Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3

1931-06-26 [056]

—ÉVZÁRÓ ÜNNEPÉLY ES KIÁLLÍTÁS AZ ANGOL MUNKAISKOLÁBAN, Kedves évzáró ünnepélyt tartottba V a j k a i Júlia vezetése alatt álló angol továbbképző munkaiskola Mária Valéria-telepi intézetében. Az intézet növendékei énekekkel és ritmikus tornagyakorlatokkal szórakoztatták a nagy számban megjelent vendégeket, szülőket, kik az ünnepségek után megszemlélték a növendékek munkáiból kiállított szebbnél-szebb kézimunkákat. /MOT/B. NÜGY RÉSZVÉT MELLETT TEMETTEK EL KUNCZ ALADÁR IROT. A fiatalon elhunyt kiváló erdélyi irót, az "Erdélyi Helikon" szerkesztőjét, Kuncz Aladárt pénteken délután temették el a Kerepesiuti temetőben. A gyászdrapériával bevont külön ravatalozóban^'fcoszorukkal borított koporsót a gyászoló családon kivül százával állták körül az elhunyt barátai, pályatársai, tanítványai és tisztelői, kiknek sorában ott voltak: T"V. Pintér Jenő, Gombócz Zoltán, Révai József, Pethő Sándor, Móricz Zsigmona, Gellért Oszkár, Elek Artúr, Kós Károly, Hunyadi Sándor,Balassa József, Kárpáthy Aurél, Krenner Miklós, Hartmann Jáno3 és még sokan má3ok. A Jókai-lepellel borított koporsóra koszorút küldtek: az Erdélyi Irodalmi Társ-ság, Bánffy Miklós, az Eötvös-kollegium tanárai, az Erdélyi és Bánáti Kisebbségi Újságírószervezet, a Nyugat, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és a kolozsvári Ellenzék szerkesztőségei. A temetési 3z?rtartást Bliszner Ágoston prépost végezte fényes papi segédlettel és az Operaház énekkarának közreműködésével,A szertartás után K r o n n o r Miklós az erdélyi Írók nevében mondott meghatott hangú búcsúztatót, melyben igy szólt: Kuncz Aladárt hiába várták ős várják haza, most először lett hűtlen Erdélyhez, honnét messze, örökre eltávozott , Ut in az Erdélyi Helikon novében Kós Károly búcsúbeszédében megemlékezett arról, hogy amikor mindenki elmenekült Erdélyből, Kuncz Aladár közéjük ment irányt mutatni, szervezni és erőt önteni a C3üggedőkbe, Móric z Zsigmond a Nyugat Írógárdája nevében búcsúzott a halottól. Szeretett irótársunk, mondotta többek között - aki c halál völgyébon érted meg életed első nagy és mindent áttörő 3Ík:rét, fáj a szivünk, hogy a francia "Fekete kolostor" után nem örökítetted meg a magyarság mindennél nagyobb, dicsőségesebb és gyászosabb fekete kolostorát, a fájdalmas Erdélyt. Schoepflin Aladár a Magyar írók Egyesületének gyászai tolmácsolta. Kuncz Aladár irt, élt és szeretett,- mondottap Tragikus 3or3U iró volt, mert halhatatlan müvének, a Fekete kolostornak megjelenése után, melyet a nagyközönség csak ezután fog igazán megismerni és megbecsülni, küszöbén a dicsőségnek, kellett eltávoznia a,z élők )órából. Sorsában az is tragikus, hogy abban ^z országban, attól a nemzettől, a franciáktól kellett legtöbbst szenvednie, melyet nemzete után a legjobban szeretett, legtöbbre becsült, de szörnyű szenvedései dacára sem maradt gyűlölet a franciák iránt szivében. Ezután M o h á c 3y" Jenő a magyar Pon Club, dr. L i g e t h y Imre ügyvád volt tanítványai nevében mondottak még búcsúbeszédet a ravatalnál, majd a koporsót kivitték a főváros által adományozott díszsírhelyre é3 elhantolták. /MOT/Vr, ^