pontosan erre a dologra..A szokás egyébként az volt, h ogy aki egyszer már kapott építkezési megbízást, azt máskor már nem hívták fel ajánlattételre. Csupor tanácsos és Kovács Dénes dr. miniszteri tanácsos ezzel szemben határozottan kijelentik,' hogy eféle gyakorlatról nincsen tudomásuk. Az elnök ezután arravonatkozóan tesz fel kérdést Szelecsényihez, hogy nem igyekezett-e őt Vay elleni terhelő vallomásra befolyásolni Markovics Miklós rendőrtanácsos, azzal az Ígéretté l,hogy ebben az esetben a Szelecsényi ellen folyó fegyelmi ügyet kedvezően intézik el. Szelecsényi határozott nemmel válaszol. Elnök: Szokoly Endre hírlapíró sem tett önnek hasonló aján latot? Tanu:. Nem',Szelecsényi ezután azt állit j a, hogy lehetséges az, hogy Sándor Albert és mások előtt mondott hasonló dolgokat, de ezek lényegileg nem voltak iggzak. Elnök: Hát hogyan mondhat ilyen súlyosan terhelő dolgokat másokr ű l, minden • ala p/ nélkül. Tanu: Markovics Miklós nekem csak annyit mondott, hogy ne legyek tekintettel semmire, ha tcrBielőt tudok Vayra, mondjam meg bátran és őszintén. Ezután Dombéra Árpád dr* hy, rendőrfőkapitány lépett a bíróság elé, 3 az elnök kérdé oére .előadta, hogy évek óta benső barátságban volt Vay Kézmárral, 1929 júliusában Siófokon nyaralt s itt egy a lkalommal az egyik vendéglőben as ztalához lépett Szelecsény^miniszteri titkár, akit V ;v környezetéből ismert és ott minden bevezetés nélkül a Vay-ügyről kezdett; beszélni. Az egész ügyet aljas, piszkos hajszának mi nőisitette és ot álli totta^ TomboraÁrpád előtt, hogy Vay abszcálut puritán ember, ugy hogy Halasy azt se tudta, melyik ^lábára álljon, ha eléje került. Vay - mondotta Szelecsényi - rosszmodoru, nyers ember,aki még a sógorával is kurtán-furcsán bánt. Szelecsényi ezután - folytatta vallomását Dombora - arról kezdett beszélni,hogy a Vay -üggy el /kapcsolat ban ő is kellemetlen gyanúba keveredett, holott ha elfogadott lo Jbittkétől valamilyen csekéíy ajándékot, ez semmiesetre se haladta tul^azokat a kereteket, amelyek úriemberek között szokásosak. A következő hónapban Giczy Tihamér kerületi rendőrfőkapitánnyal sétáltam a ^siófoki strandon - folytatta Dombora - akkoriban Szelecsénylről mór ismételten szó volt a lapokban. Szelecsé nyi .ekkor újra elábá nk toppant és a legnagyobb felháborodással beszélt előttünk arról,hogy őt a Vay-ügyben Vay terhére befolyásolni akarják. - Elmondotta Szelecsényi - folytatta vallomását a rendőrfőkapitány ,-hogy Markovics Miklós íendőrtanácse s ma gáhez hivatta es legnagyobb meglepetésére Ma rkoviicsnál találta azt a hírlapírót, aki a^ Tltáh-ügyben is szerepelt: Szikoly Endrét. Maikovicá ekkor újra felszólította Szelecsénvit, tegyen Vay ellen terhelő vallomást s akkor legyei mi ügyében kedvező lesz a határozat, /F^ly t .köv. /Ky.
