Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3
1931-06-22 [056]
Kézirat. ^ Zizedik kiadés. Budapest, 1931. június 22, // XIII. évfolyam, 138. szám.EGYHÁZI HÍREK A MUNKA&Z UJ HONFOGLALÁS - MONDOTTA RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK EGY TEMPLOMA S ZENTELESEN. Kecskemétről jelentik: A dunamelléki református püspök, R a v a o z László dr. va£sárnap szentelte fel a Kecskemét határában, Méntelelápus ztán ép'ilt uj templomot éá^fuj harangját. A kecskeméti pályaudvaron ¥ á y István dr. főispán, Dömötör Lajos dr. h. polgármester, Hete s s y Kálmán dr. és M u r a k ö z y Gyula református lelkészek, J o ó Gyula dr. jogakadémiai prodékán és G a r z ó Lajos dr. rendőrfőtanácsos fogadták, nagy közönség jelenlétéban,Ravasz LászL3t, aki igy szólt: - Az elmúlt idők nagy fellángolésai után most a passzivitás, a várakozás, a kivárás, a türelem idejének megyünk elébe és ezek súlyos idők lesznek, le ahogy a hullámhegy után hullámvölgy következik, 3 ahogy a szimfóniában az a»kkordokat pauzák váltják fel, ugy természetesaak és önr ként értőAonek kell vennünk ezt a 3orsváltozást, amelyből l3ten kegyelme tud oaak ki' JÍitoni» Legyen minden magyar olyan nagy a következő időkben, a passzív hősiesség gyakorlása terén, mint aminő az aktivitás éveiben volt. A magyar nemzetet csak az fogja megmenteni, ha népünk az ég számára akar hódítani azzal, hogy mindenestül maga is meghódol az égnek. A pusztai templom előtt Széli János törvényhatósági bizottsági tag, presbiter köszöntötte a püspököt, a templomban M u r a k ö zy Gyala lelké3z imádkozott és Bibliát olvasott, Ravasz László dr. püspök Féter a;postol közönséges el3Ő levele II. részének 5. verse alapján prédikált-* - Az -'mberi müv-lődés akkor lépett mindig előre, mondotta Ravasz püspök, amikor építeni kezdtek az emberek. A templom kőbe épített imádság, élő bizonyságtétel arról, hogy egy nemzedék keresi Istent és benne akar megpihenni. Ma sem szabad szétszakadnotok, nem 3zabád egymástól eltávoznotok. Ahogy a más-más vidékről való buzoszemek a dagasztóteknőben illatos, fehér, puha kenyérré válnak, a szétmálló emberi matériából Így alakuljon kl a nagy lelki közösség, a misztikus magyar kenyér. Hűségesen hordozzátok tovább a nagy alkotások terhét, olyan derűsen, bizakodva, mint amikor ez alkotások kapujában először megálltatok, Tudom, hogy ma az ajkak többet zúgolódnak, 3 a leereszt alatt inkább megroskad a váll, mégse feledjétek, hogy a Szentiélt - dia'£dala van rátok&izva, • „ - Nézzetek egymásra szeretetteljesen. Szenrfes vízzel nem lehet liliomoY öntözni, oda harmat kell, petróleummal nem lehet gyöngyvirágot éltetni: lelketekért tárjátok ki az áldott régi, égi harmatnakt Micsoda felséges távlat nyilí^k meg előttünk, ha ez a mi széttépett Magyarországunk is újra lelki házzá vetinék. Nemcsak abban az értelemben, hogy a magyar haza letört tornyai, oszlopos folyosói, széthullott téglái újból visszajönnének mihozzánk, 3 leomlott tornyainkat újból felépíthetnénk, elzuhant oszlopainkat mással pótolhatnád, - hanem abba/J'hogy feltennénk a dicsőséges csillagot ennek az uj épületnek a tetejére... Van egy módja, hogy az egész magyarság egy lelki házzá és templommá véljék, ahol béke és csend lakozik, ahol áhítattal gondol mindenki arra, hogy magyar, ahol Isten előtt szent szolgálattá válik a hazafiul gond és áldozat. Véres, tajtékos, duhaj verekedések helyett lenne ez a békének, erőnek éa áldásnak a hajléka, s ez ugy lehetséges, hogy egyszer áhítat tá lenne lelkünkben már az, hogy magyarok vagyunk, hogy Krl3ztU3é vagyunk. . Az ebéden P á y főispán a kormányzóra, ^ékány György kisgazda Ravasz püspökre mondott köszöntőt, 3 a püspök rendkívül érdokes szavakban válaszolt. /Folyt t köv./
